Löke mégis ott lehet az olimpián
Amikor Heidi Löke (41) tavaly év végén hüvelykujjsérülést szenvedett, szertefoszlani látszottak olimpiai reményei, de a vártnál jobban halad a felépülése. A Győri ETO és a Vipers után jelenleg ismét a Larvik csapatában játszó beálló így emlékszik vissza a történtekre.
Már korábban is többször hangot adott ambiciózus terveinek, hogy bekerüljön a norvég válogatott párizsi olimpiára utazó keretébe, de közvetlenül újév előtt veszélybe került a szereplési lehetőség. December 30-án, a Storhamar elleni bajnokin ugyanis kiugrott a rutinos játékos bal kezének nagyujja, az orvosok pedig az ínszalag szakadására gyanakodtak. Ez azonnal a szezon végét jelentette volna.
„A sérülés nagyon lehangolt, mivel jó formában voltam karácsony előtt és egy ilyen kényszerszünet sosem jön jókor” – mondta a norvég TV2-nek.
Jó hírre ébredni
Heidi kezét hat hete műtötték meg. Ő maga sem volt biztos benne, hogy az ínszalag teljesen elszakadt, mert a ficam és az operáció között eltelt időben azt érezte, hüvelykujja állapota javulásnak indult.
„Ez benne van a pakliban, ha kézilabdázol vagy mást sportolsz, meg kell próbálni a legjobban kijönni belőle. Nagyon örültem amikor azt mondták a műtét után, hogy csak részleges volt a szakadás. Így a lábadozási időszak is valamivel rövidebb lett” – mondta széles mosollyal. „Nem néz ki jól, de teljesen rendben van” – mutatott nevetve az ujjára.
A 41 éves játékos arról is szót ejtett, hogy a felépülés alatt is folyamatosan edzett, ennek köszönhetően múlt hét csütörtökön már vissza is tért a pályára. Az Oppsal csapata ellen szinte ott folytatta, ahol abbahagyta. Amellett, hogy egyből ő szerezte a mérkőzés első gólját, meg sem állt hat találatig, amivel a mezőnygólok tekintetében holtversenyben végzett a legjobbak közt. Elmondása szerint szeretné a Larvik együttesét visszavezetni a legjobbak közé, az pedig, hogy mit gondol az olimpiáról, keretes írásunk után olvasható.
Ám sajnos arra is van példa, hogy egy topjátékosnak nem nyúlik ilyen hosszúra a karrierje. A norvég TV2 szakértői a szezon előtt a Fredrikstad csapatát a 8. hely várományosaként rangsorolták. Erre rácáfolva, erőn felül teljesítve, jelenleg a dobogó harmadik fokán állnak, többek közt épp a Larvikot és az Európa Liga legjobb 8 csapata közé bejutott Solát megelőzve, tehát a nemzetközi kupaszereplésre is van esélyük.
A dél-norvég kiscsapat húzójátékosa a 25 éves Karoline Syversen.
A balátlövő-irányító eddig 20 meccsen 108 gólt szerzett, az összeset mezőnyből, amivel a góllövőlista negyedik helyén áll, mégis a visszavonulás mellett döntött. Arról, hogy egy a legmagasabb szinten az érmekért harcban lévő csapatból miért kényszerült erre, így nyilatkozott:
„Nagyon sok munka volt ebben, hogy ilyen magabiztossá és felszabadulttá váljak a pályán. Azt hiszem, ez az eddigi legjobb szezonom, de lassan már 26 éves leszek. Ez azt jelenti, hogy már befejeztem a tanulást és teljes munkaidőben dolgozom. Emiatt eljutottam egy olyan szintre, hogy nem tudok 100%-ot nyújtani a munkahelyemen, és még magas szinten kézilabdázni is. A kis kluboknál, mint mi is vagyunk, a lányoknak rengeteg áldozatot kell hozniuk. Csak nagyon kevés egyesületnél lehet annyit keresni, amiből meg lehet élni. Ez azért szomorú, mert úgy érzem, sok olyan játékost elveszít a sport, akik hosszú utat tettek meg, hogy eljussanak erre a szintre, és még évekig hozzá tudnának járulni a sikerekhez. A munka mellett nagyon sok az utazás és ez a jövőben nekem nem fog így működni” – mondja a Fredrikstad játékosa, aki civilben általános iskolai tanítónő.
A kisvárosban a kézilabda mellett jégkorong- és futballcsapat is működik, a szponzori támogatások pedig behatároltak. A kézilabdaklubnál az átlagkereset olyan alacsony, hogy a független életet élő játékosoknak muszáj mellette dolgozniuk. Emellé jön a heti nyolc-tíz edzés és a meccsek. A válogatott szünetet megelőzően a Bergen ellen lejátszott idegenbeli mérkőzés után a játékosok az éjszakai vonaton utaztak haza a hét közepén. Ezt már az edzőjük Mar Halldorson fűzte hozzá.
„Jó benyomást szeretnék kelteni”
Heidi Löke eddig 226 mérkőzésen lépett pályára a norvég nemzeti csapatban, de 2020-ban játszotta utolsó meccsét. Ennek ellenére is kristálytiszta célja volt, hogy bekerüljön a nyári olimpiára utazók közé, amire a sérülési mizéria miatt egy pár hónapig elég karcsú volt az esély. Vajon még mindig erre fókuszál?
„Egyértelműen! Még mindig vágyok a dicsőségre. Bármi is történjen, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy fizikailag és a pályán is a legjobban teljesítsek” – teszi hozzá, és más játékosoknak is segítségére van a kondicionális felkészülésben, ahogy az a munkahelyén, a sandefjordi Wang Ung edzőteremben is.
Tavaly novemberben ismét válogatott meghívót kapott és pályára is lépett, első alkalommal a tartalékcsapatban, ahol többek közt a gyermekvállalás után visszatért Veronica Kristiansen is csapattársa volt.
„Ez egy kicsit vicces volt, mivel az összetartás után kaptunk egy kis zászlót, amire az volt írva, hogy „Gratulálunk a debütáláshoz a nemzeti tartalékcsapatban!”
Azért felakasztottam az otthoni konditermemben” – mondta Löke. „Választhattam, hogy elfogadom-e a behívót, vagy nem, de úgy gondoltam, hogy ennek pozitív üzenete van. Meg tudtam mutatni, hogy még mindig ambiciózus vagyok és még nem adtam fel. Nagyon jól éreztem magam ezeken a válogatott mérkőzéseken, még akkor is, hogyha ez nem a legmagasabb szint.”
Nehéz lenne más zárszót írni, mint azt, hogy mindkét írásunkban szereplő játékosnak sok sikert kívánunk a jövőre nézve!
Roland Buzas
