Nagyon hálás szüleinek a dán kézilabda állócsillaga
A dánok világbajnok balátlövője, Simon Pytlick a saját útját járta, hogy a csúcsra érjen az élsportban, ugyanakkor az útvonalat a szülei határozták meg.
Simon Pytlick sohasem gondolta, hogy egyfajta táplálkozási szakember lesz, ő úgy érzi, hogy ha kell, zabpelyhet eszik, ha úgy alakul, a gyorséttermi kaját sem veti meg. Ugyanakkor az sem véletlen, hogy a gyakran fogyaszt halolajat és kollagént, sok vizet iszik, és a megbeszéltnél mindig 20 perccel korábban érkezik edzésre és mérkőzésre, hogy nyújtógyakorlatokat végezzen.
Mindezt azért, mert tisztában van a testével, és ezt a szüleinek köszönheti. A döntéseik ugyanis a mai napig meghatározóak a számára.
Pluszpénz az egészségért
Simon Pytlick a saját szavai szerint 11-12 évesen vékony volt, a térde nem erősödött a növekedésével azonosan, a csípője és háta görbe volt, a motorikus képességeivel problémák adódtak.
„Látszott rajtam, ahogy sétáltam, hogy valami nem jó. Ha sokáig ültem, fájt a térdem, és nem tudtam olyan jól futni” – mesélte.
Abban az időben édesapja, Jan Pytlick a dán női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott, és az őt körülvevő szakemberek segítségét kérte.
„Azt mondták, ha a fiúk 11 és 14 éves koruk között egy erős, fizikai alapot kapnak, az életük hátralévő részében végig segíthet. Őrülten izgalmasan hangzott” – mondta.
Ez a tudás jól jött Simon és nővére számára, valamivel több, mint egy éven keresztül többször is erőnléti edző foglalkozott velük erő-, mozgás- és motorikus gyakorlatok elvégzésében. A szülők fizették a képzéseket.
„Már kézilabdáztak, de ezt a fajta fizikai edzést nem az elitnek szánták. Az volt a feladat, hogy alapot adjunk nekik. Mindig is attól féltem, hogy súlyos sérüléseket szenvednek, így hát a feleségemmel örömmel áldoztunk erre egy kis pénzt. Szerettük volna, hogy jó alapot kapjanak, és minimálisra csökkenjen a sérülések kockázata” – tette hozzá.
Simon Pytlick elismerte, hogy ezek a hetek, hónapok nagyon komoly jelentőséggel bírtak pályafutása alakulásában, ez a képzés megfelelő alapot adott neki a Svendborgban eltöltött évek során.
„Szerencsém volt, hogy másik utat mutattak nekem. Hogy mindenki számára megfelelő lenne-e? Nem tudom, de számomra ez volt a tökéletes, és azt hiszem, sokak számára hasznos lesz, ha ugyanezt csinálják. Megismertem a testem, és tudom, mire képes és mire nem” – mondta.
Félelem nélkül
2023 egyértelműen az ő éve volt. Világbajnoki címet szerzett, beválasztották a vb all-star csapatába. Dán bajnok lett a GOG csapatával, majd a német Flensburg-Handewitt szerződtette. Őt választották a legjobb válogatott játékosnak, az EHF két díjat (év játékosa, év balátlövője) is adott neki.
De azzal is tisztában van, hogy sohasem jutott volna el eddig a szülei által finanszírozott plusztréning nélkül. Különösen azért, mert a játékstílusa miatt rengeteg ütést és lökést szenved el. Félelem nélkül veti magát a harcba anélkül, hogy a saját egészségére gondolna.
„Nem tudok olyan távolról lőni, mint Aaron Mensing, ezért közelebb kell lennem a védelemhez és be kell jutnom a legkisebb résekbe. Szóval kapok néhány ütést, ami lehet, hogy hosszú távon sokba kerül, de én így játszom.”
Azt mondta, amikor a mai fiatalokat nézi, úgy gondolja, hogy túl sok hangsúlyt fektetnek az erősítő edzésekre.
„Sokan túl korán kezdik gyötörni magukat súlyokkal ahelyett, hogy az alapot a helyükre tennék. Mert úgy gondolják, hogy a nehéz edzés a megfelelő út a legjobbá és legerősebbé váláshoz. Ez olyan, mintha az iskolában kihagynád az alapokat, és nem nulláról kezdenél el tanulni, hanem egyből az 5. osztályba ugranál.”
