Önbecsülés és az önbizalom: mit veszít el valójában a gyerek, amikor leszidjuk?
Hónapok óta foglalkoztat egy gondolat, amely egyszerűen nem hagy nyugodni. Szülőkkel folytatott beszélgetések és az interneten megjelent bejegyzések újra meg újra megerősítenek abban, hogy érdemes lenne beszélni az önbecsülés és az önbizalom kapcsolatáról. Az utóbbi fogalmat gyakran használjuk, az előbbiről viszont szinte említést sem teszünk, pedig fontos lenne ismernünk a kettő közötti különbséget, ha emberekkel, különösen fiatalokkal dolgozunk.
Amikor a fiatal sportoló már nemcsak a játékában, hanem saját magában is kételkedik
Még májusban, a dán UEFA B edzőképzés utolsó óráin éppen az önbizalom és az önbecsülés összefüggéseit tárgyaltuk. Az egyik dián Rasmus Højlund és Kasper Hjulmand beszélgetését ábrázoló kép szerepelt. Højlund Manchester United utáni nápolyi teljesítménye is szóba került: úgy tűnt, mintha új lendületet kapott volna.
Feltettem a kérdést: nem lehet, hogy az olasz bajnokságban egyszerűen könnyebb dolga van, mint a Premier League-ben? A válasz lényege az volt, hogy ez is szempont lehet, de a játékos önbizalmának változását az önbecsülésével együtt érdemes vizsgálni. Ez a gondolat velem maradt. Nem állíthatjuk, hogy egy futballista formajavulását egyetlen pszichológiai tényező magyarázza, de éppen ezért érdekes a kérdés: milyen emberi és szakmai környezetben kezd újra hinni magában?
ÖNBIZALOM: a játékos hite abban, hogy egy adott feladatot vagy cselekvést sikeresen végre tud hajtani. Helyzetfüggő: valaki bízhat a passzaiban, miközben más területen bizonytalan.
ÖNBECSÜLÉS: az, hogy a játékos mennyire értékeli és fogadja el önmagát emberként. Emberi értéke nem függhet attól, hány gólt lő, hány párharcot nyer, vagy hibázik-e.
Egyszerűen: „Meg tudom csinálni?” – ez az önbizalom kérdése. „Értékes vagyok akkor is, ha nem sikerül?” – ez az önbecsülésé.
Önbizalom:
Az önbizalom fontos tényező ahhoz, hogy a sportoló örömét lelje a sportban, és jól teljesítsen.
Az önbizalom annak a hite, hogy a játékos sikeresen végre tud hajtani egy adott cselekvést vagy feladatot.
Az önbizalom helyzetfüggő. Ez azt is jelenti, hogy a játékos sportjának egyik területén nagyon magabiztos lehet, miközben egy másik területen – például az iskolában – alacsonyabb lehet az önbizalma.
Miért fontos az önbizalom?
Az önbizalom a játékos hite abban, hogy képes végrehajtani egy kívánt cselekvést.
A játékos egy adott cselekvéssel vagy viselkedéssel kapcsolatos elvárásai fontos szerepet játszanak abban, hogy végre tudja-e hajtani azt.
Például az a játékos, aki biztos a passzaiban, nem fog habozni. A kevésbé magabiztos játékos viszont tétovázhat, és inkább oldalra vagy más, biztonságosabb irányba passzol. Eközben értékes másodpercek veszhetnek el, sőt akár az eredetileg tervezett átadás lehetősége is.
Az önbizalom lényege
A saját képességeinkbe vetett bizalomról szól.
A cselekvéshez kapcsolódik.
Arról szól, amit képesek vagyunk megtenni.
A készségeinkbe vetett bizalomról szól.
Önbecsülés:
Az önbecsülés arról szól, hogy a játékos mennyire értékeli és fogadja el önmagát emberként.
A játékos önbecsülése független a teljesítményétől.
A magas önbecsülésű játékos úgy érzi, hogy emberként rendben van, akkor is, ha elveszít néhány mérkőzést vagy hibázik.
Nem minden játékos gondolkodik magától így. Ezért a sportpszichológia egyik fontos feladata, hogy megtanítsa a játékost különválasztani a teljesítményt (amit a játékos meg tud tenni) és az önbecsülést (aki a játékos emberként).
Miért nincs önbizalma a gyereknek?
Nemrég egy magyar podcastban egy hosszú ideje az élvonalban dolgozó edző – aki nyártól már utánpótlás-válogatottnál dolgozik – arról beszélt, hogy nem érti, miért nincs önbizalmuk bizonyos fiatal játékosoknak. A beszélgetés másik, szintén válogatottnál dolgozó edzője és a két kérdező riporter sem vetett fel érdemi magyarázatot. Így nem hangzott el az a kérdés, amelyet én szívesen feltettem volna: lehet, hogy a kevés önbizalom mögött esetleg a gyenge önbecsülésük húzódik meg?
Friss UEFA B-licences edzőként sem gondolom, hogy minden önbizalomhiány mögött ugyanaz az ok áll. Számíthat a felkészültség, a szerepkör, a korábbi tapasztalat, a terhelés vagy a környezet. De ha egy gyerek folyton azt hallja, hogy nem elég jó, előbb-utóbb nemcsak a következő passzában kételkedhet, hanem abban is, hogy ő maga mennyit ér.
Egy nagymama a tízéves futballista unokájáról írt az interneten. Arról számolt be, hogy a gyereket leszidják, és ezzel elveszik az önbizalmát. De tényleg csak az önbizalmát veszítette el az unoka? Lehet, hogy a megalázás és a megszégyenítés az önbecsülését is kikezdi, ami aztán az önbizalmára is hatással lesz.
| Önbizalom – belső nézőpont | Önbecsülés – belső nézőpont |
|---|---|
| Bízom abban, amit meg tudok tenni. Bízom a készségeimben. | Önmagamban értékes vagyok. Vannak értékes tulajdonságaim. |
| Ügyes vagyok, különösen jó vagyok ebben vagy abban. | Értékelem önmagamat. |
| Másoknak szükségük van rám azért, amit tudok és teszek. Különleges az, amire képes vagyok. | Önmagamért vagyok értékes. Már pusztán azért is értékelhető vagyok, mert létezem. |
| Meg tudom oldani azt, amit meg kell tennem. | Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. |
| Erőfeszítést teszek, és ezért tisztelem magam. Ezért másoktól is tiszteletet érdemlek. | Méltó vagyok a szeretetre és a tiszteletre. |
| Én és mások is értékeljük, amire képes vagyok. | Akkor is rendben vagyok, ha valamit nem tudok megtenni. |
| A teljesítményem másokéval összevethető, mert legalább annyit teljesítek, mint ők. | Más emberekkel egyenrangú vagyok. |
| Elismerést érdemlek azért, amit tudok és teszek. | Elismerést érdemlek azért, aki vagyok. |
Mi közös az önbizalomban és az önbecsülésben?
A játékos nem ezekkel születik: a pszichés működés sok más eleméhez hasonlóan tanulási folyamatok és tapasztalatok során alakulnak ki.
Közös bennük az is, hogy a játékos összehasonlítások alapján alakítja őket. Fizikai és mentális képességeit másokéhoz méri; többek között az ilyen összehasonlítások révén formálja identitását.
Amikor a játékos összehasonlít, és fejlődni szeretne, értelmezi a benyomásokat, értékel és következtetéseket von le.
Itt kerülhet veszélybe az önbecsülése, mert az ítéletek és értékelések árthatnak neki, ha a játékos nem kellően tudatos és körültekintő.
A következmény attól függ, képes-e a készségekre (a cselekvésekre) összpontosítani a személyes tulajdonságok helyett.
A játékos tulajdonságaira irányuló összehasonlítások, értékelések és versengés problémát jelenthetnek az önbecsülés szempontjából – és ilyen helyzetek a labdarúgásban állandóan előfordulnak.
A teljesítményt értékeljük, ne a gyerek személyét!
Fontos különbséget tenni a készségek és a személyes tulajdonságok között. A passzolás, a helyezkedés vagy a döntéshozatal fejleszthető készség. Ha egy játékos hibázik, elsősorban a végrehajtásról beszéljünk, ne arról, hogy ő milyen ember.
A gyerekek összehasonlítják magukat egymással, és ezekből a tapasztalatokból a saját képességeikről, sőt az identitásukról is következtetéseket vonhatnak le. Az edző felelőssége, hogy a fejlődés mércéje ne kizárólag a csapattársnál jobb teljesítmény legyen. A kérdés inkább az: miben lettél jobb tegnaphoz képest, és mi a következő tanulási lépés?
Készségek – az önbizalomhoz kapcsolódnak
A sportbeli készségek az önbizalomhoz kapcsolódnak.
Ide tartozik minden, amire a játékos a testét és a pszichéjét használja: mindaz, amit szavaival és tetteivel végrehajt, illetve elér.
A játékos készségeket használ a feladatok megoldásához, bizonyos készségek pedig bizonyos tulajdonságokat feltételeznek.
Ha a játékos készségeit kérdőjelezik meg, annak általában nincs nagy hatása az identitására, kivéve, ha a játékos a készségeit a személyiségét meghatározó tulajdonságként kezeli.
Tulajdonságok – az önbecsüléshez kapcsolódnak
A játékos tulajdonságai az önbecsüléshez kapcsolódnak.
Ezek közé tartoznak többek között a veleszületett, öröklött adottságok (nem, testmagasság, külső megjelenés, bőrszín, temperamentum, hang stb.).
Ide tartozik az is, ahogyan a játékos önmagát meghatározza: ami ő maga, vagy amivé válik.
Az érzelmek is a játékos tulajdonságaihoz kapcsolódnak; ilyen önmeghatározó elem lehet például az is, ha csapatkapitánnyá nevezik ki vagy bekerül az első csapatba.
Az, ahogyan a játékos a saját tulajdonságait megéli, nagy jelentőségű az identitása szempontjából.
Ha a tulajdonságait megkérdőjelezik, identitása meginoghat. Ha a tulajdonságait érő támadásként éli meg a helyzetet, az az identitását és az önbecsülését egyaránt érintheti.
Győzelemközpontú vagy teljesítmény- és fejlődésközpontú környezet?
| A győzelemre összpontosító környezet | A teljesítményre, erőfeszítésre összpontosító környezet |
|---|---|
| Győzni annyit jelent, hogy legyőzzük a többieket. | A győzelem azt jelenti, hogy a legjobbunkat nyújtjuk és keményen dolgozunk. |
| A játékosokat egymással hasonlítják össze. | A tanulás és a személyes fejlődés fontos, és elsőbbséget kap. |
| A hibákat büntetik, negatív következményekkel járnak. | A hibák a tanulási folyamat részei. |
| A másokkal szembeni fölény kimutatását jutalmazzák. | Az erőfeszítést jutalmazzák. |
| A játékosoknak azt kell tenniük, amit mondanak nekik. | A játékosok döntéseit és az edzőhöz intézett kérdéseit szívesen fogadják és elfogadják. |
A jó visszajelzés nem csak dicséret
Jó tanácsok – visszajelzés és edzői kommunikáció
A visszajelzés legyen pozitív. A fiatal, még tanuló játékosok több hibát fognak elkövetni, mint ahány sikeres megoldásuk lesz.
Ezért edzőként vagy szülőként légy türelmes, és várd ki a „jó dolgokat”.
Előfordulhat, hogy a játékos jobban figyel a visszajelzés módjára, mint magára az elhangzott tartalomra.
Edzőként hangsúlyt helyezhetsz a kifejező, lelkes visszajelzésre. Például az erőfeszítést így ismerheted el: „Nagyon jó volt a visszafutásod védekezésbe! Folytasd ezeket a futásokat!”
Használd ritkábban a „de” szót, és gyakrabban az „és”-t. A „de” könnyen azt az érzetet kelti, hogy valami nem volt elég jó; a hallgató gyakran nem is emlékszik arra, ami előtte hangzott el. Az „és” lehetőséget ad arra, hogy az elismerés mellett a következő fejlődési lépésre is pozitívan irányítsuk a figyelmet.
Például: „Jó csel volt, de legközelebb jobban kell tájékozódnod.” Ehelyett: „Jó csel volt, és legközelebb az ellenfél helyzetére is figyelhetsz.”
Használd ritkábban a „ne csináld” típusú mondatokat, és fogalmazz inkább pozitívan: mit tegyen a játékos.
Mondd el, mit szeretnél, hogy a játékos megtegyen, és hogyan tudja azt végrehajtani, ahelyett hogy azt hangsúlyoznád, mit ne tegyen és hogyan ne csinálja.
A játékos önbizalmát erősítheti, ha látja, hogy egy vele hasonló szinten lévő társ sikeresen hajt végre egy feladatot vagy cselekvést.
A fiatalabb játékosok önbizalmat meríthetnek abból is, ha idősebb játékost látnak sikeresen végrehajtani egy technikai elemet, és úgy érzik, ők is elérhetik azt a készségszintet.
Ha egy játékos sikeresen szerepel egy versenyhelyzetben, az más játékosok önbizalmát is erősítheti, mert elhiszik, hogy ők is képesek megtanulni ugyanezt.
KÉRDÉSEK, AMELYEKET AZ EDZŐ FELTEHET
- Mire vagy büszke a mai edzésből?
- Melyik feladatban érzed magad biztosnak, és melyikben szeretnél fejlődni?
- Mi segített, amikor korábban nehéz helyzetet oldottál meg?
- Mi ad bátorságot ahhoz, hogy újra megpróbálj valamit?F
- Mit tanultál abból a helyzetből, amely most nem sikerült?
- Ezek nem vizsgakérdések: a cél, hogy a játékos saját erősségeit és fejlődési lehetőségeit is felismerje.
Aki mer hibázni, az mer tanulni is
Az önbizalom nem állandó tulajdonság. Egy fiatal játékos lehet bátor az egy az egy elleni helyzetekben, miközben bizonytalan a hosszú indításoknál. A sikeres próbálkozások, a megfelelő kihívások és mások pozitív példái mind hozzájárulhatnak az önbizalom fejlődéséhez. Ehhez azonban olyan környezetre is szükség van, ahol a hibázás nem szégyen, hanem a tanulási folyamat természetes része.
Amikor azt hallom egy edzőtől, hogy „nálam hibázhatnak a gyerekek”, mindig arra gondolok, hogy ez önmagában még kevés. Nem elég kijelenteni, hogy szabad hibázni. Olyan környezetet kell teremtenünk, ahol a gyerekek valóban mernek is hibázni, mert tudják, hogy egy rossz döntés vagy egy elrontott mozdulat miatt nem kell félniük az edző, a társak vagy a szülők reakciójától.
A legfontosabb azonban az, hogy a gyermek ne csak akkor érezze magát elfogadottnak, amikor jól játszik. Nem kell minden hibát megtapsolni, és az elvárásokról sem kell lemondani. Lehet követelményeket támasztani, lehet javítani és kritikát megfogalmazni, de mindezt úgy, hogy közben a gyermek emberi értékét soha ne kérdőjelezzük meg.
Amikor legközelebb egy edző vagy szülő azt kérdezi, miért nincs önbizalma a gyereknek, talán érdemes lenne egy másik kérdéssel kezdeni: vajon mit érez magáról ez a gyerek akkor, amikor valami nem sikerül neki?
Mert nemcsak jobb sportolókat szeretnénk nevelni, hanem olyan fiatalokat is, akik tudják, hogy egy elveszített mérkőzés, egy elhibázott helyzet vagy egy rossz döntés után is ugyanannyit érnek emberként.
Hogyan dolgozhatsz az önbizalommal és az önbecsüléssel az edzésen?
A játékost pozitív belső párbeszédre taníthatjuk olyan kérdésekkel, amelyek pozitív, önbizalmat építő válaszokat segítenek elő.
Mi ad neked önbizalmat, és honnan meríted?
Mi növeli az önbizalmadat, és mi csökkenti?
Miben vagy igazán jó?
Mitől bízol abban, hogy ezt meg tudod csinálni?
Tudsz másra gondolni, amitől magabiztosabbnak éreznéd magad?
Milyen tulajdonságaid vagy képességeid segíthetnek a sikerben?
Mi ad hitet és erőt ahhoz, hogy sikerrel járj?
Mitől leszel boldog és pozitív?
Tehetsz valamit azért, hogy biztosabbnak érezd magad?
Forrás és szakmai háttér: A cikk a dán UEFA B-edzőképzés „Önbizalom és önbecsülés” című DBU-tananyagára, valamint a szerző személyes tapasztalataira, történeteire és véleményére épül.
A cikk másolása, felhasználása és terjesztése kizárólag a forrás (Daniasport.hu) egyértelmű megjelölésével és az eredeti cikkre mutató hivatkozással engedélyezett.
