A világ leghíresebb kézilabdázója, aki 45 évesen szeretne kijutni az olimpiára
Lewis Howes több mint 4,5 millió követővel rendelkezik, mégsem hallottunk még róla. Az amerikai sportoló profi NFL-karriert cserélt le a kézilabdára.
Howes igazán sokoldalú: könyvet ír, előadásokat tart, és igyekszik motiválni a követőit. Ő a házigazdája a 2013-ban indult The School of Greatness című podcastnak, amiből a dr.dk sport idézett.
Nemrég Spanyolországban, az Ademar León csapatánál edzőtáborozott – erről is álmodozott gyerekként. Ez az utazás 2028-ban, Los Angelesben ér véget.
„Azt gondoltam, hogy az amerikai foci az én utam, de közben nagyon szerettem volna olimpiai bajnok lenni” – mondta Lewis, aki egy csuklótörés miatt adta fel NFL-karrierjét.
„A 2008-as pekingi olimpiai játékokon a húgomnál voltam, és akkor láttam kézilabdát először. Hajnali háromkor. Egész éjjel csak ültem és néztem, teljesen elbűvölt. Milyen sport ez? Csodálatos. A megszállottja lettem. Akkoriban egy hang megszólalt a fülemben, amely azt mondta: Ez az út az olimpiára” – mesélte Howes.
Lewis azonnal elkezdett érdeklődni az általa újonnan felfedezett sport iránt, de sajnos nem volt túl sok információ róla. Ennek ellenére sikerült találnia egy kézilabdacsapatot New Yorkban, amely az ország legjobbja volt. Oda is költözött, ott játszott, egy évvel később már válogatott lett beállóként. Egy hajszál választotta el attól, hogy a spanyol ligában légióskodjon.
„Abban az időben a vállalkozásom kezdett növekedni, és azt is tudtam, hogy még ha a világ legjobb játékosa lennék, akkor sem valószínű, hogy kijutnánk az olimpiára.
Így közel egy évtizedet húzott le a válogatottban, mielőtt abbahagyta. Idén nyárig öt évig nem is kézilabdázott. Aztán elment Párizsba.
„El kellett mennem az olimpiára, hogy lássam, még mindig él-e bennem az álom. Láttam a franciák és Nikola Karabatic játékát, és úgy éreztem, hogy igen” – emlékezett vissza.
Ezért hívta Lewis Howes a régi spanyolországi ismerőseit, akik felajánlottak neki egy négyéves intervallumot az olimpiai felkészülés jegyében. Mexikói csapatokkal is megállapodásokat kötött, melyekkel minden hétvégén találkoztak és mérkőzéseket játszottak.
Nem sokkal később meghívót kapott a világ legjobb játékosától, a dán Mathias Gidseltől, hogy jöjjön el Berlinbe. Howes egyik argentin barátja, Gonzalo Carou segédedző hívta fel a játékosra a figyelmét:
„Ez a srác, Mathias fantasztikus. A semmiből jött, és a legjobb játékos lett. Ha Gidselt látod az utcán sétálni, úgy néz ki, mint egy átlagos ember. Nincsenek nagy izmai, nem magas, csak átlagos. Aztán láttam játszani, és azt gondoltam, hogy természetfeletti szörnyeteg” – mondja Lewis Howes, aki az Instagramon gratulált a dánnak. Gidsel válaszként meghívta Howest.
„Elfoglalt vagyok, készülünk a szezonra, de remélem, el tudok menni Berlinbe, és néhány napig gyakorolhatok vele. Jó srácnak tűnik” – mondja Lewis Howes.
A sport népszerűsítése az USA-ban
„Húszmillióan követnek a platformjaimon. A cél az, hogy a következő három évben, az olimpia előtt felhívjam a figyelmet a kézilabdára az Egyesült Államokban. A legjobb játékosoktól szeretnék tanulni, interjút készíteni velük, és tartalmakat gyártani, hogy bemutassam a sportot a közönségemnek. Az Egyesült Államokban senki sem ismeri a kézilabdát, most lehetőségük van rá” – fogalmazott Lewis Howes, aki tudja, nehéz feladat előtt áll: egy ismeretlen sportágat kell meghonosítania, és egy negyvenes, sportos embert kell felépítenie magából az olimpiára.
„Három betű a mellkason: USA. Én ezekért a pillanatokért élek. Nincs garancia arra, hogy csatlakozom a csapathoz. Az edző azt is mondhatja, hogy őrült vagyok, ők nem egy 45 évest, hanem egy 25 évest akarnak. Lewis, te megőrültél? Mindig is kicsit őrült voltam. De nem jutottam volna el idáig a karrieremben és a vállalkozásomban, ha nem álmodtam volna nagyot. Csak így érheted el, amit az életben szeretnél.”
A gyerekek néha megkapják, hogy nem hallgatnak a szüleikre. Lewis Howes viszont nagyon is komolyan vette apja tanácsát, hogy kövesse az álmait.
Tudtad?
Júliusban hat év után játszotta első mérkőzését Howes a California Eagles csapatával, mellyel megnyerték az észak-amerikai és a karibi klubbajnokságot.
Szerző: Várkonyi Eszter
