INTERJÚKKÉZILABDAKIEMELT HÍR

Interjú Simon Hajdu Lindhardt-al, Dánia “legmagyarabb” sportigazgatójával.

Csütörtökön kezdetét vette a 2019/2020-as dán férfi kézilabda-bajnokság, ebből az alkalomból készítettünk egy hosszabb interjút Simon Hajdu Lindhardt-al, a dán férfi kézilabda bajnokságban szereplő SønderjyskE csapatának sportigazgatójával, akit a dán és magyar kézilabdáról, a tehetségekről, a dán klubok anyagi helyzetéről, a munkájáról és sok minden másról is faggattuk.  Simon örömmel állt a dániasport.hu rendelkezésére.

Simon Hajdú Lindhardt, SønderjyskE férfi kézilabda sportigazgató

– Januárba Dánia megnyerte a férfi kézilabda-világbajnokságot. Milyen érzéssel nézted a döntőt, hiszen három volt játékosotok is pályára lépett, és a 12 évig nálatok edzősködő Morten Henriksen, a DHF sportigazgatójaként is aranyérmet nyert?

Természetesen nagyon jó érzéssel töltött el, hogy a mi csapatunkban volt három játékos is, akik nálunk játszottak illetve nevelkedtek és most már a kézilabda legnagyobb színpadára is felléphettek. Casper U. Mortensen és Anders Zachariassen -ö a saját utánpótlásunkból kikerülve- aranyérmet, a norvég Magnus Gullerud pedig ezüstérmet szerzett, erre nagyon büszkék vagyunk. Nem különben a volt vezetőedzőnkre, a most sportigazgató Morten Henriksenre, akinek sokat köszönhetünk, hiszen vele a harmadosztályból jutottunk fel, és lettünk stabil ligacsapat immáron 10 éve.

– Miért volt ilyen jó ez a dán válogatott?

Azt gondolom, hogy sok csapatnak van világklasszisa, ahogy nekünk is Mikkel Hansen vagy Rasmus Lauge. Őket nevezhetjük top 1-eseknek, de a közvetlen utána levő top 2-es játékosokból nekünk nagyon sok volt, ők jól szálltak be a meccsekbe. Döntő volt az is, hogy sikerült menet közben újraépítenünk a védelmünket, hiszen Rene Toft kiesett a torna közepén, de Andres Zacharriesan jól helyettesítette őt védekezésben és támadásban is.

– Bemutatnád a klubotokat és a csapatodat a dániasport.hu olvasóinak?

– A SønderjykE egy négy sportágat magában foglaló sportklub, amely Dánia Sønderjylland részén található. A legmagasabb osztályokban játszik a férfi jégkorong, labdarúgás és a férfi kézilabda csapatunk, emellett van a női kézilabdacsapatunk ők az másodosztályban küzdenek a feljutásért a ligába.

Søndeborgban az Als szigetén található 28 ezer fős városban van a férfi kézilabdacsapat bázisa. Itt a klubunk közel 60 kisebb-nagyobb utánpótlással foglalkozó nevelő egyesületeket is koordinál.

Dánia legjobb hazai pályájaként említik őket a 2200-as átlag nézőszámmal, a 12 skyboxot magában foglaló Broager Spakesse Arenaban kíválló hangulat uralkodik a mérkőzéseken.

A napokban írtatok alá egy nem mindennapi, 8 évre (!) szóló szponzori szerződést. Mit lehet tudni az anyagi helyzetetekről, illetve a dán klubokéról?

Nagyon örülünk, hogy a fő partnerünk a Broager Sparekasse a térségben elsőként akar részt venni a céljaink, terveink megvalósításában, és ezzel mutat utat a térség vállalkozóiknak, hogy érdemes minket támogatni a jövőben is. Mint a már említett fő partnerünknek és a további három fő szponzorunknak a Seadane Travel-nek , Danfoss-nak és a sønderborgi Önkormányzatnak illetve a közel 200 kisebb-nagyobb szponzoraink köszönhetően a költségvetésünk eléri az évi 2 millió eurót melyben a játékosok fizetése kb bruttó 800 ezer eurót tesz ki. Ezzel a büdzsével a középmezőnyt foglaljuk el, hiszen a top 4 csapatoknál ennél jóval több a játékosok fizetésére költött összeg, kb bruttó 1,4 és 2 millió eurót is lehet.

– Adódik a kérdés mennyi állami támogatást kaptok?

Egyik főszponzorunk a Søndeborgi Önkormányzat, tőlük 130 ezer eurót kapunk évente, ha nevezhetjük ezt állami támogatásnak, akkor ennyi a hozzájárulásuk a város és a környék egyetlen ligás csapatának.

számunkra ugyan olyan fontos az, hogy tudj angolul beszélni, mint az, hogy milyen jól csinálod az átemelős cselt…

Simon Hajdú Lindhardt sportigazgató

-Tudom, hogy többször voltatok már Magyarországon edzőtáborban és azt is, hogy magyar feleséged révén (Hajdu Krisztina, a a Vác és Spartacus volt NB I-es játékosa) különös figyelemmel követed a magyar kézilabdát is. Mi az észrevételed, dán szemmel a magyar kézilabdáról, mi a különbség a két kézilabda kultúra között.

Jól tudod, sokat jártunk Magyarországon és mindig jó edzőmeccseket játszottunk az NB I-es csapatokkal. Sok mérkőzést is láttam illetve nyaraláskor is edzéseket néztem apósom, Jani (Hajdú János volt női és férfi szövetségi kapitány) jóvoltából. Nagyon sok képzett játékost látok Magyarországon, már fiatalkorban sok mindet tudnak a kézilabdáról. Jó képzésük van, látszik sok játékot, figurát ismernek és, hogy megszokták a kemény munkát. Viszont azt is észrevettem, hogy sok játékos nagyon monoton az edzéseken, túl fegyelmezett, koncentrál minden idegszálával, már-már inkább hasonlítanak egy katonához. Nézi az edzőt, ha esetleg elront valamit. Néha ezt a fegyelmet mi is átvehetnénk, de nálunk több szabadságot kapnak a játékosok. Nálunk edzésen többször is előfordul az, hogy ha valaki hibázik, vagy akár jó dolgot csinál, a saját poszttársával azonnal megosztja a gondolatait és egymást kisegítik, és nem várnak az edzőre mindig. Talán mi több szabadságot adunk a játékosainknak , hagyjuk őket gondolkodni,  akarjuk, hogy használják a fejüket is. Látom azt is, Magyarországon több fiatal választja azt, hogy lesz egy klub 18., 19. játékosa egy topcsapatban. Szerintem ez több okból sem jó, hiszen pl. az edző már nem tud úgy tekinteni rá mint egy 4. vagy 5. játékosra a csapatban, pedig a fejődése érdekében, neki erre lenne szüksége. Ezt nálunk azt hiszem, jobban megértik a fiatal játékosok… – mesélte Simon őszintén a tapasztalatát.

-A dán férfi liga nagyon jó ugródeszka a tehetséges dán, norvég, izlandi és svéd játékosoknak, hogy világklasszisokká váljanak. Lehet egy fiatal magyarnak játékosnak lehetőség Dánia, mint ahogy ez lehetőség volt a fentebb említett játékosoknak?

– A bajnokságunk a legjobb liga ahhoz, hogy megtedd a következő lépést karrieredben a nagyobb ligák felé! Nagyon alkalmas arra, hogy valakiből klasszis váljon, hiszen a pályára lépsz 26 mérkőzésen, ami kiélezett küzdelemre késztet. Ezek a meccsek kiváló hangulatban zajlanak, Dánia egy kézilabdaország, jó edzéskultúrával, ahol a kézilabda mellett akár tanulni is tud az ember, nagyon ajánlom a magyar fiataloknak is! Viszont ahhoz, hogy ugyanazt az utat járják be, mint a fentebb említett játékosok, meg kell azt is érteniük számunkra ugyan olyan fontos az, hogy tudjanak jól beszélni angolul, mint az, hogy milyen jól csinálod az átemelős cselt!

– Említetted apósodat Hajdu Jánost, gondolom sokszor téma a kézilabda, amikor találkoztok.

Természetesen, hiszen neki is a kézilabda az “élete”, ha nálunk van Dániában, lejön edzésre és meccsre elmondja mit lát, kicsit átbeszéljük miért így vagy úgy, de ugyanígy vagyok vele, ha én nézem az edzéseit. Szívesen vesszük egymás tanácsait, észrevételeit. Amikor meccseket nézünk közösen, felbontunk egy-egy üveg vörösbort és kötünk kisebb fogadásokat is, úgy 25-30 alkalomból egyszer-kétszer ö is nyer ilyenkor – mondja viccesen Simon Hajdú Lindhardt, aki sportigazgatóként a immár 12. éve dolgozik a csapatával.

Kézilabda az “életük” Hajdu János és Simon Hajdú Lindhardt. / privat fotó

Régóta vagy már a csapatnál, nehéz irányítani ma egy kézilabdaklubot Dániában?

Mi egy jó erős középcsapatnak számítunk, nincs arra pénzünk, hogy a legmagasabb polcról válasszunk játékosokat, így természetesen sokszor és szívesen nyúlunk a fiatalokhoz. Bár ők lehet, hogy hibáznak, de nem többet mint egy 28-29 éves játékos, aki viszont többe kerül. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az évek során nem hoztunk rossz döntéseket a keret kialakításánál, -ne kérj neveket légyszíves!…:-) -,de akkor talán nem is dolgoztunk elég keményen. Fontos, hogy a fiatal játékosokat még időben le tudjuk igazolni, jó példa erre a 20 éves Oskar Sunnefeldt, akit a svéd bajnoktól szerződtettünk. Van olyan játékosunk, akinek ugyan másfél év múlva jár le a szerződése, de már most tárgyalunk vele a hosszabbításról. A menedzserekkel is kisebb “csatát” kell vívjuk, az még sosem fordult velük elő, hogy három hónap után felhívtak volna és azt mondják ” a játékosunk hetek óta rosszul teljesít, ezért lemennénk a fizetéssel…” a fordítottja viszont nagyon sokszor… Szóval nehéz egy klubot vezetni, de mellette szép feladat is.

-Utolsó kérdés, volt olyan amikor büntetést vagy esetleg pénz levonást kellett alkalmaznotok?

Dániában a szövetség által kiadott egységes szerződések vannak, nincs lehetőségünk pénzbüntetésre, de ezt nem is igazán szeretnénk alkalmazni, nincs szükségünk rá. Csak egyszer volt olyan eset, amikor egy nagyon fontos mérkőzést játszottunk, nyernünk kellett volna ahhoz, hogy a kitűzött céljainkat elérjük. Hét játékosunk pár nappal a meccs előtt elment az éjszakába, ez nem volt “fair-play” tőlük a klubbal és a csapatársaikkal szemben. Akkor azt a döntést hoztuk, hogy felültetjük őket a lelátóra, onnan nézték a meccset és látták, a csapattársaikat küzdeni a pályán. Vesztettünk, kikaptunk két góllal, de számunkra sokkal fontosabbak a klubunk értékei, mint a megszerezhető két pont. Utána ezek a játékosok nagyon rosszul érezték magukat. Vannak olyan helyzetek, amikor nem tudsz elérni semmit a pénzbüntetéssel !

A søndeborgi Broager Sparkassen Arena gyakran megtelik a nézőkkel.

kiemelt fotó: jv.dk fotók: privát fotók.

A Dániasport közösségi oldalán illetve a https://daniasport.hu/ oldalon  található cikkek a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. A https://daniasport.hu/  cikkei és tartalmai kizárólag csak, forrás megjelölésével felhasználhatók!Engedély nélküli bármilyen módon történő felhasználása, másolása vagy sajtótermék általi megosztása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet!