Henriette Eggen – Nem számított arra, hogy egyszer csak a kézilabdázásból fog megélni.
Amikor azonban Henriette Eggen 19 évesen klubot váltott, ezzel kezdetét vette egy olyan pályafutás, amely új álmokat és ambíciókat adott neki: a legmagasabb szinten szeretett volna játszani. Arra viszont nem számított arra, hogy egyszer csak a kézilabdázásból fog megélni
Tertnes HE
2021 végén Henriette Espetvedt Eggen fontos válaszút elé érkezett kézilabdás pályafutásában. Ajánlatot kapott a Tertnes HE csapatától, amely azért küzdött, hogy bejusson a norvég bajnokság rájátszásába. Henriette mérlegelte a lehetőséget.
Szerette a kézilabdát. Nagyon szerette, de nem tudta, hogy valóban ezt az utat kellene-e választania.
„Azt mondtam a klubnak, hogy bizonytalan vagyok abban, valóban a kézilabdára akarom-e feltenni a jövőmet. De szerettem volna kipróbálni, hogy tetszik-e ez az út” – mondta Henriette.
És valóban így lett.
A fiatal átlövő a klubnál kezdett igazán kibontakozni, amely idővel egyre feljebb kapaszkodott a bajnoki tabellán. Ebben Henriette tehetségének is jelentős szerepe volt. Képességei révén 2022-ben az U20-as világbajnokságra is eljutott, ahol a norvég válogatottal aranyérmet szerzett.
A norvég bajnokságban továbbra is lenyűgöző teljesítményt nyújtott. Lövőereje folyamatos veszélyt jelentett az ellenfelek számára, és egyre gyakrabban találkozhattunk a nevével a góllövőlista élmezőnyében.
„A Tertneshez való igazolás nagy kedvet adott ahhoz, hogy még komolyabban foglalkozzak a kézilabdával „– mondta.
Labdarúgás vagy kézilabda?
Sok más norvéghoz hasonlóan Henriette életében is a kézilabda játszotta a főszerepet. Hétéves korában kezdett el játszani, talán azért is, mert a nővére, Martine szintén kézilabdázott.
A labdarúgáshoz is volt tehetsége, de amikor választania kellett a két sportág között, alaposan át kellett gondolnia a döntést.
„Nehéz választás volt. A legtöbb barátom a labdarúgást választotta, de engem valamivel jobban vonzott a kézilabda. Ráadásul a nővérem is kézilabdázott, így valamivel könnyebb volt követnem őt, és együtt csinálnunk” – mondta Henriette.
Visszatekintve valószínűleg jó döntést hozott. Ez különösen akkor nyert megerősítést, amikor 2025 őszén Ole Gustav Gjekstad, a norvég szövetségi kapitány behívta a felnőttválogatottba. Korábban már a B-válogatott környékén is megfordult, amelyet Norvégiában rekruttlandsholdetnek, vagyis tartalék-válogatottnak neveznek.
„Nem számítottam erre. Nem gondoltam, hogy elég jó vagyok hozzá, ezért nagyon meglepett, amikor kiderült, hogy mégis” – mondta Henriette.
A történethez hozzátartozik, hogy a csapattársaitól tudta meg, behívták a válogatottba. Ők már elkezdtek gratulálni neki, miközben Henriette maga még semmit sem tudott az egészről.
Perfekcionista
A meglepetés másik oka az volt, hogy Henriette továbbra is úgy érezte, rengeteg dologban fejlődhet. Mindezt annak ellenére, hogy több nagy nevű kézilabdás személyiség már korábban is rendkívül elismerően nyilatkozott róla és képességeiről. Közéjük tartozik a norvég szövetségi kapitány, valamint a Storhamar edzője, Kenneth Gabrielsen is.
„Nagyon jó érzés olyan emberektől hallani az elismerést, akik értenek a kézilabdához, és hisznek bennem. Ez motiváló, és arra ösztönöz, hogy tovább dolgozzak, és megnézzem, milyen magasra juthatok” – mondta Henriette.
A Tertnes ekkor már azon dolgozott, hogy bejusson a rájátszásba, és az előző idényben a Norvég Kupában is kvalifikálta magát a döntőbe. A fináléban azonban éppen a Storhamartól kaptak ki büntetőpárbajban. Henriette kilenc gólt szerzett a mérkőzésen, Olivia Löfqvist (akivel jelenleg csapattársak a Team Esbjergben szerk.) pedig értékesítette a mindent eldöntő büntetőt.
Henriette tehát már a nagy színpadon is bizonyított, mégis úgy érezte, hogy mindig lehet ennél is jobb.
„Én magam is perfekcionista vagyok. Hajlamos vagyok arra is, hogy alábecsüljem magam, és nagyon szigorú, kritikus legyek önmagammal szemben. Mindig úgy érzem, hogy az edzéseken és a mérkőzéseken is jobban teljesíthetek” – mondta.
Még akkor is, ha tíz gólt szerez, egyetlen kihagyott helyzet is elég ahhoz, hogy arra gondoljon: lehetett volna jobb is.
„Ritkán vagyok elégedett. Mindig látom a fejlődési lehetőséget a dolgokban, és igyekszem ezeket megvalósítani.”
Ez a kemény hozzáállás, de talán az a gondolkodásmód is hozzájárult ahhoz, hogy Henriette ilyen messzire jutott. Most egy olyan topklubban szerepelhet, ahol a Bajnokok Ligájában is pályára léphet.
„Szerintem ez sokat segített nekem. Ugyanakkor fontos folyamatosan megtalálni az egyensúlyt, hogy az ember ne fordítson túl sok energiát a negatív dolgokra” – mondta.
Még többre vágyik
Sajnos Henriette az előző ősszel nem tudott pályára lépni a norvég válogatottban. Megsérült a válogatott összetartása előtt, ezért le kellett mondania a szereplést.
A kézilabda legmagasabb szintjére bekerülni önmagában is rendkívül nehéz, de a norvég felnőttválogatottba bejutni még ennél is nehezebb. A kihagyott lehetőség ellenére az átlövő igyekezett könnyedén túllépni a történteken.
– Nem volt kellemes, de közben arra is gondoltam, hogy biztosan kapok még egy lehetőséget, ha tovább dolgozom a fejlődésemen – mondja.
A sérülés azonban a vártnál súlyosabbnak bizonyult. Először úgy tűnt, hogy két-három hét után már játékra kész lesz, de a hetekből hónapok lettek, és a visszatérése egyre csak húzódott.
„A sérülés nagyon nehezen volt behatárolható. A felvételek nem mutattak túl sokat, ezért nem igazán tudtunk rájönni, mi okozza a fájdalmat.„
Később kiderült, hogy úgynevezett csontzúzódásról, csontvelőödémáról volt szó a medence területén, amely komoly fájdalmat okozhat, akár több hónapon keresztül is.
Kézilabda, és csak a kézilabda
Szerencsére a sérülés már a múlté, Henriette pedig, aki közvetlenül a Team Esbjerghez való igazolása előtt fejezte be jogi mesterszakos tanulmányait, izgatottan várja pályafutása következő lépését.
A fejlődését látva nehéz megjósolni, hol lehet a határ. Hiszen csak most következik számára az igazi megmérettetés a világ legjobb játékosai ellen, a Bajnokok Ligájában, és a norvég válogatott is továbbra is figyelemmel kísérheti a teljesítményét.
Tanulmányai befejezésével most már teljes egészében a kézilabdának szentelheti magát. A figyelme kizárólag a sportra összpontosul, és ez a céljaira is hatással volt.
„Szeretnék még magasabb szintre jutni. A legnagyobb célom, hogy idővel egy Bajnokok Ligájában szereplő csapat meghatározó játékosa legyek. Emellett szeretnék a válogatottban is mérkőzéseket játszani. Nagyon nagy ambícióim vannak, és most az a legfontosabb, hogy elkerüljenek a sérülések” – mondta Henriette.
