„Ez botrány!” – Dánia történelmi bukása és a felelősség kérdése
Negyvennyolc csapat ott lesz a világbajnokságon. Dánia nincs köztük.
Ezt a mondatot önmagában is rossz olvasni – de ha mögé nézünk, még súlyosabb képet kapunk. Egy olyan válogatott maradt le, amely játékosállomány, nemzetközi tapasztalat és egyéni kvalitás alapján egyértelműen a torna résztvevői közé tartozna.
A Csehország elleni drámai párharc, majd vereség a tizenegyesek után – csak a végső jelenet volt. A történet hónapokkal korábban kezdődött, és apró hibák, rossz döntések és kihagyott lehetőségek sorozata vezetett ide.
„Ez botrányos.”
A dán közvélemény és média ritkán ilyen egységes. Ez nem egyszerű vereség, hanem egy rendszerszintű kudarc, amely rámutat a dán válogatott működésének gyenge pontjaira. A selejtezők során Dánia többször is saját kezében tartotta a sorsát. Hazai pályán Fehéroroszország ellen nem sikerült nyerni. Skócia ellen a hosszabbításban kaptak döntő gólokat. Több alkalommal tizenegyesek maradtak ki. Ezek nem egyedi hibák – ezek egy tendencia részei.
Christian Eriksen szavai pontosan tükrözik a helyzet súlyát:
„Ez egyszerűen botrányos. Egy ilyen kerettel nem maradhatunk le a világbajnokságról. Nem egyetlen mérkőzésen múlt. Többször is lezárhattuk volna ezt a selejtezőt, de nem tettük meg.”– mont
Ez nem csak frusztráció – ez egy beismerés is.
Thomas Gravesen kritikája még keményebb hangot üt meg:
„Van egy edzőnk, aki nem tudja kezelni ezt a játékoskeretet. Egyszerűen nem elég jó. A probléma nem az, hogy nincs minőség a pályán. A probléma az, hogy nincs egyértelmű irány és vezetés.”
Ez a kijelentés egyértelműen Brian Riemer szerepét kérdőjelezi meg.
„Egyáltalán nincs meg a szükséges tapasztalata. Egy dolog segédedzőnek lenni, és rövid ideig vezetőedzőnek lenni az Anderlechtnél… Ez egyszerűen nem elég, hogy válogatott edző lehessen.” – teszi hozzá Gravesen a Viaplay Sportnak adott interjújában.
Brian Riemer kinevezése már a kezdetekkor vitákat váltott ki. De Peter Möller a DBU igazgatója kiállt mellette:
„Úgy gondolom, hogy olyan környezetben volt, ahol nagyszerű edzők és játékosok közelében volt, és ott hozott néhány döntést.”
„Vincent Kompanynak sem volt sok éve edzőként, majd a Bayern Münchennél kötött ki. Xabi Alonso a Real Sociedad B-csapatát edzette, és most már megértem, hogy egyesek kiválló edzőnek tartják.”
„A tapasztalat nem feltétlenül egyenlő a sikerrel. Nincs garancia arra, hogy ha valaki 20 évig edző volt, akkor be fog illeszkedni a dán válogatottba. A professzionalizmus és az emberi tulajdonságok miatt Brian elsőrangú választás volt.” – mondta Peter Møller a 2024-es kinevezésről.
Per Steffensen – játékosügynök is egy facebook posztban támadta a szövetséget.
„Negyvennyolc (48!) válogatott kvalifikálta magát a nyári világbajnokságra.
Dánia nincs köztük. Egyértelműen meg kellett volna nyernünk a kifejezetten könnyűnek mondható selejtezőcsoportunkat. Nem tettük.
Megkaptuk a második esélyt is, hogy a hátsó ajtón még kijussunk a vb-re, két mindent eldöntő mérkőzéssel az elmúlt héten. Azt sem tudtuk megoldani.
EZ BOTRÁNYOS!
Kellene, hogy legyenek sportszakmai következményei?
IGEN!
Lesznek következmények?
Aligha…
Dánia még soha nem menesztette az A-válogatott szövetségi kapitányát.
Brian Riemer – minimális nemzetközi vezetőedzői tapasztalattal – nagy valószínűséggel soha nem volt a DBU első számú választása, és most ennek fizetjük meg az árát.
Persze nem lehet egyedül őt bűnbakká tenni. A pályán lévő játékosoknak is óriási a felelősségük. Miért nem tudták például lezárni a selejtezőt egy győzelemmel Fehéroroszország ellen a Parkenben? Valójában ott ment el az egész.
Michael Laudrup az a tökéletes szövetségi kapitány, akit Dánia soha nem kapott meg.
Játékosként minden idők egyik legjobbja, edzőként is komoly eredményekkel.
Igazi példakép a jövő válogatott játékosai számára. Tény, hogy a legjobb játékosok sokkal nagyobb tisztelettel vannak egy olyan edző iránt, aki maga is a legmagasabb szinten futballozott.
Ma viszont adatmániások, statisztikusok, pszichológusok és egyéb „akadémikusok” vették át az irányítást a munkássportnak számító futballban. Az én szememben ez egy rossz irány. De ezt most hagyjuk.
A DBU igazgatójának, Peter Möllernek is vállalnia kellene a felelősséget. Egy nagy szervezet élére került úgy, hogy nem volt vezetői tapasztalata – egy régi AAB-s ismerőse, Jesper Möller nevezte ki. (Nem, nem hiszem, hogy rokonok 😊)
A sportági vezetést le kell cserélni, és olyan emberek kezébe kell adni az irányítást, akiknek van gyakorlati érzékük, és képesek új irányt szabni a dán futball jövőjének.”
Dániasport vélemény:
Ez nem egy vereség volt, ez lehet egy figyelmeztetés – akár más válogatottak számára is!
Egy olyan csapat maradt le a világbajnokságról, amely tele van top 5 ligában játszó játékosokkal (55!) – ami egyértelműen megmutatja, hogy a játékosminőség önmagában nem elég.
A dán válogatott világklasszis a „fase 2” területi játékban, azonban a kapu előtt, a sorsdöntő pillanatokban rendre hibázott.
A Fehéroroszország elleni mérkőzés jól példázza ezt:
35 támadást fejeztek be kapura lövéssel, mégis csak két gólt szereztek – miközben az ellenfél két kísérletből szintén kétszer talált be.
A legfontosabb kérdés már nem az, hogy mi történt.
Hanem az: ki tudja újra felépíteni a dán válogatottat?
