Adventi naptár – december 1

Adventi naptárunk első napjának ablakát a dánok legendás kapusa, Peter Schmeichel nyitja ki, Moncz Attila a Sport TV főszerkesztő-helyettesének segítségével.

Remélem, a makroökonómia könyvem „megbocsátott” nekem.

„Én neki biztosan, bár 1999. május 26. óta igazából szóba sem álltam vele. Aznap is csak azért, mert másnap szigorlatoznom kellett a Közgázon, és közepesen hiányos ismereteimet nem ártott felfrissíteni. De szigorúan a Manchester United-Bayern Müchen Bajnokok Ligája-döntő árnyékában. Nagyjából biztos voltam benne, hogy a meccsig tanulok, aztán szurkolok, majd újra tanulok. Ebből érdemben a középsőt végre is hajtottam. Az előtte és utána várt fejezet nem igazán érdekelt. Csak az, hogy végre láthassam, miképp nyeri meg kedvenc csapatom 1976 után újra az első számú európai kupát. Előző nap a Nemzeti Sportnál még túljutottam egy „szellemíróként” megírt Bayern-beharangozón, mert a kiküldött kolléga lekésett minden létező sajtóeseményt Barcelonában, így a bent ülő, láblógató tartalékból életem második „munkás” hónapjában közepes szereplővé avanzsáltam – naná, hogy megint a tanulás kárára! De a meccsnap szent volt, ahogyan papíron és a szüleim felé a másnapi szigorlat is.

Minden rendben lévőnek tűnt, Basler a kapus sarkába lőtt laposan egy szabadrúgást, ahogy telt az idő, már a kapufák sem izgattak (mondjuk Zickler ollózásánál, Schmeichel megadóként feltett kezét látva már üvöltöttem, de „jött” a léc). Ahogyan Lennart Johanssont, az UEFA akkori elnökét sem. A 90. perc után elindult a páholyából lefelé, hogy átadja a díjat a Bayernnek. Mire leért, a Bayernből Manchester United, Kahnból Schmeichel lett… A Nemzeti Sportban meg, mint másnap megtudtam, az öt perc alatt elkészített harmadik címlap (0-1, 1-1, 2-1 – mindhárom megvolt!) csak „elvitorlázott” a nyomdába.

Schmeichelnek ez volt az utolsó meccse az MU-ban, és nem csupán annyit tett a sikerért, hogy állt a gólvonalon. A ráadásban, 0-1-nél például előrement fejelni. Nem járt akkora sikerrel, mint 1995-ben a Rotor Volgográd ellen, de berepülő pilótaként képes volt akkora zavart okozni, hogy Sheringham a káoszt kihasználva egyenlítsen. Ezt még túlélte a makrokönyv.

Röviddel később, Solskjaer lesipuskázását már nem. Durr. Durr. Durrdurrdurr. Atomjaira hullott. Schmeichel meg vidáman cigánykerekezett a No Campban.

Mondjuk legalább másnap már én is, egy négyes közgázos szigorlattal a zsebemben.”