Élménybeszámoló: kézilabda hétvége Dániában

A mai napon egy szerkesztőségi javaslatra született, mondjuk úgy “praktikus élménybeszámolóval” jelentkezünk. A szerkesztőség egyik helyben élő tagja, és jómagam, mint egyfajta kisegítő “cserelabdaszedőhelyettes”, kilátogattunk a női Bajnokok Ligája csoportkörének 13. fordulójában rendezett Team Esbjerg – Krim Ljubljana mérkőzésre.

Írásunk célja az összecsapás beszámolója mellett kimondatlanul is az, hogy első kézből tudjunk naprakész tippekkel szolgálni a szurkolóknak, egy esetleges jövőbeni kiránduláshoz. Vágjunk is bele.

Messziről indulunk, de cserébe (remélhetőleg…) sokat ad majd a cikk. Mivel én, amikor Dániában vagyok, az gyakran Aarhust jelenti, így az ország második legnagyobb városából vágtam neki az útnak. Kiemelkedő vidéki egyeteme és kereskedelmi szerepe miatt engem mindig is Miskolcra emlékeztet, csak mondjuk itt van tengerpart. Esbjerg megközelítése persze nem innen a legcélszerűbb, ha valaki például Magyarország felől szeretne oda eljutni, Billund röpteréről 1 óra 20 perc alatt ér oda a busz, Kastrupról 3 óra a vasút. Aarhusból ez 2 óra 20 perc, de cserébe közvetlen járat, illetve a DSB (a MÁV helyi megfelelője) másodosztályú kocsija alapvetően a business class kategóriának felel meg.

A békebeli IC magazinhoz hasonlóan jár az olvasnivaló is, bár a keresztrejtvényt az enyémben már valaki megfejtette. A havas téli tájon áthaladva a kézilabdázás olyan fellegvárait érinti a szerelvény, mint Skanderborg, Horsens és Kolding, vagy a jellegzetes “panelházairól” (lenti kép) ismert Vejle. Tegnap Észak-Jyllanden ismét tiszteletét tette az időjárás, helyenként 15 cm hó is esett. Visszatérve az utazáshoz, a menetjegyet érdemes időben megvenni, mivel a fix (Orange) jegyekre nagy a kedvezmény, én december 12-én 67 kronert fizettem, ma ugyanez 191 lenne (3500, illetve 10000 Ft). Az applikációjuk angol nyelven is működik.

Mivel tervezetten bőven az este 6 órai kezdő sípszó előtt érkeztem, már-már hagyományosan, útba ejtettük a város egyik érdemes italkimérését, ami ezesetben az Esbjerg Bryghus (azaz sörfőzde) volt. Két épületben működnek, az utcafrontról nyíló boltban hatalmas választékban vásárolhatunk a kézműves sörök mellett ajándéktárgyakat, valamint lemezjátszókat és hozzájuk való vinylt.

Az udvarból nyíló tágas, hátsó épület pedig egy baráti romkocsma, ahol meg is kóstolhatjuk a söröket. Mi három különbözőt teszteltünk, mindhárom helyben főzött (a kínálaton ez a bal oldali oszlop), Sanyi egy korsó Klassikert, jómagam pedig egy-egy kis pohár Pilsnert és Crushert. (Csak utólag figyeltem, hogy volt egy New England IPA is a 7-es szám alatt, majd legközelebb.) Viszont nem kizárólag a csapon lévő sörökből választhatunk (az Iron Brew elnevezésre megrándult egy kicsit a bal szemem azért), hanem palackozva, illetve dobozosan például az Åben söreit is tartják. Nekik København, Kolding, Roskilde és Aarhus mellett már Kastrupon a 2-es terminálon is van egy iszoldájuk, lehet a security check előtt még sörözni, ha késik a járat. A csapos srác is pont Åben-es pólóban volt. Az árak a különlegesebb italok miatt magasabbak, egy korsó és egy pohár sör összesen 100 kronerbe került.

Maga a Blue Water Dokken, a találkozó helyszíne, nem közvetlenül a városközpontban található, a vasútállomástól egy bő félórás séta, ezzel azért érdemes kalkulálni. Szerencsére a Santander Cup F4-hoz hasonlóan ma is a szerkesztő kolléga úr fuvarozott. A bő 2500 férőhelyes aréna meg is szokott telni a helyiekkel, a hazai nézőszám itt a legmagasabb, míg idegenbe az NFH szurkolói követik átlagosan legtöbben a csapatukat, ez (tekintve, hogy Falster szigetéről kell utazni a legtöbb esetben Jyllandre) mindenképp dicséretet érdemel. A belépő egy ilyen találkozóra kezelési költséggel együtt 120 kroner (6200 Ft), ugyanennyi a vendég, illetve az állójegy is, bajnokikra szintén ugyanez a tarifa. A vendégszektor a bejárathoz közelebbi kapu fölött, az emeleten jobbkézre található. Nem vészes innen nézni a meccset, ebben a szezonban az NFH-val (bajnokin) innen szurkoltunk, a Fradi vizitálásakor is itt voltam, lényegében nem egy Békéscsaba meccs a youtube-on feeling, de azért lentről sokkal jobb, még végig állni is. A hazai szurkolók főleg az idősebb korosztályt képviselik, de nem kizárólag. Főleg dobokkal dolgoznak, szóval nem mennek senki agyára. Büfé az alsó szinten van, de hideg üdítőket fent is lehet venni, egy palackozott (0.33l, de kitöltik pohárba) sör 25 kroner, a csapolt 0.4l lent 45 DKK. Royal márkájú sörök vannak, emellett étel, üdítő hasonló árkategóriában.

A találkozó különböző elvárásokkal indult a csapatoknak. Már mindkét együttes továbbjutott, így a szlovénok számára a minél előkelőbb helyezés, a hazaiaknak pedig az automatikus legjobb nyolc közé kvalifikálás volt a cél. A Ljubljana talán abban bízhatott, hogy visszatalálnak az Érden mutatott jó formához, melyből vajmi keveset láthattunk amikor az Ikastot fogadták az előző hétvégén; míg az Esbjerg szintén a magabiztos játékát kereshette elő, ebben a naptári évben többször is megdöccent már védelmük szekere.

Jesper Jensen számára, elmondása szerint, az lett volna a legjobb kimenetel, hogy ők nyernek szombaton, illetve vasárnap a Metz is Ikastban, ami ilyen szempontból tét nélküli utolsó fordulót eredményezhetett volna nekik a Rapid ellen. Ennek ellenére sem tartottam esélytelennek Dimitrijeváékat a meccs előtt. Viszont ma minden Ikast drukker a Fradinak szurkolt, mivel a Vipers pontvesztése esetén ők garantáltan minimum harmadik helyen futnak be. (Az első félidőt azért persze ebből a mérkőzésből is megnéztük.)

Itt át is adnám a szót Gál Sándornak, aki a találkozó összefoglalásával járult hozzá a helyszíni beszámolónkhoz.

A csapatok összeállításában egy kis meglepetés érhette a nézőket, hiszen az Esbjerg kapujában, az utóbbi időben gyenge napokat kifogó Anna Kristensen helyett Amalie Milling kezdett.

A mérkőzést nem kezdték jól a szlovénok. Valentina Klemencic bokasérülést szenvedett, és Tamara Mavsar is ki kellett, hogy szálljon 3 támadás erejéig. Ha ez nem lett volna elég probléma a Ljubjanának, Amalie Milling a szezon legjobb teljesítményét nyújtva mindössze 7 gólt engedélyezett az első félidőben.

A második félidőre 19-7-es állással fordultak a csapatok, és ez a 12 gólós előny egy kicsit megnyugtatta az Esbjerget. A szlovénok 8-3-al kezdték a második félidőt. Köszönhetően többek között Mavsar, és Dimitrieva feljavult játékának, Arenhart is elkapta a fonalat a kapuban, valamint Milling is kevesebbet villogott az Esbjerg kapujában. Kristina Breistöl bal lába is meghúzódott, és az ő kivállása miatt az Esbjerg 7-6 elleni támadást kezdte erőltetni. Valamint védekezésben láthattuk Sanna Solberget is mint 3-as védő. De Nora Mörk és társai újra összeszedték magukat és végül egy magabiztos 29-21-es győzelmet arattak.

Ahhoz képest, hogy mind a két csapat több játékosa is hiányzott, lesérült, vagy épp pályára sem lépett (bár Brnovicsot azért nem hiányoltam), jó mérkőzést láthattunk, és mindig remek élmény látni, amikor a világ legjobb játékosai közül többen is ott játszanak két méterrel előttünk. A Blue Water Dokken továbbra is marad egy szimpatikus, baráti közegű csarnok a szememben, ahová szívesen jövök vissza.

P. S.
A mérkőzés margójára. Szombaton nem tudott sajnos győzni a Fradi, viszont Jesper számítása nem jött be. Mivel nekem az Ikast – Metz volt a hét egyik “fő meccse” amire mentem (az Odense elleni bajnoki mellett), másnap a helyszínen szurkolhattuk ki a hazai sikert, ami így egy nyílt fordulót eredményezett a csoportkör 14. játékhetére.

Volt a metzi padnál egy ilyen fekete, belülről piros bársonnyal borított doboz. Ennyit kérdeztem:
– Abban a hegedűtokban vajon mit hoztak, vagy abba kell majd dobálni az aprópénzt?
– Ez nem a Vipers… – válaszolt Sanyi.

Terveink szerint az Ikasti IBF Arénából is jelentkezünk majd később egy hasonló, részletesebb beszámolóval, ahol (bár semmi kedvem az ingyen pogácsa miatt felmenni a legfelső emeletre) a VIP páholyba is betekinthettek majd, mivel lett egy oda szóló biankó jegyem. Egy meccs utáni párbeszéd részletével búcsúzom:

– Amúgy, ha az Ikast nem játszott volna az Esbjerggel meg a Fradival, elég jól állnának…
– Sajnos nekem is ez a problémám…

Addig is mindenki, aki teheti, menjen ki a csarnokba és támogassa a csapatát a helyszínen! Ne feledjétek:

„Handball is best in the hall!”