Markgráf Ákosnak éppen abban kell szintet lépnie, amit az FCK leginkább megkövetel
Alig több mint egy hónappal az Újpesthez szerződése után ismét klubot váltott Markgráf Ákos, aki ezúttal már jóval nagyobb lépcsőt ugrik.
Az FC København öt évre szerződtette a 21 éves magyar válogatott védőt, akinek szerepkörét Bo Svensson már a bemutatásakor meglehetősen egyértelműen körülhatárolta. Elsősorban bal lábas belső védőként számol vele, miközben komoly előnynek tartja, hogy balhátvédként is bevethető.
A dán szakember a magyar játékos dinamizmusát, sebességét, párharcerejét és fizikális játékát emelte ki, Kristjaan Speakman sportigazgató pedig fejlődőképes, több pozícióban használható profilként beszélt
Ez azért is érdekes, mert Markgráfot a Puskás Akadémia játékosaként nehéz volt kizárólag szélsővédőként vagy belső védőként meghatározni.
Az előző idényben több mint ezer percet játszott balhátvédként, de ennél is többet a védelem tengelyében, két- és három belső védős szerkezetben. Hornyák Zsolt ősszel végleg beljebb húzta, januárban pedig már úgy értékelte, hogy Markgráf kiérdemelte a helyét a védelem közepén.
Koppenhágában várhatóan innen folytatódik a történet.
Az FCK szempontjából ráadásul jól érthető, miért vonzó ez a profil. A védelem a rosszul sikerült előző idény után jelentősen átalakult, Pantelis Hatzidiakos és Zanka Jørgensen is távozott, miközben Felix Beijmo érkezett. A svéd az új szezon első mérkőzésein gyakorlatilag fix pontnak bizonyult, jobb és bal oldali belső védőként is fontos feladatokat kapott.
Markgráf ehhez egy jelenleg hiányzó természetes bal lábas opciót adhat. Ráadásul anélkül, hogy Svenssonnak egyetlen szerkezethez kellene kötnie. Három belső védő mellett adja magát a bal oldali pozíció, négyvédős rendszerben akár Beijmo párjaként is nyílhat számára hely. Utóbbi azért különösen érdekes, mert a svéd bekk mindkét oldalról képes vállalni a támadásépítés nagyobb részét. Markgráf Ákosnak így nem feltétlenül kell azonnal a védelem első számú labdás irányítójává válnia.
Éppen a labdás játék lehet azonban az a terület, ahol a legnagyobbat kell alkalmazkodnia. A Puskás Akadémia másfajta környezetet biztosított egy belső védő számára. Hornyák csapata gyakrabban kereste a gyors előrejátékot, nagyobb szerepet kaptak az átmenetek, a beadások és a közvetlen párharcok, miközben kevésbé építette hosszú labdabirtoklási periódusokra a játékát. Markgráf ezért jóval kevesebbszer került labdába, mint az FCK belső védői, de ebből önmagában hiba lenne arra következtetni, hogy kevésbé alkalmas a támadások építésére. Egyszerűen mást követelt tőle a csapata.
Koppenhágában ennek szinte az ellenkezője várja.
A koppenhágaiak már az előző szezonban is sokat építkezett hátulról, játékforgatásokkal mozgatta az ellenfelet, és komoly felelősséget helyezett a belső védőkre. Hatzidiakos vagy Gabriel Pereira nemcsak továbbadta a labdát, hanem aktívan kereste azokat a pillanatokat, amikor egy vertikális vagy diagonális passzal át lehetett játszani az ellenfél valamelyik vonalát.
Svensson alatt ez az igény továbbra is megmaradt.
A vezetőedző a nyári felkészülés során külön problémaként kezelte, hogyan tud az FCK magas presszinggel szemben is hátulról építkezni, a szezon első tétmérkőzésein pedig már jól látható volt az aszimmetrikus szerkezet. Az egyik szélsőhátvéd – többnyire a bal oldalon Marcos López – magasabbra lép, mögötte három játékos marad az első vonalban, ahonnan különösen Beijmo vállal sok előrejátékot. A jelenlegi minta is arra utal, hogy Svensson továbbra is sok labdabirtoklást és kontrollált támadásépítést vár csapatától.
Markgráfnak tehát nem feltétlenül új dolgokat kell megtanulnia. A Puskásban is kereste az előre vezető passzokat, és belső védőként sem kizárólag biztonsági megoldásokban gondolkodott. A dán fővárosban viszont ezt várhatóan lényegesen nagyobb volumen mellett kell megtennie. Többször kerülhet majd hozzá vissza a labda, többször kell részt vennie az ellenfél első nyomásának kijátszásában, és az egyes pontatlanságok is veszélyesebbé válhatnak egy olyan csapatban, amely sok játékost küld az ellenfél térfelére.
Ebben rejlik az egyik legfontosabb fejlesztési lehetőség is.
Az eddigi profilja alapján Markgráfnál nem a progresszív szándék hiányzik, sokkal inkább annak hatékonyságán és következetességén van tér javítani. Egy olyan környezet, ahol rendszeresen elvárják tőle a labdás kezdeményezést, ebből a szempontból egyszerre jelenthet komoly kihívást és logikus következő lépcsőt.
Labda nélkül valamivel biztosabb alapokról indul. A Puskás párharcokra építőbb játékában rendszeresen kellett közvetlenül védekeznie, kilépnie az emberére és reagálnia a megszerezhető labdákra. Az FCK-nál ezek a képességek továbbra is értékesek lesznek, de egy dominánsabb csapat hátsó sorában nagyobb szerepet kaphat a megelőző helyezkedés, az elveszített labdák utáni területkontroll és annak felismerése, mikor érdemes agresszíven fellépni.
Mindez alapján korai lenne Markgráfot egyszerűen Marcos López utódjaként kezelni.
Balhátvédként szerzett rutinja miatt hosszabb távon erre is lehet lehetőség, de az FCK kommunikációja egyértelműen a védelem közepére helyezi. Rövid távon sokkal érdekesebb kérdés, hogy miként illeszthető Beijmo mellé, illetve milyen szerepet kaphat akkor, amikor Svensson három belső védővel játszik. Az átigazolás ezért szakmailag éppen attól izgalmas, hogy Markgráf olyan tulajdonságokkal érkezik, amelyek azonnal használhatók, miközben olyan futballközegbe kerül, amely az eddiginél jóval többet követel majd tőle labdával. Ha ehhez sikerül alkalmazkodnia, nem egyszerűen erősebb csapatban játszhat, hanem a saját játékosprofilja is érdemben tovább fejlődhet.
A Markgraf Ákos új csapata csütörtökön lép pályára, Debrecenben. A dán rekordbajnokról készített elemzés itt olvasható.
Szerző: Ellenbruch Zsolt / Tükörszélső
