-Interjú Udvarácz Milánnal, aki utolsó magyar labdarúgóként vett rész világversenyen, ma már a dán torna felvirágoztatásáért dolgozik.

Folytatjuk a Dániában sportoló sportolók bemutatását, hiszen honlapunk a dániasport.hu elkötelezett az iránt, hogy bemutasson olyan jelenlegi játékosokat, edzőket, vagy volt sportolókat, akik a magyar sportszerető közönség látókörén kívülre kerültek.

Labdarúgóként többszörös kupa és szuperkupa győztes, Ferencvárossal bajnok volt 2004-ben. Ausztrál csapatával klub-világbajnokságon vett rész, Békéscsabán egy legendás csapat tagja, akikre a mai napig igen nagy szeretettel gondolnak. Udvarácz Milán ma már a dán torna felvirágoztatásért dolgozik Koppenhágában nap mint nap. Torna klubjával immáron kilencedik éve nyerik folyamatosan a dán bajnokságot. Emelett Európa-bajnoki 4. helyezés is van a tarsolyában, Marie Skammelsen tanítványa révén.

Udvarácz Milánnal a dániai életéről, a munkájáról és természetesen a magyar labdarúgásról is beszéltünk, amiről markáns, őszinte véleménye van.

Miért pont Koppenhága, hogyan kerültél Dániába?

Ausztráliában játszottam majd dolgoztam illetve képeztem magam, oda hosszabb távra terveztem, de családi okok miatt szeretünk volna feleségemmel Balázs Bernadettel (tornász edző, a dán női tornász válogatott szövetségi-kapitánya) Európába dolgozni. Ekkor, 2009-ben jött egy lehetőség, Matkócsik Ferenc, Feri bácsi (Dániában élő tornász edző) segítségével kerültünk kapcsolatba, egy újonnan nyíló koppenhágai torna klubbal, akik edzőt kerestek. A klubnál majd a válogatottnál is kaptunk megbízást, mind a két helyen a fizikai felkészítésében, a regenerációban segítem a tornászok munkáját.

Mennyire érintett benneteket a COVID-19 nevű járvány ?

Sajnos nagyon, ugye a mi munkánk nagy része tornateremben zajlik, amit mai napig nem lehet használni, nem oldották fel a korlátozásokat a teremsportágakra eddig. Kisebb csoportokban szabadtéren tudunk azért edzeni, de nyilván ez a megoldás azért nem a legoptimálisabb.
Könnyen ment a beilleszkedés? Több mint tíz éve vagytok Koppenhágában. Ezek szerint sikerült összekonvertálni a magyar és a dán mentalitás a munkában és a életben?

Természetesen ennyi idő után elmondhatjuk, megkedveltük az itteni életet, a munkánkban is sikerült ötvözni a mi munkamorálunkat. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy egy szinte új klubba érkeztünk, ahol az elképzeléseink szerint építhettük fel a KG 66 tornaklub kultúráját. Az is nyilvánvaló, kellett kompromisszumokat kötni, hiszen itt nem profi sportolókkal kell dolgozunk.

Volt egy igen érdekes sorozat a dán közszolgálati tv-ben a DR1-en, amiben több sportág dán sporttehségeinek minden napjait mutatták be. A versenyzőtöket reggeltől estig követette a kamera. Feltűnt, nem egyszerű egy tornász élete Dániában, -És az edzőé?

Mi feleannyi óra számmal tudunk dolgozni mint a tornászvilág középmezőnye, ezért nem könnyű, hiszen mi is szeretnénk napi 3-3,5óránál is többet edzeni, de ez itt nem kivitelezhető. Versenyzőink minden nap reggel 7-kor elmennek iskolába onnan jönnek edzésre, majd este 9-re érnek haza. Igen megterhelő ez számukra, de dolgoznak becsülettel a hozzáállásuk példamutató.

Térjünk rá a labdarúgásra. Utolsó magyar labdarúgóként vettél részt világversenyen – 2000-ben klub-világbajnokságon – mennyire követed a magyar focit, régebbi csapatársaiddal tartod-e a kapcsolatod?

A lehetőségeimhez képest követem a magyar focit, de leginkább a Fradit és a magyar válogatott mérkőzéseit. Nincs kapcsolatom a volt csapattársaimmal csak nagyon ritkán, néhány üzenet erejéig.

Honlapunkon sokat foglalkozunk a dán focival, figyelemmel kíséred a labdarúgásukat?

A válogatottjukra nagyobb figyelmet fordítok, a bajnokságra a 3F Superligára kevessebbet. Függetlenül attól, hogy nem vagyok napra kész a ligából, dolgozom játékosokkal különböző korosztályokból, ebből kifolyólag van rálátásom a rendszerük működésére.

Exkapusként inkább kapusedzést kéne tartanod, de mint ahogy a tornászoknál is, a labdarúgóknál is fizikai felkészítéssel foglalkozol. Egy interjúnkban a magyar származású Mads Tömörkényi dán személyi edző is rávilágított mennyire fontos terület ez a labdarúgóknál.

Igen, én is ilyen erőnléti-állóképességi, gyorsasági és koordinációs feladatokat, illetve a sérülések meglőzésere és regenerációs feladatokra, koncentrálunk olyan játékosokkal is, akik amúgy jó és neves klubokban játszanak, de igénylik ezt a plusszmunkát. Illetve a kisebbeknél szülők is látják, hogy a gyerekek nem egy szinten vannak és a hiányosságot külön edzéssel pótolni lehet. Bármennyire is csapatsport a labdarúgás, a játákosok sok különböző karakterrel, fizikai paraméterrel rendelkeznek, nem lehet mindenkire ugyanazt a feladatot ráhúzni. Erre nincs idő egy edzés alatt. Ezért is lett igen népszerű a személyi-erőnléti edzővel való munka, van nekem is ügyfelem 10 éves kortól egészen felnőtt labdarúgóig.

A magyar labdarúgást még mindig az elmúlt évtizedek rossz beidegződései uralják.

Udvarácz Milán

Mi azt látjuk a dán foci az utóbbi években sok labdarúgót kitermelt az európai topligáknak, a közösségi oldalainkon rendszerint be is mutatjuk őket. Mindezt úgy, hogy ezt jóval szerényebb állami támogatás nélkül, mint a magyar klubok, mégis tele vannak nemzetközi topligás játékosokkal. Mi a véleményed erről?

“Nyilván órákat lehetne beszélni a különbségekről, de talán a legfontosabb a hozzáállás, mind a gyerekek mind az edzőik részéről, természetesen nem kifelejtve a szülőket. Egy cél vezérli az összes résztvevőt, mégpedig, hogy kihozzák a legtöbbet a tehetségekből. Az edzők előrelépési lehetősége egy módon történhet, ha van mögötte produktum. Ez az egy érdek vezérli minden resztvevőjét a történetnek, Klub, edző, játékos és a szülők, akik próbáljak megadni a szükséges támogatást ehhez. Az infrastruktúra adott a legkisebb korosztályoknál is, miként a minőségi szakmai háttér is. Mivel ez egy piaci alapon működő sportág, ezért csak a szükséges eredményeket hozók maradhatnak a rendszerben, ami garantálja a legjobbak kiválasztódását. Ezeknek a szempontoknak a következménye egy alulról felépített észszerű keretek között működtetett rendszer sikeressége.

Merre kéne elindulni a magyar labdarúgásnak ahhoz, hogy legyen legalább 15-20 top ligában játszó játékosunk? Azért ennyi mert úgy gondolom ennyi játékos kell ahhoz, hogy a válogatottnak legyen reális esélye kijutni egy világbajnokságra illetve, hogy piaci alapon meg tudjon valahogyan élni – már ha ez a cél… 

“Mint ahogy említettem fentebb, otthon egyedül a feltételrendszer adott, a többi hiányos. Amennyiben bármelyik is hiányzik az egyértelműen a minőség rovására megy.”

Olvastuk a közösségi médiában, hogy markáns véleményed van a magyar fociról. Mi az ami hiányzik, és mi az ami jó és pozitív a magyar labdarúgásban? 
A magyar labdarúgást még mindig az elmúlt évtizedek rossz beidegződései uralják. Nagyon sok szempontnak kell megfelelnie a résztvevőknek, de ezen szempontok nagyon ritkán szakmai jellegűek. Sokkal fontosabb, hogy milyen kapcsolati, politikai, esetleg üzleti háttérrel rendelkezel. A 2010 előtti időszakban a pénztelenség miatt működött így, manapság pedig a kontrolálatlanul beleöntött milliárdok miatt.

Mi úgy tapasztaljuk és ezt te is említetted, hogy a dán sport inkább piaci alapon próbál megélni és nem olimpiai központú. Értem itt pl. az olimpia arany érem anyagilag szinte aprópénz a magyarhoz képest. Olyan sportágakban vannak híres sportolóik, amelyek a piacból élnek, így szerte a világon vannak játékosaik az NHL-ben, NFL-ben, labdarúgásban a topligákban (nőiben is), kézilabdásban, de van versenyzőjük teniszben, Forma-1-ben, golfban, tollaslabdában, atlétikában, kerékpárban. Nem lehet az, hogy maga a magyar sport beidegződésével, felépítésével van baj? Hiszen nagyon nehéz találni olyan magyar sportolót a nemzetközi tévécsatornákon, aki hétről-hétre külföldön próbálna helytállni, és nem a magyar állam anyagi támogatásából szerezné a jövedelmét.

Szerintem nagyon jól állt hozzá a politika a sporthoz 2010-ben. Az elképzelés kiváló volt, a kivitelezés annál kevésbé sikerült. A többség, és ez most sportágaktól független, inkább visszaélt a történelmi lehetőséggel. Kíváncsi lennék, ha holnaptól kivonulna az állam a sportból, hány egyesület maradna talpon egy-két évnél tovább azon a szinten ahol jelenleg vannak? Ennyi idő bőven elég lett volna arra, hogy egy működő rendszert építsenek, amiből az állam lépésről-lépésre kivonul és mégis talpon marad. Nem így lett sajnos, ennek pedig kontraproduktívitás az egyértelmű következménye. Nem szeretném összehasonlítani Dániával,  mert totálisan más szempontok alapján működik a két ország sportkultúrája, de ettől függetlenül a piac mindent es mindenkit beáraz előbb utóbb. Ez nem azon múlik, hogy milyen nemzetiségű vagy, hanem csak azon milyen minőséget képviselsz. A jó minőség hosszú távon is piacképes, a rossz minőséget is el tudod adni, de csak egyszer. Azt viszont szeretném kihangsúlyozni, hogy a sportolók, azok akik a legkevésbé tehetnek a kialakult helyzetről!

Utolsó kérdésként, terved, terveitek a jövőben?

Nincs okunk változtatni, de a sport és az élet (jó példa erre a koronavírus okozta járvány) hozhat olyan helyzeteket, amikor ezt meg kell tenni. Jelenleg nem sürget semmi minket, vannak terveink, tárgyalunk is ez ügyben, de még a COVID-19 miatt nehéz jelenleg bármit is mondani.

Kiemelt fotó: KG66.dk

A Dániasport közösségi oldalán illetve a https://daniasport.hu/ oldalon  található cikkek a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. A https://daniasport.hu/  cikkei és tartalmai kizárólag csak, forrás megjelölésével felhasználhatók! Engedély nélküli bármilyen módon történő felhasználása, másolása vagy sajtótermék általi megosztása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet!