Tényleg eladta a lelkét a dán kézilabda?
Elég furcsa helyzet állt elő a dán kézilabdában: miközben a dán parlament egy éve elfogadott egy törvénycsomagot, amelynek célja a szerencsejáték-függőség megfékezése, valamint a gyermekek és fiatalok szerencsejátéktól való védelme, addig most egy fogadóiroda lett a férfi kézibajnokság főszponzora.
Új nevet kapott a dán férfi kézilabda-bajnokság, amely idén és a következő három szezonban is Betoro Liga néven fut majd. A Máltán működő fogadóiroda 2026-ban kapta meg a Dán Szerencsejáték Hatóság engedélyét, és az együttműködés áttörést jelent a kézilabda számára egy olyan időszakban, amikor a szerencsejáték forró politikai témának számít.
Kicsit több mint egy évvel ezelőtt ugyanis a dán parlament elfogadta azt a törvénycsomagot, amelynek célja a szerencsejáték-függőség megfékezése, valamint a gyermekek és fiatalok szerencsejátéktól való védelme. Ezek után kicsit ellentmondásos, hogy az ország egyik legnépszerűbb csapatsportágában egy fogadóiroda hirdeti magát.
Szemben a kor szellemével
A DR Sporten a férfi bajnokság 14 klubjából tízzel lépett kapcsolatba, és többen meglepődtek azon, hogy egy olyan főszponzort választottak, amely ellentétes a kézilabda alapjait képező értékekkel.
Így véli ezt Thomas Ladegaard is, aki Jonh Fitzgerald Kennedy és Olof Palme meggyilkolásáról írt könyveket, emellett viszont kézilabdában is hírnevet szerzett történészként, hiszen 2006 januárjában a női kézilabda történetéről és fejlődéséről, 2018-ban pedig a kézilabda-legendákról írt műveket.
Szerinte a mostani megállapodás időzítése teljesen rossz.
„Ha lehetek egy kicsit szarkasztikus, akkor azt mondom, bátor dolog teljesen szembemenni a kor szellemével. A kézilabdában szívesen beszélnek az értékekről, a társadalmi felelősségvállalásról és a fenntarthatóságról, de ez nem éppen a több fogadás mellett szól. Nincs szükségünk több fogadásra és több szerencsejáték-reklámra. Az ellenkezőjére van szükségünk” – mondta.
Nem lesz több szerencsejáték-függő?
Nem osztja ezt a véleményt – érthető módon – Thomas Christensen a dán professzionális kézilabda-ligákat tömörítő szervezet (Divisionsforeningen Haandbold) igazgatója.
„Könnyen lehet, hogy ez egy kicsit ellentmondásosabb, és biztosan vannak olyan klubok, amelyek valami mást szeretnének, és ezzel mi is tisztában vagyunk. De meggyőződésem, hogy attól nem lesz több szerencsejáték-függő, mert egy fogadóiroda a szponzorunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen jelzéseket küldünk, és a jogszabályokkal is, amelyeket 100 százalékban be kell tartanunk”– mondta.
Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye arról, hogy ez a megállapodás nem áll összhangban a kézilabda értékeivel, és a férfikézilabda ezáltal más üzenetet küld a gyerekeknek és a fiataloknak úgy fogalmazott: nem a szövetség dolga döntőbírónak lenni.
„Ugyanez a helyzet a zöld energiával, az elektromos autókkal és minden mással is. Miért kellene Dániának világelsőnek lennie ebben? Bizonyos területeken igen, de nem mentjük meg a bolygót, és egyesek szerint mi magunk is jobban szennyezzük a környezetet, mert nem termelünk elég áramot. Ennek ellenére tudom, hogy a fogadás más iparág, mint a bambusz textilgyártás, de ránk vonatkoznak bizonyos szabályok, amelyeket be kívánunk tartani” – tette hozzá.
Teljesen elfogadhatatlan!
Anders Holm, a Fredericia Handball szurkolói klubjának, a HK Ultrasnak az elnöke ugyanilyen egyszerűen látja a helyzetet. Csak éppen ellenkező előjellel.
Azt mondta, a Fredericiában végzett munkája révén ismer olyan férfiakat, akik ellopták gyermekeik megtakarításait, hogy fogadásokra költsék őket. Ismer olyanokat, akik újabb adósságba verték magukat a régi szerencsejáték-adósságok fedezésére, és látott már embereket, akik mindezek következtében elváltak.
Ezért is nehezen hitte el, amikor meglátta, hogy milyen névszponzora lesz annak a ligának, ahol a kedvenc klubja is játszik.
„Azt hittem, április elseje van. Ez teljesen elfogadhatatlan. Értjük a gazdasági helyzetet, de kell egy erkölcsi kódex is, ami kimondja, hogy ennek nem lehetünk részesei. Bár a szerencsejáték remélhetőleg nem olyasmi, amibe belehalunk, ám hosszú távon tönkreteheti az életeket. Százszor inkább egy olyan szponzort választanánk, aki kevesebbet fizet. Őrület, hogy egyetlen felnőtt sem ült ott azzal a gondolattal, hogy ez nem fog működni” – nyilatkozta felháborodottan.
Szerinte óriási hiba, hogy Dánia szakít azokkal az értékekkel, amelyekre az ország kézilabdás dicsősége épül.
„Van egy sportágunk, ami egy nagy család és közösség, amely a jó értékeket hirdeti, aztán együttműködésre lépünk egy olyan céggel, amely a meccseken vesztes emberekből származó bevételből él. Ez végül oda vezet, hogy valaki a szerencsejáték csapdájába esik. És a kézilabdasport ezt fogja előmozdítani, akár akarja, akár nem” – mondta.
Nem fog bocsánatot kérni
„A valóság az, hogy pénzt kell keresni, ha a következő generációk számára is termék akarunk lenni” – mondta a Divisionsforeningen igazgatója, Thomas Christensen, aki szerint a helyzet egyértelmű: „Ha a legjobb játékosokat és feltételeket akarod, akkor valakinek meg kell fizetnie az árát.”
„A szurkolók azt szeretnék, ha a klubok a lehető legjobban teljesítenének, és persze imádják, hogy egy olyan játékos, mint Rasmus Lauge a Bjerringbro-Silkeborgban játszik, de ezt ő csak egy okból teszi: azért, hogy megkapja azt a fizetést, amire szüksége van a kézilabdázáshoz. Az élsport egyáltalán nem romantikus: pénzt kell termelni ahhoz, hogy működőképes legyen. Mi segítünk ezt megteremteni, és nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy olyan szponzorálást nyújtottunk, amelyet a klubok a fejlődésükre fordíthatnak” – vélte.
