Bjarte Myrhol – Mindenki Bélája
Adventi naptárunk tizedik ablakát Bjarte Myrhol „Béla” nyitja ki, a Hatosfal Facebook-oldal oszlopos tagja, Csilics segítségével
Az előző évezred végén Veszprémben felcseperedő aktív kézilabda rajongóként eleinte nem sok személyes kapcsolatom lehetett bármilyen skandináv dologgal. A KFT Afrikáját csodásan tudtuk énekelni szilveszterkor az éppen aktuálisan házibulit rendező kispajtásnál, és földrajzból is megtanultuk bejelölni a vaktérképen a skandináv országokat, de nagyjából ennyi tudományunk volt ezzel kapcsolatban.
Aztán néhány évvel később – egészen konkrétan a csehszlovák rendezésű svéd vb-aranynak köszönhetően – megtudtuk, hogy a svédek márpedig parádésan kézilabdáznak, legalábbis Magnus Wislander biztosan, úgyhogy önkéntelenül is elkezdtem figyelgetni északra. Abban az érában ha külföldről, akkor a Veszprém délről igazolt játékosokat, az első nagy hullám Kubából érkezett, majd jöttek a délszlávok, és ennek a hullámnak a közepén a valaha volt egyik legütőképesebb Veszprém a kétezres évek elején egy BL-csoportba került a norvég Sandefjorddal.
Abban az időben a norvég férfi kézilabda Veszprémből nézve nem tűnt túl veretesnek, simán nyert is a magyar csapat, de Hajnal Csaba erre kiválóan alkalmas szeme megakadt a fiatal beállójukon, Bjarte Myrholon.
A norvég fiú a következő szezont már Veszprémben kezdte.
Emlékszem a nyílt, kedves és őszinte tekintetére, azóta már két lányos anyukaként belém is hasított, hogy akkori énje kire hasonlított a legjobban: hát a Jégvarázs Kristoffját mintha róla mintázták volna. Nézzetek utána…:)
És nem csak szőke hercegségével tűnt ki a magyar valóságból, hanem állandóan mosolygó tekintetével és nem mellesleg az elképesztően stabil játékával is, én az egyik, valaha itt játszott, legjobb, legtisztább munkát végző hármas védőnek tartom azóta is Myrholt.
Buday Dani akasztotta rá a Béla becenevet, miután annak az akkorra már nemzetközi csapatnak – de a magyaroknak mindenképpen – jóval egyszerűbb volt kimondani, mint a Bjarte-ot. Természetesen gyorsan átvette a komplett város és a lelátó.
Mindenki Bélája talán a legrövidebb idő alatti legnagyobb népszerűséget tudta begyűjteni Veszprémben, személy szerint azóta is az egyik legnagyobb hibának tartom az egy év utáni elengedését, és azt gondolom, hogy az általa befutott karrier ezt tűpontosan igazolta is. A közvetlen sportbaráti körömből akadtak a legnagyobb lelátós haverkái, nem véletlen, hogy még az eheti BL-meccsünkön is tudtam fotózni Myrhol-mezes Hellászt, ő került hozzá talán a legközelebb, mindannyiunk közül, amikor a norvég válogatott Veszprémbe érkezett egy selejtezőre, Hellász volt az, akit Béla elhívott, hogy a norvég tévékamerák előtt eltöltsenek egy délutánt együtt. A Nordhorn és a Löwen is remekül járt vele, és a norvég válogatottban is kiteljesedett a karrierje, ez kétségtelen.
Emlékszem, amikor kiderült a betegsége, egy magyar város is a körmét rágta a norvégok és németek mellett, de nagy örömünkre túljutott rajta, és Myrhol Béla remélhetőleg azóta is nagyon jól tudja, hogy Veszprémben ő örökké itthon van.
Kapcsolódó Tartalom:
