Nicklas Bendtner „Elmonicázta”
Adventi naptárunk tizenegyedik ablakát Nicklas Bendtner nyitja ki, Szarka András sportkommentátor segítségével.
Elmonicázta: a Jóbarátok aktuális epizódjában Monica quiche-t süt, amelybe ugye, belemonicázta a körmét. Vagyis elbénázta. A szülei meg se lepődnek.
A 2000-es évek második felében, valahol a nagyvilágon, az Arsenal-szurkolók körében biztosan lehetett valami olyan szókapcsolat, ami magyarul annyit tesz: elbendtnerezte.
Mert milyen csatár az, akinek a legemlékezetesebb megmozdulása a saját csapattársa által kapuba juttatni kívánt labda lábszárral megállítása, majd kibendtnerezése a gólvonalról? Történt ez 2008 tavaszán, amikor az Arsenal a Liverpoollal játszott, a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének első meccsén, éppen igen nagy fölényben játszva, de gól ellen beoltva. Cesc Fábregas éppen megtörte volna a jeget, retinába égett pillanat… talán nem kéne feltépni ezt a sebet.
A párharc vége kiesés lett. (Mondjuk ilyenről tudna mesélni Christopher Nkunku, aki egy bajnokin éppen a kapuba emelt volna, ha nem lett volna Eric-Maxim Choupo-Moting. Magyarország egyik legjobb kommentátora, Egri Viktor a hitetlenkedése közepette nem is hívhatta máshogy, minthogy ez minden idők legrosszabb csatárteljesítménye. Megakadályozni egy gólt. Azért a kontextus kedvéért, a PSG 16 ponttal megnyerte azt a bajnoki szezont, Choupo-Moting később a Bayernnél nemhogy levetette magáról a lúzerséget, de Európa egyik legnagyobb klubjánál meghatározó játékos is volt.)
Nem baj. Hiszen három évvel később helyszínünk a Camp Nou. A Barcelona összesítésben 4-3-as előnyben a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének visszavágóján. Az utolsó percben Bendtner kapja a labdát elég üresen és kapura törhet, de igazán át sem tudja venni, Mascherano becsúszva tisztán leszereli. Volt még idegenbeli gól szabály, a továbbjutás múlt rajta.
Hagyjuk, emlékezzünk a szépre! Összebalhézott a pályán Emmanuel Adebayorral. De nem ellenfélként, hanem csapattársként. Ez a valódi „nem igaza van, hanem igaza lesz” futballpillanat, nem üres lózungok. Hiszen ki ne szerette volna Adebayort elküldeni a fenébe durván 1.5 évvel később a city-s gólöröménél?
Akkor ennyi volt a terápia.
Nicklas Bendtner kulthős is lett. Dánia kedvence. A dán taxisoké nem mindig. Szerzett gólt világbajnokságon és Európa-bajnokságon, a nemzet történetének 8. legjobb góllövője a válogatottban.
Közben néha meghekkelte a futballt és a szabályokat. Hirdetési felületet csinált az alsógatyájából egy Európa-bajnokságon, miközben 2 gólt szerzett Portugália ellen. Micsoda? 2012-ben azért ilyenre nem sokan gondoltak. Nem volt ellenére, amikor csapattársa photoshoppolt képpel szavazta meg Aranylabdásnak.
És akkor Lord Bendtner?! Ismertté tette a skóciai Glencoe Woodot, ahol az akkori hírek szerint egy dán magazin vásárolt meg egy lábfejnyi földet, hogy ténylegesen viselhesse ezt a címet. Imádnivaló médiahekk.
Ilyen simán egy testbe még sosem fért bele egy néhanapján fura hajviseletű, fürtös óriásbébi, egy esetlenkedő, kétballábasnak tűnő, csetlésbotlásával embereket hergelő profi futballista, egy bárónő randipartnere és gyerekének édesapja, meg az éjszakában olykor mértéket nem találó, ebből fakadóan talicskában hazatolt, a gyertyát olykor nem is csak a végein meggyújtó, hanem egyből a kandallóba dobó Jim Morrison.
Nicklas, az utca sosem felejt el.
