Adventi naptár – december 6
Adventi naptárunk hatodik ablakát Lantos Gábor az Origo sportrovatának vezetőjének feröeri-szigeti élménybeszámolója nyitja ki!
“Harmadszor szedek az istenire sikerült kelkáposzta-főzelékből alig négy órával a tórshavni „kettős rangadó” második mérkőzése előtt.
A remek eledelt a Vikingur magyar kapusa, Túri Géza készítette vasárnap délelőtt, s amikor azt kérdeztem tőle, hogy a találkozót megelőzően ehet-e bármit, vagy ebben a tekintetben nagy a szigorúság Feröeren, a labdarúgó-szakács mosolyogva válaszolt: „Amit csak akarok!”
A magyar kapuvédő az ebéd után vette a felszerelését, s elindult, hogy autóbusszal utazzon át a Götától 60 kilométerre fekvő Tórshavnba, az AB elleni bajnoki mérkőzésre. Magam kicsit később mentem a fővárosba autóval. A kocsiban a helyi rádió élő körkapcsolásosközvetítését hallgattuk.
Feröeren egyetlen bajnoki meccset sem ad a tévé, a rádió ugyanakkor mindenhol ott van. Akad, ahol profi riporter beszél a meccsekről, s ahová nem jut kommentátor, ott a szurkolók egyike mondja el, hogy mi az állás. Megoldják, okosba’…
De most már irány az AB kicsiny, szélfutta stadionja, a Blue Water Arena, Tórshavn Algír nevű kerületében. Egykoron volt idő, hogy több feröeri focimeccsenfordultam meg, mint magyaron. A várost körbefonó hegyek egyikének ölelésében megbúvó műfüves pályán lép fel a Vikingur, amely döntetlennel kezdte a bajnokságot. Ám senki sem ideges emiatt. A lelátón békebeli hangulat, 500 néző. Turi a ketrec előtt áll, én mögötte bámulom, ahogyan a Vikingur két helyzetét is elpuskázza. A vendéglátók sem acélosak, gól nem születik, s miközben szép lassan besötétedik, a bíró 95 perc után vet véget a küzdelemnek. A lefújás után néhány perccel már többtucatnyi gyerek kergeti a labdát a stadionban. Errefelé nincsenek tagbaszakadt biztonsági őrök, a belépéshez nem kell szurkolói kártya sem. A szigeteken mindenki imádja a futballt, amely errefelé egészen biztosan a legnépszerűbb sport, de semmiképpen sem élet és halál kérdése. Játék a labdával gyerekeknek, felnőtteknek, nőknek és férfiaknak.
S azt hiszem, ez jól is van így. S csak azt kívánom, maradjon is így”
