Már bepakolta a bőröndbe a kedvenc csapatok mezeit – ausztrál vb-kalandba kezd a magyar női futballista
Pár nap és kezdődik a női labdarúgó-világbajnokság. Skandinávia lázban ég, hiszen csapataik képviseltetik magukat a tornán. Oldalunkon több cikkben is foglalkoztunk már a női labdarúgással, illetve próbáltunk ráhangolódni a világbajnokságra. Csiki Anna, a Svédországban legióskodó – jelenleg sérüléséből gyógyuló – magyar válogatott játékos, ha a pályára nem is léphet, de a helyszínen, Ausztráliában több mérkőzést is megtekint majd élőben. Ebben a cikkünkben az ő blogbejegyzését olvashatjuk, reményeink szerint Anna több írással is jelentkezik majd.
“Hatalmas lelkesedéssel és kíváncsisággal várom az idei Ausztrália – Új-Zéland közös rendezésű világbajnokságot.
Mikor tavaly novemberben megsérültem és elszakadt a keresztszalagom, elhatároztam, hogy ezt az időszakot – amellett, hogy legjobb tudásom szerint, alázatosan csinálom minden nap a rehabilitációt olyan dolgokra fogom kihasználni, amikre eddig az elmúlt 6 évben, a profi pályafutásom kezdete óta nem volt időm és remélhetőleg, ha visszatérek a pályára, akkor a következő 15 évben szintén nem lesz időm…
Rehabilitáció Ausztráliában
Próbálok sok időt tölteni a számomra fontos emberekkel, kizökkenni az élsport okozta monoton, betáblázott hétköznapokból és utazgatni régóta vágyott helyekre. Ilyen nekem Ausztrália is, hosszú ideje tervezgettem, hogy majd egyszer eljutok oda, de ilyen versenynaptárral, ami Svédországban van nekünk, elég lehetetlen volt ezt eddig megvalósítani. Általában egy-két hetet kapunk szünetként, akkor pedig minden percet Magyarországon szoktam tölteni, mert így tudom igazán kipihenni magam és felkészülni az előttem álló feladatokra. De idén most a sérülés miatt ez másképp van és szerencsére a klubom is partner volt ebben a tervemben és elengedtek hosszabb időre, így idén el tudok jutni Ausztráliába. A következő hetekben, a kint töltött idő alatt, minden este egy applikációba fogja a gyógytornászom feltölteni a következő napra szóló rehabilitációs programomat, amit majd ott, egy helyi konditeremben fogok végezni, így a felépülésemet semmilyen mértékben nem fogja befolyásolni ez a pár hetes ausztrál kaland.
Budapest-Sydney
Egy nappal a torna kezdete előtt, július 19-én Budapestről indulok és az elképesztően hosszú utazás miatt csak 21-én hajnalban landolok Perth-ben. Ez az első állomás, ahol a Dánia–Kína összecsapást fogom megnézni. Igyekeztem csak olyan találkozókat kiválasztani, ahol korábbi, vagy jelenlegi csapattársaim játszanak. Így lesz ez ezen a meccsen is, ahol a jelenleg a Montpellier-t erősítő Luna Gewitz és a januárban az Egyesült Államokba igazolt Mille Gejl Jensennek tudok szurkolni. Mindketten éveken keresztül csapattársaim voltak Svédországban, ezidő alatt nagyon jó barátságra tettünk szert, ami azóta is megmaradt. A bőröndömbe már a dán válogatott mez be is van pakolva, hogy azt viselve tudjam bíztatni őket és kiszurkolni nekik az első győzelmet. Idén szerencsére nincsenek olyan szigorú Covid-szabályok, mint tavaly az Európa bajnokság alatt, úgyhogy remélhetőleg a meccs előtti és utáni nap találkozhatok a lányokkal a hoteljüknél és még közelebbről megtapasztalhatom a világbajnokság hangulatát.
Ezután Adelaide felé veszem az irányt és egy jó barátomat, a korábban szintén Häckenben játszó Dylan Holmest látogatom meg egy pár napra.
Vele aztán 24-én a Brazília–Panama meccset fogom megnézni, ahonnan a brazil válogatottban játszó Antonia Silvát ismerem. Őt inkább csak egy labdarúgás által szerzett ismerősömnek mondanám, hiszen csak egy egymás elleni meccs alkalmából ismertük meg egymást, még tavaly áprilisban, mikor a magyar válogatottal egy barátságos mérkőzést játszottunk a brazilok ellen. A meccs után mezt cseréltünk, a kontakt azóta is megvan közöttünk, néha szoktunk beszélni, úgyhogy egyértelmű volt, hogy a tőle kapott mezt is berakom a táskámba és a helyszínen szurkolok majd a véleményem szerint a torna egyik favoritjának számító brazil válogatottnak.
Pár nap Adelaide után Sydney-be repülők és megnézem mégegyszer élőben a dánokat.
Ezúttal a tavalyi Európa bajnok angol válogatott ellen. Ezt az összecsapást is nagyon várom már, mert bár 2011-ben, a németországi világbajnokságon egy csoportmeccsen már láttam élőben az angolokat, de a jelenlegi játékoskeretük, edzőjük, eredményeik nagyon lenyűgözőek, úgyhogy nagyon izgatott vagyok már emiatt a meccs miatt is. Két remek csapat, 6 olyan dán játékossal, akik jelenleg is angol klubcsapatokat erősítenek.
Június végéig szintén ebbe a kategóriába tartozott az a Pernille Harder is, aki idén nyárig 3 szezonon keresztül erősítette a Chelsea női labdarúgócsapatát és mind a három idény után bajnoki címet ünnepelhetett a londoniakkal. Valamint a 2020–21-es szezonban Bajnokok Ligája-döntőt is játszott a Chelsea mezét viselve pont itt Göteborban. Hardert nem véletlenül emeltem külön ki, azt gondolom, hogy ő nem csak a legnagyobb név jelenleg a dán válogatottban, hanem a valaha volt legjobb dán női labdarúgó. Kulcsszerep fog hárulni rá idén nyáron is és ha neki sikerül egy jó vb-t produkálnia, akkor komoly esélye lesz a dánoknak messzire jutni a torna során. A dán és az angol válogatott legutóbb 2019-ben lépett pályára egymás ellen barátságos meccsen, úgyhogy ennyi idő elteltével nehéz megjósolni, hogy milyen eredményt fog hozni ez az összecsapás, de így előre, látatlanba azt mondom, hogy gólokban nem lesz hiány ezen a meccsen sem.
A számomra utolsó és egyben legjobban várt meccs, pedig július 31-én Melbourne-ben lesz, a házigazda ausztrálok, a kanadai válogatott ellen lépnek pályára.
Sokáig ment a harc, hogy azon a meccsen kinek a mezében, kinek szurkoljak, mert azt reméltük, hogy mindkét csapatban lesz olyan játékos, aki Svédországban jelenlegi csapattársam. Sajnos viszont ez a “vita” a lányok között idő előtt befejeződött, mert a kanadaiak legutolsó keretszűkítésén kikerült Clarissa Larisey, aki január óta erősíti a Häckent. Úgyhogy emiatt csak az az Aivi Luik, lesz ott a pályán, aki 38 (!) éves kora ellenére még mindig kerettag és hazai pályán vágyik élete első világbajnoki címére az ausztrál válogatottal. Aivi hatalmas inspiráció számomra, hogy ennyi idősen is még mindig ilyen elképesztő szinten játszik. Bár bevallom őszintén látva nap, mint nap azt a profizmust, ahogyan ő éli az életét, ahogy odafigyel az étkezésre, regenerációra, nem lep meg, hogy egy ilyen erős ausztrál keretnek még mindig kihagyhatatlan tagja.
Ausztráliában hatalmas várakozás előzi meg ezt a világbajnokságot
Az ausztrálokkal kapcsolatban azt gondolom, hogy a torna favoritjai közé tartoznak. Nem csak a hazai pálya előnye miatt, hanem, mert olyan játékoskerettel rendelkeznek, akik nagyon sok mindent megtapasztaltak már klubszinten is. Gondolok itt például a 2000-es születésű Ellie Carpenter-re, az Olympique Lyon játékosára, aki 23 éves korára már kétszeres BL-győztesnek vallhatja magát. Vagy az ausztrálok legnagyobb sztárjára, arra a Sam Kerr-re, akitől a legtöbbet várják a hazai szurkolók. Ő az ausztrál női foci legnagyobb neve, akire hatalmas nyomás rakódik a média által is, de ő a tőle megszokott nyugalommal és lazasággal évek óta rúgdossa a gólokat a válogatottban és a Chelsea-ben egyaránt.
Amióta kiderült, hogy ők rendezhetik közösen Új-Zélanddal, Aivi szerint elképesztő érdeklődés és felhajtás tapasztalható már hónapok óta. A Kanada elleni meccsre is már hetek óta elkeltek a jegyek, biztos fantasztikus hangulat lesz és nekem is óriási élmény lesz a házigazdákat látni élőben.
Nagyon várom már, hogy indulhassak és átélhessem mindezt.
Azt gondolom, hogy a női labdarúgás történetének legnagyobb tornája lesz ez az idei világbajnokság.”
Kapcsolódó tartalom:
