„Fogalmam sincs, mibe keveredem” – bukaresti kaland vár a világbajnok beállósra
Vilde Mortensen Ingstad 299 mérkőzéssel a háta mögött, klubrekorderként, ezer lőtt góllal, dán bajnokként, kupagyőztesként távozik a Team Esbjerg csapatától.
2016 májusban egy norvég lányt mutatott be, Thomas Hylle, a Team Esbjerg sportigazgatója. Egy fiatal 21 éves beállóst igazolt az Oppsal IF-től a távozó dán válogatott Stine Bodholt helyére.
„Vilde egy erős jó fizikumú játékos, támadásban és védekezésben is hasznára tud lenni a csapatnak, fiatal ezért folyamatosan kell felépítenünk” – mondta akkor a sportigazgató.
Ingstad hét szezonon keresztül vett részt a Team Esbjerg hazai és nemzetközi felemelkedésében, ami a dán bajnoki döntő után ért véget a számára.
A világ egyik legjobb beállósaként távozik, a nyártól a CSM Bukarest játékosa lesz.
Ennek apropóján a jv.dk egy sor érdekes kérdést tett fel az Team Esbjergben töltött időszakáról a norvég válogatott játékosnak.
A legjobb játékos, akivel együtt játszottál?
Teljesen hibás a kérdésed – mondta nevetve. Nézz körül a csapatunkban! Hogyan tudnék választani közülük? Nagyon nehéz, talán a legkomplettebb játékos Henny Reistad. Neki mindene megvan, ami kell a modern kézilabdához, kiváltságosnak érzem magam, hogy ennyi jó kézilabdázóval játszhattam együtt.
A legviccesebb játékos, akivel együtt játszottál?
Kiki, azaz Kristina Liscevic. Ebben teljesen biztos vagyok. Ő nagyon vicces és humoros személyiség. Sanna Solberget és engem Kiki és Lara Gonzales invitált salsázni. Két évig jártunk, de nekünk nehéz volt, sosem tanultunk meg rendesen, talán egy alap nívót elértünk. Kicsit nehéz, ha az embernek nincs meg a megfelelő ritmusérzéke, de amúgy meg nagyon vicces volt. A salsakarrierünk itt ért véget, azt hiszem.
A legjobb játékos, aki a beállóst megjátssza?
Sok a jelöltem ezért egyet nem tudnék kit választani. Nora Mörk nagyon jó ebben is, vele kifejezetten jól tudunk együtt játszani. De persze Reistad is, ő is jobb lett ebben akárcsak Kristine Breistöl. Amikor itt játszott, Estavena Polman is szuper volt, de Kikit is megemlíthetném. Ideges is voltam, amikor valamelyikünk nem játszott.
A legjobb szobatárs?
Több évig laktam együtt Sannával, aztán az első esbjergi évemben Larával, de laktam Beyza Türkogluval is. Most Marit Rösberg a szobatársam. Sanna volt az, akivel mind a pályán és a pályán kívül is szorosabb kapcsoltunk volt egymáshoz. Marit is az egyik legjobb barátnőm. Larával vagy Beyzával kicsit nehéz volt, mert ők mindig meleget akartak a szobában. Akik délről jönnek, betegek lesznek, ha hideg szobában kell aludniuk. Kihívás és örök vitatéma volt, de természetesen mindig találtunk megoldást.
A legjobb sportpillanatod?
A tavalyi évben a Final Fouron Budapesten. A Team Esbjerg először került be a legjobb négybe, azt gondolom, az nagyon nagy pillanat volt, ott lenni, átélni annak ellenére, hogy nem nyertünk érmet. De tudtuk, miért is kell küzdenünk a következő szezonban. 2019-ben, amikor az Ikastot vertük a bajnokság döntőjében az is fantasztikus élmény volt, ez a két esemény nagyon megmaradt számomra.
A legnagyobb sportbéli csalódás?
A mostani FTC elleni BL-elődöntő mérkőzésünk. Nem az a hétvége, hanem maga a meccs, ami csalódás volt. Könnyű persze azt mondani, hogy még frissen él bennem, de nagyon mély nyomokat hagyott. Úgy gondoltuk, jók az esélyeink, de sajnos nem sikerült és ez nagyon bosszantó.
A legnehezebb döntés?
Hogy hét év után távozzak Esbjergből. Nagyon nehéz volt, sokat gondolkoztam, sok minden húzott a váltás felé. Hét évig itt voltam, 28 éves lettem és a kézilabdakarrier nagyon rövid. Ha maradok, valószínűleg innen is vonultam volna vissza. Ami persze jó dolog, de szerettem volna még mást is kipróbálni, új kalanddal és élményekkel gazdagodni.
Úgy éreztem, új kihívásra van szükségem a hétköznapjaimban, az életemben. Bántott volna a dolog, hogy nem próbáltam ki valami mást is. Persze lehet, hogy mégsem lesz az igazi, de legalább bevállaltam. De ezzel így voltam, amikor Dániába jöttem, azt gondoltam akkor, legfeljebb visszamegyek.
Amikor a Bukarest képbe jött, kellett nekik egy beállós. A klubot már ismertem ellenfélként. Olyan helyre akartam menni, ahol jó kézilabdát játszanak. De természetesen nem mindenáron, viszont mindegyik norvég elégedett volt és jókat mondott a klubról. De ennyi, lényegében fogalmam sincs, mibe keveredem.
