Vjahirjeva visszatalált önmagához és ismét élvezi a kézilabdát

A nyári átigazolási szezon talán legnagyobb fogását a Bajnokok Ligája-győztes Vipers mondhatja magáénak, a norvég női kézilabdacsapat ugyanis szerződtette a világ egyik legjobb játékosát, az olimpiai bajnok jobbátlövőt, Anna Vjahirjevát.

A 27 éves játékos átigazolása azért okozott nagy meglepetést, mert az orosz-ukrán háború a sportra is rányomta bélyegét: a külföldiek sorra hagyták el orosz és ukrán klubjaikat, de az ottani sportolókat sem látták szívesen külföldön.

Vjahirjeva ezért is jelentette ki, hogy ő kézilabdázó, nem politikus, éppen ezért nem is kommentálta a háborús híreket.

A kristiansand-i klub alapos munkát végzett, mielőtt Norvégiába invitálta – a háborús helyzet ezt meg is követelte. A norvég sportvezetők beszéltek szponzoraikkal, politikusaikkal, a kézilabda-szövetséggel, a sportegyesülettel és másokkal – és mindenhonnan pozitív visszhangot kaptak a világ egyik legjobb kézilabdázójának megszerzésére.

Még a Helsinki Bizottság elnöke, Berit Lindeman is jóváhagyta a lépést, úgy vélte, hogy világos különbséget kell tenni a hétköznapi oroszok és Putyin rezsimje között. De voltak olyanok, akik mindezt helytelenítették, ahogy azt a Dániasport korábban megírta, korábbi edzője, Jevgenyij Trefilov – célozva arra, hogy a klasszisnak Oroszországban lenne a helye – úgy fogalmazott, ez a norvégiai szerződés jelenlegi helyzetben csúnyán néz ki.”

Nem beszél Trefilovval

Vjahirjevával a Vg.no készített riportot, amelyben a klasszis elárulta, semmilyen kapcsolata nincs Trefilovval, de elárulta azt is, hogy az orosz szövetség elnöke, a Kreml-barátnak tartott Szergej Siskarjov viszont támogatta és engedélyt adott neki, hogy Norvégiába költözzön.

Ugyan Trefilovnak szinte isteni státusza van az orosz sportban (a 2016-os olimpiai aranyérem és négy világbajnoki cím fel is jogosítja erre), de Vjahirjeva sem akárki. Rióban a legjobb játékosként ő vezette olimpiai bajnoki címig a csapatot, ezek után Vlagyimir Putyin elnöktől kitüntetést is kapott.

Ki akart próbálni valami újat

A Vipers sorozatban másodszor nyerte meg a Bajnokok Ligáját ezen a nyáron. Azóta Ole Gustav Gjekstad edző elveszítette Nora Mörköt és Isabelle Gulldént is, Vjahirjeva viszont tökéletesen pótolhatja őket.

Gjekstad elismerte, hogy felkészültek a negatív reakciókra, szerencsére kevés ilyenben volt részük.

„Túlnyomórészt pozitív visszajelzéseket kaptunk. Persze, akadtak olyanok, akiknek nem tetszett, de mind a szponzorok, mind a média és a szurkolók jól fogadták. Bevallom, talán több reakcióra is számítottunk” – mondta.

Vjahirjeva ugyanezt erősítette meg: „Nagyon jól fogadtak Norvégiában. Az emberek vendégszeretőek, igaz, annyi mindent még nem volt időm megismerni. Hogy miért döntöttem úgy, hogy ide jövök? Számomra elsősorban a kézilabda a fontos. Szeretem az országot, szeretem, ahogy a Vipers kézilabdázik. Norvégia pedig a női kézilabda egyik fővárosa. Ki akartam próbálni valami újat.”

Az Eurosport román kiadása júniusban azt írta, hogy havi 20 ezer eurót ajánlottak fel neki, hogy a bukaresti CSM-ben játsszon. Ezt ugyan így pontosan nem erősítette meg, de azt elismerte, hogy máshol többet kereshetett volna.

„Ez biztos. De nem a pénzért jöttem” – állította.

Sohase mondd, hogy soha

A kézilabdázó 1995. március 13-án Volgográdban született, de a család korán átköltözött Togliattiba, a Lada-autógyárról ismert városba. 2011-2014 között a Zvezda Zvenyigorod csapatában szerepelt, majd a HC Asztrahanocska (2014-2016), végül a Rosztov Don (2016-2022) következett.

„Apa végig kézilabdaedző volt, így sokat költöztünk. Soha nem volt nagy játékos, de kiváló edzőnek számított” – mesélt róla. Nővére, a 35 éves Polina Kuznyecova is aktív még, ő maradt Rosztovban. Ott, ahol Vjahirjeva együtt játszott Katrine Lundéval is, de állítja, a klasszis kapusnak nincs köze ahhoz, hogy ő most a Vipers alkalmazottja lett.

„Nem Katrine győzött meg, de mielőtt aláírtam, beszéltem vele” – ismerte el.

Szerinte a riói aranyérem nagyon nagy dolog volt életében, de iszonyúan büszke a tavalyi, tokiói ezüstre is. Azonban a torna után váratlan döntésre szánta el magát, és ideiglenesen visszavonult.

„Lelkileg és fizikailag is kimerültem. Nem bírtam tovább. Azt hittem, végleg feladom. Valójában már 2020-ban eljött ez a pillanat, de akkor egy évvel elhalasztották az olimpiát, és még egy évet sikerült kisajtolnom magamból. Aztán idén januárban újra elkezdtem edzeni, és rájöttem, hogy visszavágyom a kézilabdába. Márciustól pedig ismét meccseket játszottam. Sokat dolgoztam pszichológussal, és megtaláltam a jobb egyensúlyt a kézilabda és az életem többi része között. Most nagyon élvezem, bár azt nem tudom, meddig fogok játszani.”

Egyéves szerződést írt alá, de nem zárja ki, hogy hosszabb lesz. Ő is vallja a „sohase mondd, hogy soha” elvét.

Ole Gustav Gjekstadtal kapcsolatban nagyon pozitívan érez, mindketten szeretnek profi emberekkel dolgozni. De annak is örül, hogy a csapaton belül független és céltudatos nők veszik körül.

„Korábbról csak Katrine-t ismertem, de mindenki segít nekem. Szerencsés vagyok” – mondta Anna Vjahirjeva

Kapcsolódó tartalom:

Íme a dán kézilabdaliga legnagyobb nyári átigazolásai