Adventi naptár – december 3
Adventi naptárunk 3.napjának ablakát Ágai Kis András a Sport TV kommentátorának segítségével nyitjuk ki.
Az a bizonyos Sydneyben lejátszott olimpiai döntő:
“Három perc lehetett hátra a szünetből, a kép és hang már nálam volt, Sydney-ben, ahol a Mocsai Lajos irányította magyar válogatott 16-14-re vezetett Dánia ellen.
Úgy dolgozott bennem az adrenalin, mint soha korábban, mindössze harminc percre voltam tőle, hogy a magyar kézilabda sport első olimpiai aranyérmét kürtölhessem világgá (mint tudjuk ez később a dán kollégának adatott meg…), de próbáltam nagyon összeszedett és koncentrált maradni.
A kamera jobb híján a lelátót pásztázta, ahol pillanatok alatt megtöltött egy addig üres szektort néhányszáz igen hangos és jókedvű piros-fehér-zöldbe burkolózott szurkoló.
Pengeéles logikával pikk-pakk kikövetkeztettem, hogy a közeli uszodából érkeztek, ahol Kásásék alig fél órával azelőtt verték péppé az oroszokat. Aki nagyon akarta, az persze már tudta ezt Magyarországon is, de azokra is gondoltunk, akik mindkét meccsen izgulni szerettek volna (közvetlenül a kézimeccs után mutattuk vízilabdát az M1-en is), így az volt a policy, hogy nem árulhatom el, mi lett a póló döntő végeredménye.
Igen ám, de a gyakorlat felülírta az elméletet, mert ott, abban a pillanatban mondanom kellett valamit, ráadásul a nemzetközi televíziós közvetítés rendezője volt olyan kedves, és hosszú másodperceken keresztül mutatta derék és boldog honfitársainkat. Zakatoltak a fejemben a fogaskerekek, végül valami olyasmit mondtam, hogy: „…és megérkeztek az uszodából az örömittas magyar szurkolók…”. Vagyis elkotyogtam, amit nem lett volna szabd, de mentségemre szóljon, nemigen maradt választásom.
Istenem, de jó lenne valaha még hasonló dilemmával szembesülni…!
