Helena Elver, a világ legjobb klubjában játszik – mégis kételkedik önmagában
Helena Elver, a dán női kézilabda-válogatott meghatározó játékosa és a világ egyik legerősebb klubjának, a Győri Audi ETO-nak az irányítója pályafutása csúcsán jár, mégis rendszeresen küzd önbizalomhiánnyal.
Kevesen jutnak el oda ahol most ő van: a világ egyik legerősebb klubjában játszik, érmeket nyer világversenyeken, és meghatározó szerepet tölt be a válogatottban. Mégis, ahogy egy dán napilap a JP.dk a róla készült portrécikkében írja: „a sikerek mögött egy folyamatos belső küzdelem húzódik meg”.
Rotterdamban, a világbajnokság ideje alatt készült interjú középpontjában nem gólok, statisztikák vagy trófeák állnak, hanem egy sokak számára ismerős jelenség: az önalulértékelés, más néven az imposztor-szindróma.
„Ez egyértelműen az egyik legnagyobb gyengeségem – hogy nagyon sokszor kételkedem magamban” – idézi a lap a 27 éves irányítót.
Sikerek minden szinten – mégis kételyek
A dán újság hangsúlyozza: tények alapján Elvernek semmi oka nem lenne a bizonytalanságra. Az elmúlt másfél évben olimpiai, Európa-bajnoki és Bajnokok Ligája-érmeket szerzett, jelenleg is remekel a világbajnokságon, klubszinten pedig a címvédő Győri Audi ETO KC játékosa.
Gyorsaság, bátorság, kreativitás, játékintelligencia – a dán lap szerint mindaz megvan benne, ami egy klasszis irányító sajátja. Mégis, Elver bevallja: fejben gyakran nem a tíz jó megoldás marad meg, hanem az a néhány hiba.
„Ha három rossz passzom van, hajlamos vagyok csak arra emlékezni. Ilyenkor a csapattársaim segítenek, hogy lássam a tíz jó megoldást is.”
Mentális munka, tudatosság, segítség
A cikk kitér arra is, hogy a sportpszichológia szerint az önalulértékelés rendkívül elterjedt jelenség: a kutatások alapján az emberek közel 70 százaléka találkozik vele élete során. A dán újság külön kiemeli, hogy az érintettek gyakran ugyanolyan eredményeket érnek el, mint mások – csak saját magukat ítélik meg sokkal szigorúbban.
Csak azt hiszik, hogy rosszabbul teljesítettek. Valójában átlagosan 10 százalékkal rosszabbra értékelik magukat, mint az átlag.
Metakogníció – így nevezik azt a képességet, amely lehetővé teszi számunkra, hogy reflektáljunk önmagunkra és a saját képességeinkre.
A kutatók szerint azonban egyes embereknél ezek az úgynevezett metakognitív folyamatok torz képet alakíthatnak ki az egyén saját teljesítményéről.
Hogy ez Helena Elver esetében is így van-e, azt nem lehet egyértelműen kijelenteni.
Az azonban tény, hogy az önalulértékelés, más néven az imposztor-szindróma évtizedek óta ismert jelenség, és különösen gyakran fordul elő kutatók, jogászok, orvosok, vállalatvezetők és a kulturális élet kiemelkedő szereplői körében.
„Néha kételkedem abban, hogy a kvalitásaim és a kompetenciáim elegendőek-e” – fogalmaz.
„Nagyon sokat dolgoztam a mentális érettségemen, mielőtt nyáron Magyarországra igazoltam. Számomra az a legfontosabb, hogy higgyek abban, amit csinálok – hogy az elég jó, és hogy valóban hozzá tudok tenni úgy mint játékos és mint ember” – fogalmaz őszintén.
Kulcsfontosságú lett számára az, hogy megtanulja szétválasztani a tényeket és az érzéseket. Gyakran előfordul, hogy egy mérkőzés után nem a sok jó megoldásra, hanem néhány hibára emlékszik vissza. Mentáltréner segítségével, a csapattársak visszajelzéseire támaszkodva tanulja szétválasztani a tényeket és az érzéseket.
„Fontos, hogy ne kerüljön minden egy kalap alá. Ne legyen az egészből az, hogy én egyszerűen nem vagyok elég jó.”
Három sérülés árnyékában
A dán lap emlékeztet: Elver útja korántsem volt egyenes. Pályafutását három súlyos keresztszalag-sérülés törte meg öt éven belül – olyan sérülések, amelyek egy ponton a karrier végét is jelenthették volna. 2020-ban, egy válogatott mérkőzés bemelegítésénél ismét megsérült, és akkor komolyan felmerült benne a visszavonulás gondolata.
A visszatérés azonban sikerült – és ma már a nemzetközi elit meghatározó alakja.
A nehéz időszakok után Elver megtanulta, hogy az önbizonytalanságot tudatos mentális munkával és pozitív visszajelzésekkel lehet kezelni.
„A bizonytalanságot pozitív visszajelzésekkel lehet legyőzni” – fogalmaz a lap összegzése szerint Elver.
„Szükségem van arra, hogy valaki kimondja: ez elég jó. Hogy rendben van. Hogy ez csak egy edzés, egy meccs.” Bár az évek során egyre jobban kezeli a kétségeit, Elver szerint az önbizalomhiány sosem tűnik el teljesen. „Nem hiszem, hogy a bizonytalanság valaha is teljesen megszűnik” – mondja a lapnak.
