Pernille Harder a dán női válogatott csatára, akinek játéka Lionel Messiére hasonlít.

Nyilván nem a külső jegyek hasonlóságáról van szó, de a 29 éves Pernille Harder játékstílusa sok aspektusból az argentin szupersztáréhoz hasonlít. Erről mindjárt részletesebben is lesz szó. De előbb azok kedvéért, akik nem ismernék őt, fussuk át gyorsan, hogy ki is az a Pernille Harder.

Pernille Harder a dán női labdarúgó-válogatott csapatkapitánya. Fotó: DBU.dk
Pernille Harder a dán női labdarúgó-válogatott csapatkapitánya. Fotó: DBU.dk

Harder 1992-ben egy 15 ezer fős dán kisvárosban, Ikastban egy igazi focista-családba született. Az apja, de még az édesanyja és a nővére is focizott. Ő maga már 5 évesen egy kis helyi klubban rúgta a bőrt, fanatikus Manchester United-drukker édesapja ekkor arról álmodozott, hogy egyszer a lánya is a Vörös Ördögök mezében fut majd ki a gyepre.

16 évesen mesterhármassal mutatkozott be a dán felnőtt válogatottban

Harder pályafutása nagyon gyorsan mesébe illő fordulatokat vett: 16 évesen mesterhármassal mutatkozott be a dán felnőtt válogatottban, ahol azóta már meg is döntötte a válogatottsági gólrekordot (68 gólos, ez a férfiakat ideértve is rekord). 23 évesen egy díjátadó gálán egy színpadon állhatott Zlatan Ibrahimoviccsal, de annyira meg volt szeppenve, hogy alig emlékszik a svéd klasszis bátorító szavaira.

A Viborg, a Skovbakken és a svéd Linköping után tett ajánlatot neki a női klubfoci egyik legnagyobb múltú csapata, a Wolfsburg. Négy német bajnoki cím, három kupagyőzelem, és egy tonnányi szerzett gól után jött az angol bajnokságba való igazolás lehetősége. Édesapja legnagyobb bánatára nem a Manchester United, hanem a Chelsea játékosa lett, méghozzá világrekordot jelentő, 250 ezer eurós összegért cserébe. A trófeák a Chelsea-ben sem maradtak el, de lassan az egyéni elismerésekkel is dugig lesz a vitrinje: Harder az egyetlen, aki kétszer is megkapta az UEFA-tól az év játékosa-díjat (2018 és 2020), hazájában pedig hétszer is (2012, 2015, 2016, 2017, 2018, 2019, 2020) az év labdarúgójának választották.

Oké, sok gólt rúg – de milyen játékos is Pernille Harder?

Itt jön a képbe a Messi-párhuzam. Legjobban ugyanis talán a PSG argentin sztárjával való összevetésben lehet megérteni Harder játékát is. Egyszerre tölt be a pályán irányító, előkészítő és befejező szerepet – szereti a pálya közepén, mélyen felvenni a labdát, és felcipelni azt a támadóharmadba. Az előző bajnoki idényben a Chelsea-ben minden labdavezetésével átlagosan 8,1 méterrel (!) került közelebb a csapata az ellenfél kapujához, ezzel ő a mezőny egyik legprogresszívebb játékosa.

forrás: The Analyst

A védők közötti hosszú szlalomjait Messihez hasonlóan többnyire csak szabálytalanul lehet megállítani, ráadásul még a lehetetlen szögből szerzett szabadrúgás-gólok párhuzama is stimmel. Mi az, amiben Harder még Messinél is jobb? A dán fejjel is mindig veszélyes a kapura, ha éppen beadások érkeznek a boxon belülre – pedig a két játékosnak még a magassága is megegyezik: Harder és Messi is 169 centi magas. (Igaz, a női bajnokságokban nem is szaladgálnak olyan magas védők, mint akikkel Messi hétről hétre találkozik.)

Nem csak sportoló, példakép is egyben

Híres csókjukat megörökítő fotó felrobbantotta az ő, és a svéd Magda Eriksson közösségi oldalait. Egy párizsi VB-meccs után, amivel az LMBTQ+ közösség jelképeivé váltak. Harder ezután úgy fogalmazott, az eset ráébresztette, hogy hatással lehet az emberekre az egész világon. Rájött, hogy van hangja, és ezután még többet akarja hallatni, hogy változást érjen el. Harder azok számára akar példakép lenni, akik még nem merik nyíltan felvállalni igazi önmagukat – azt üzeni nekik, hogy nincsenek egyedül.

Harder tehát még mindig éhes a sikerre, és még a legjobb korban van egy nagy dobáshoz.

Hogy zárásként rákanyarodjunk a hamarosan kezdődő Európa-bajnokságra. A fentieken kívül van még egy nagyon fontos szempont, hogy miért is érdemes rá odafigyelni az idei tornán. Harder már közelít a 30-hoz, viszont a hosszas felsorolás ellenére még vannak hiányosságok a pályafutásában: élete négy talán legfontosabb döntőjében mindig a vesztes csapat tagja volt. Ide tartozik a 2017-es Eb-döntő Hollandia ellen, valamint korábban háromszor is elveszítette a BL-döntőt (kétszer a Wolfsburg színeiben a Lyon ellen, majd a Chelsea játékosaként a Barcelona ellen).

Kapcsolódó tartalom: