A csúcson vonult vissza a válogatottól Katrine Lunde
Norvégia nyerte a női kézilabda-világbajnokságot, nem kis részben a stabil teljesítményt nyújtó Katrine Lunde remek védéseinek. A Győri Audi ETO egykori kiválósága, a 45 éves kapus pályafutása legutolsó világbajnoki mérkőzésén állt a kapuban. A nemzeti himnusz a veterán számára komoly érzelmi próbatétel volt.
Norvégia története során ötödször lett világbajnok, miután a fináléban nagy csatában, 23–20-ra legyőzte Németországot. A norvégok Katrine Lunde remeklésének is köszönhetően magabiztosan masíroztak a rotterdami döntőig vezető úton, és hét mérkőzést is legalább tízgólos különbséggel nyertek meg.
Ez Norvégia 18. aranya a világversenyeken, ötödször lettek világbajnokok, tíz vb-döntőt játszottak. Az első arany 1999-ben született, majd 2011-ben, 2015-ben és a 2021- ben.
Lunde 13 elsőségből vállalt szerepet. Összesen 232 válogatott mérkőzésen szerepelt világversenyeken, és 1763 lövést védett vb-ken, olimpiákon és Eb-ken – ez páratlan teljesítmény a kézilabda történetében. A mostani döntőben 14 védése volt, a mezőny legjobbjaként 41 százalékos védési hatékonyságot ért el.
Norvégia története során először minden mérkőzését megnyerte egy világbajnokságon, az idei tornán a kilenc mérkőzését átlagosan 14,3 gólos különbséggel nyerte meg – ilyen fölényesek még soha nem voltak.
Ole Gustav Gjekstad az első norvég szövetségi kapitány, aki rögtön az első világversenyén aranyat nyert.
Most mégis minden Lundéról szól, aki bekerült az All Star-csapatba.
A volt győri kapus a norvég TV2-nek elmondta: – „Most fáradt vagyok, de nagyon elégedett azzal, amit elértünk. Talán még fel sem fogtam teljesen, mi mindenben nem veszek majd részt ezután.„
Természetesen a társak is méltatták a kiválóságot. A jelenleg is Győrben játszó Veronica Kristiansen szerint maradandót alkotott, beírta magát a történelemkönyvekbe.
„Ahogy korábban is mondtam: ő maga a kézilabda történelme” – fogalmazott Kristiansen a TV2-nek.
„Egy kicsit üresnek érzem magam. Még nem fogtam fel igazán. Szinte nem hiszem el, hogy vége. Szerintem pár óra múlva jön majd az igazi, csúnya sírás” – mondta a szintén volt Audi ETO-játékos, Nora Mörk.
A nyáron a győri zöld-fehérekhez igazoló Thale Rushfeldt Deila megdöbbentő adatot mondott: – „Kétéves voltam, amikor már válogatott volt, szóval furcsa lesz nélküle látni a norvég válogatottat.”
A világbajnokságon szakértőként dolgozó Stine Oftedal Dahmke így fogalmazott: – „Nem hittem volna, hogy egy ilyen karriert még lehet fokozni, de neki sikerült.„
A szövetségi kapitány, Ole Gustav Gjekstad szerint teljesen helyénvaló, hogy a kapuslegenda stílusosan búcsúzhatott: – Nem magától értetődő, hogy így alakuljon, de ennek így kellett lennie. Hihetetlenül megérdemelt és nagyon örömteli.
Lunde elárulta: a norvég himnusz mindig erős érzelmeket vált ki belőle.
„A nemzeti himnusz nagyon sokat jelent számomra, elsősorban azért, mert a nagymamámat elveszítettem a riói olimpia idején. Valahányszor megszólal a himnusz, rá gondolok, és arra, amin ő keresztülment a hazánkért”– mondta a TV3-nak, könnyeivel küszködve.
A VG-nek így folytatta: – „Rengeteg gondolat kavarog ilyenkor az emberben. Felértékelődnek azok, akik körülöttünk vannak, mindaz, amin csapatként és egyénként keresztülmegyünk. Sok minden szükséges ahhoz, hogy újra és újra hallhassuk a himnuszt”
Lunde most visszavonul a válogatottól.
„Úgy fogtam fel, hogy megnyugodtam, komfortosan érzem magam ezzel a döntéssel. De szomorú lesz, amikor a lányok nélkülem játszanak majd tornákat – mondta tette hozzá. – Ez az életem hatalmas része volt. Izgalmas lesz látni, hogyan boldogulok ezután.„
Ebben a szezonban klubszinten a szerb Crvena Zvezda csapatában szerepelt, klubkarrierje folytatása egyelőre bizonytalan, de sok jel utal arra, hogy még szeretne játszani egy ideig.
Lunde mellett egy másik játékost méltatnak a norvégok: a döntő előtt Maren Aardahl nem tudta teljesen eltitkolni, hogy nincs minden rendben, de csak a finálé után volt hajlandó beszélni róla. Aardahlt sántítva látták elhagyni a sajtózónát a Montenegró elleni negyeddöntő után, most elárulta: erős fájdalmai vannak a sarkában.
„Különféle ragasztásokkal és betétekkel mindent megtettünk, hogy ezt enyhítsük. A hotelben mankóval jártam, hogy kíméljem a lábam” – mondta, majd elismerte, hogy klubmérkőzésen valószínűleg nem lépett volna pályára, de a vb-aranyért mindent hajlandó volt kockára tenni.
„Megvan az ára, de ez a csapat megér annyi áldozatot. Újra és újra megtenném” – mondta.
Édesapja, Oddvar Aardahl szerint lánya sok fájdalmat viselt el: – „Szerintem nagyon szenvedett, de terrier alkat, harcos. A sarka biztosan visszavetette egy kicsit.„
Ole Gustav Gjekstadot is lenyűgözte Aardahl mentalitása, és az, hogy a norvég lányok nem jóllaktak az aranyérmekkel.
„Minden egyes aranyért végtelenül hálásak vagyunk. Ez határozza meg a válogatottunkat. Soha nem vesszük természetesnek” – fogalmazott erről Aardahl.
Talán ennek is köszönhető, hogy Norvégia ezen a vb-n toronymagasan a mezőny fölé nőtt.
