Adventi naptár – december 7
A dán válogatott legendás hetesével, a Liverpool legendájával Jan Mölbyvel nyitjuk ki az Adventi naptárunk 7. ablakát.
Élménybeszámolóra járni itt Dániában nagy divat, a színházakban rendezett esték telt házat vonzanak, pláne akkor, amikor volt válogatott játékosok mesélnek életükről, karrierükről.
Nem akartam én sem lemaradnia egy ilyen estéről, így amikor városunkban érkezett Jan Mölby, a Liverpool legendája – aki 1984-től 12 szezonon keresztül volt a Mersey parti csapat játékosa – azonnal elküldtem a jegyrendelésemet a szervezőiroda számára.
Előzetesen annyit elárultak a szervezők, hogy ha valaki Manchester United-mezben megy, az nem mehet be az előadásra, hiába van érvényes jegye – utalva a Liverpool–Manchester Unted ellentétre.
Mölby jelenleg is tv-csatornák szakértője, ezért nem áll tőle messze, hogy kiálljon több száz ember elé mesélni, megtette ezt majd másfél órán keresztül, néha perszer kortyolgatott a vízéből, de a sztorikat mondta és mondta…
Így olyan érdekességeket is megtudhattam a régi idők angol focijáról, amelyeket tényleg csak ilyen estén mesélnek el.
Bár Mölby az Ajaxtól érkezett – holland bajnokként- nemzetközi szinten nem volt ismeretlen labdarúgó, de őt is meglepte az angol foci, és az azt körülvevő közeg.
Csapattársai voltak többek között Kenny Dalglish, John Barnes, de a legjobb barátja és idegenbeli meccseken szobatársa, Ian Rush volt, aki egyszer egy győztes meccsen hazafelé tartva megállt egy benzinkúton, hogy jégkockát vegyen az esti bulihoz. Mölby mondta neki, hogy minek vesz, mert mire haza érnek elolvad, erre Rush „oh, tényleg akkor veszek még egy csomaggal.”
Rush azt sem értette, fiatalon miért vesz Mölby magának egy házat és csodálkozott, hogy ki tudja vasalni az ingjeit és a zakóját. Mölby szinte olaszul is megtanult, mert Ian Rush a Juvetusba tartott és hogy ne tanuljon egyedül, elkísérte barátját az órákra, a probléma csak az volt, hogy Rush nem igazán jelent meg.
Mölby azt is elmesélte, ami ma már elképzelhetetlen, az akkori időben szinte nem is volt fizioterapeutájuk, egy volt, aki minden csütörtökön ment pár órára, masszőr az még akadt, de az orvosi gyúrótáska egy fémvödör volt jéggel feltöltve.
Első angol bajnokija előtt az öltözőben azt vette észre, hogy csapattársai a fogaikat veszik ki, akkor mæg nem értette miért, csak csodálkozott, majd pár hónap múlva egy kapus kijövetelnél ő is elveszítette négy fogát.
Fantasztikus előadás volt, ami után természetesen lehetőség volt fotót készíteni is.
