Aki Katrine Lundét magyarra tanította Dániában – interjú Matkócsik Ferenc tornászedzővel

A Dániasport.hu olvasói már megszokhatták, hogy olyan sportolókról, edzőkről vagy vezetőkről írunk, akik magyarként dolgoznak, sportolnak Dániában, Skandináviában és a mindennapjaikat az ottani ország sportéletének szentelik. Sorozatunk következő interjúalanya Matkócsik Ferenc, Feri bácsi, a dán női tornászválogatott volt szövetségi kapitánya, a viborgi tornaklub vezetőedzője és nem mellesleg a Viborgban megfordult magyar sportolók mentora.

Vele beszélgettünk a dán tornáról, sportéletről és természetesen az ő kalandos dániai mindennapjairól.

Budapesti Honvédtól Viborgig

Feri bácsi, mesélj nekünk légyszíves, hogyan, mikor, miért kerültél ki Dániába? Miért pont Viborg? Otthon mit csináltál, mielőtt a légióséletre vállalkoztál?

1990-ben jöttem ide a viborgi tornaklubhoz. A Bp. Honvédnál edzősködtem 1975 óta, ám 1988-ban a magánéletemben változás történt és arra gondoltam, jó lenne valami újat kipróbálni. Egy ismerősöm, aki akkor már jó ideje Dániában élt, leadta az önéletrajzom a dán tornaszövetségnél akik továbbították ezt az országuk összes klubjának. A viborgi elnök nem sokkal később levélben megkeresett és meginvitált, először három hétre. Ez az időszak annyira jól sikerült, hogy szerződést kaptam, majd belevágtam a dániai kalandba.

Amikor Dániába kerültél, mit tapasztaltál? Hogy álltál a dán nyelvvel?

Nem volt teljesen ismeretlen az ország, hiszen kétszer már jártam előtte Dániában és amit láttam, tapasztaltam az sosem vette el a kedvem az itteni élettől. Hamar megdőlt számomra az a sztereotípia, hogy a dánok vagy ahogy szokták mondani, a skandinávok, hűvösek, ridegek. Már az elejétől kezdve nagyon sokan segítettek, nagy szeretettel, kedvességgel fogadtak, szinte mindenkinek volt egy kedves szava, bármiben kérhettem a segítségüket.

De megtettem én is mindent, hogy hamar beilleszkedjek. Három hónap után dánul is elkezdtem tanulni, mert bár a nagyobb gyerekkel angolul kommunikáltunk, a kisebb gyerekcsoportjaimmal dánul kellett beszélni.

A dánok boldogok, a sportélet is ilyen.

Mit kell tudnia a Dániasport olvasóinak a dán tornáról?  Egy cikkünkben már beszélgettünk a róla, hiszen Udvarácz Milánnal készült interjúkban már kaptunk egy kis betekintést a koppenhágai klubnál és a dán válogatottnál folyó munkáról.

A dán szertornát nem tudjuk összehasonlítani a magyar viszonyokkal és tradíciókkal. A tornasport itt szinte teljesen amatőr, ezt kijelenthetjük. Ha csak azt vesszük, hogy jelenleg nincs szertornatorna-edzőképzés Dániában, ezért szinte csak külföldi edzők vannak a kluboknál.  Régen két osztály is volt, az ország szinte minden pontján akadtak tornaklubok, ám mára csak pár maradt. Tehetséges válogatott versenyzők persze azért vannak, akik kijutnak világversenyekre is, de a dán tornának az lehet a nagy kiugrási lehetősége, ha egy-egy tornász egyénileg arra koncentrál, hogy valamelyik szer az erőssége lesz.

A svéd torna, skandináv torna vagy ahogy itt Dániában hívják a spring gimnasztika, viszont nagyon népszerű, ez sem segíti a szertornát. Sok sportot kipróbálhatnak a fiatalok, nagy a konkurencia a sportágak között.  

Azt viszont büszkén mondhatom, hogy voltak Eb- szereplő tornászaink az edzősködésem ideje alatt. Sokan megkedvelték a sportágat, többen a tornában maradtak, valaki nemzetközi bíró lett, mások edzőként kluboknál dolgoznak.  

Térjünk rá egy kicsit a dánok sport életére. Számtalanszor megkapjuk mi is azt a kérdést: mit tudnak a dánok, amit mi nem? Tehetségfejlesztési terület, környezet – neked pontos rálátásod van a sportiskola kapcsán, a fiatalokkal folyó munkába.  

Szerintem itt a szemléletben lehet nagy különbség. Ha itt csinálnak valamit, azt szeretetből és szívből csinálják, és nem kényszerből. Ezt látták, így nőnek fel a fiatalok. Nekik a sport jólesik, csinálják, és ez minden korosztályra jellemző. Érdekes látni, mennyire népszerű nálunk a szenior, nyugdíjas délelőtti torna. Nagyon jó nézni miként tekintenek a sportra, összehozza őket, közösségszeretet van, a szociális hatásáról nem is beszélve. Kicsi nemzet, amelyben az emberek boldogok a sportéletükben is, ez látszik. Ettől lesz sok, sikeres sportolója.

Császár Gábor pótpapája, azaz „Feripapa”

Az oldalunk követői között sok kézilabdát szerető is van és tudom azt is, hogy Magyarországon közel kerültél a kézilabdához, de Dániában és Viborgban sem tudtad elkerülni.

Gyakorlatilag amikor a Honvédban edzősködtem (75-86 között), akkor mi abban az időben egy nagy családot alkottunk. A Tüzér utcai sporttelep nagyon sok sportág képviselőinek volt az otthona. Kézilabdások, tornászok, úszók, bokszolók, röplabdások, kosárlabdázók egymás edzéseire gyakran benéztünk, de előfordult, hogy bejöttek hozzánk edzeni, kötelet mászni vagy mi kértünk egy pályát az úszóktól.

Szóval egy jó társaság, egy sportcsalád voltunk. Innen volt a kapcsolat a Honvéd kézilabdázóival. A legendás péntek esti, betonos kézilabdapályán lezajlott focik alkalmával többen is részt vettek tőlük, azóta is jó kapcsolatban vagyok velük. Egymás meccseire, versenyeire is gyakran elmentünk, mindig jó visszagondolni rájuk!

Norvég sztárt magyarra tanította

Viborgban viszont továbbra is járhattál kézilabdameccsre is.

Igen, a Viborg elnöke, Peter Cassöe ismert, tudta, hogy van itt egy magyar tornászedző és amikor Borók Rita a csapatnál játszott egy sérülése kapcsán igénybe vettek, aztán innentől kezdve, ha kellett segíteni valamiben, akkor szóltak. Fizetség helyett a VIP-be kaptam jegyet a meccsekre. Rita után is többen is megfordultak Viborgban, de több, más csapatban játszó kézilabdázót is megismertem. Többen átjártak ide, tartottam velük a kapcsolatot. Név szerint hosszú lenne felsorolni mindenkit, ha tudtam és kérték, mindig szívesen segítettem őket vagy szerveztem bulikat, akár szilvesztert is.

Úgy tudom, Katrine Lundét is tanítottad a magyar nyelvre, mielőtt Győrbe szerződött.

Igen, nagyon aranyos volt. Akkor már kétszeres olimpiai bajnokként sem volt rest felkeresni engem, hogy egy új nyelvet tanuljon. Eljött ide és arra kért, hogy alapszavakra, mondatokra tanítsam, meg néhány kézilabdás kifejezést is szeretne tudni. Azt mondta, hogy Győrbe megy majd játszani és jó lenne, ha megismerne néhány magyar szót és mondatot.

Hogyan telnek napjaid nyugdíjasként Dániában?

Jól, mint ahogy egy nyugdíjasnak szokott. Persze azért minden nap itt vagyok a teremben napi két-három órát is. Beszélgetek, itt vannak a tornászok, a csoportok, az edzőkkel tartom a kapcsolatot, tanácsot adok, átbeszéljük a klub mindennapjait.

Eljárok versenyekre pontozni és ha felkérnek szívesen teszek eleget a meghívásoknak is.

Ahogy nekünk, de gondolom neked is sokszor felteszik azt a kérdést: egy magyar-dán meccs kapcsán kinek szurkolsz ilyenkor?

Termesztésen a magyar csapatnak. Többször előfordult, hogy személyes ismeretség is volt mindkét csapatban, akkor úgy voltam vele, nyerjen a jobbik. 😊