Ståle Solbakken: a norvég, aki nemcsak bajnoki címeket nyert, hanem új futballkultúrát is teremtett Dániában
Ståle Solbakken nevét a skandináv országokban magasra tartják. Nemrég norvég szövetségi kapitányként a világbajnokságra is kijuttatta válogatottját, de munkássága első nagy dobása Dániában történt. Ott, Koppenhágában írta be magát örökre a klub- és a liga történetébe – nem csupán eredményekkel, hanem egy új, hosszú távon működő kultúrával.
Adventi naptárunk hatodik ablakát a norvégok válogatott szövetségi kapitánya, a dán Superliga történelmének legnagyobb edzője, Ståle Solbakken nyitja ki Ellenbruch Zsolt, a Tükörszélső blog és a Bunteto.com szerzőjének segítségével:
Ståle Solbakken
Amikor norvég edző a 2006-os naptári év elején visszatért Koppenhágába – immár edzőként, nem pedig a korábbi, rövidre zárt játékoskarrierjéből ismert középpályásként –, aligha kívánhatott volna nehezebb debütálást. Első hivatalos mérkőzése rögtön a város, sőt egész Dánia egyik legmélyebb gyökerű rivalizálásába helyezte: Brøndby Stadion, kupanegyeddöntő, minden idegenkedéssel és feszültséggel, amit ilyenkor az FCK felé áradó atmoszféra csak megteremthet.
A mérkőzés úgy alakult, ahogyan egy újonc edző legrosszabb forgatókönyvében szerepelne. Két piros lap, kapkodás, túlélőüzemmód – és mégis: Solbakken csapata kilencven percig kitartott, a gól nélküli döntetlen pedig akkor is tartott valamennyi önbizalmat, ha a hosszabbításban Johan Elmander végül eldöntötte a továbbjutást a hazaiak javára (1–0).
Nehéz volt ennél rázósabban belépni a koppenhágai történetbe. Ebben a közegben különösen jól rezonál Rabóczki Balázs emléke, aki ugyan épp Solbakken megérkezése előtt hagyta el az FCK-t, de testközelből ismerte a két klub közötti viszony természetét.
„Ugyanúgy tudnám jellemezni ezt a viszonyt, mint itthon a Fradi–Újpestet vagy Spanyolországban a Real–Barcát. Annyi pozitívum van az említettekhez képest, hogy a stadionon belül mindig hatalmas rend van és fegyelem, semmi balhé, de természetesen meccs előtt és után azért sokszor »barátkoznak« egymással a szurkolók.”
Hogy mennyire komolyan gondolja?
„A legutolsó Brøndby elleni meccsünkön, amikor megnéztem a pályát, kb. 4-5 sörösüveget hajítottak felém a Brøndby-szurkolók, de ehhez már hozzászoktam.”
Ez a feszültséggel teli, mégis sajátos keretek között mozgó rivalizálás adta Solbakken első heteinek hátterét. A debütálást követően néhány nappal ismét a vestegeniek ellen kellett helyt állni, ezúttal már a bajnokságban. Ismét ellenséges atmoszféra és ismét vereség – ezúttal 3–0-ra kaptak ki.
Koppenhágában sokan kezdtek arról suttogni, hogy a „csendes norvég” talán túl nagy falatot vállalt, hiszen mégiscsak egy olyan csapat irányítását vette át, amely az őszi idényt éllovasként zárta, és amelytől tavasszal azonnali stabilitást vártak. Két vesztes rangadóval nyitni Koppenhágában nem sok edzőnek bocsátják meg – Solbakken azonban épp ebből a mélyponthoz hasonló kezdésből építette fel későbbi, egész dán futballra hatással lévő jelenlétét.
A fordulat és a csapat csúcsra járatása
Két vereséggel indult tavaszi rajtja után sokan kételkedtek Solbakken képességeiben, de a norvég edző hamar bizonyította, hogy nem a pillanatnyi eredményekre, hanem a hosszú távú rendszerépítésre koncentrál. A karakteres, de taktikai értelemben rendezetlen játékosokból egy jól szervezett csapatot alakított, amelyben mindenki pontosan tudta a szerepét. Kompakt védekezés, gyors labdakihozatal és tudatos támadásépítés vált az alapelvvé, és minden mérkőzésen érződött a vezető kezének nyoma.
A rendszer és a fegyelem hamar eredményeket hozott. Megvédték a bajnoki címet, és 2006-ban az FCK először jutott a Bajnokok Ligája főtáblájára Solbakken irányításával. A csoportkörben otthon legyőzték a Manchester Unitedet Marcus Allbäck góljával – mérföldkő a klub történetében. Ez az európai siker nemcsak a csapat önbizalmát növelte, hanem jelezte: Solbakken filozófiája a nemzetközi színtéren is működik.
Időközben megvédték a Superliga-elsőségüket. Bizonyítva, hogy valóban hosszú távon és konzisztensen a liga fölé nőttek. Az évek során a Solbakken-féle FCK hazai dominanciát épített. Miközben játékstílusa és klubkultúrája példává vált a dán labdarúgásban. Hat év alatt öt bajnoki címet nyert a csapattal, 2009-ben a kupát is elhódították, majd 2011-ben – búcsúképpen – az FCK történetében először a BL-csoportkörből való továbbjutást is abszolválta. Solbakken úgy hagyta el Koppenhágát, hogy bizonyította, csapata nem csupán hazai porondon, hanem a legnagyobb európai ellenfelek ellen is versenyképes.
Visszatérés és újabb korszak
Sokáig azonban nem maradt távol. 2013-ban visszatérve azonnal újra felépítette a csapatot, amely már korábban is sikereket hozott. A visszatérés során a hangsúly nem csupán a taktikán volt, hanem a mentális és kulturális stabilitáson is: a játékosok ismerték az elvárásokat, az öltözői normák és a klub identitása erősebben szőttek össze, és a rendszer már mélyen beépült a klub működésébe.
Az újabb korszak gyorsan eredményeket hozott: három bajnoki cím és három kupagyőzelem, valamint az FCK ismét komoly nemzetközi hírnévre tett szert. Ezzel a teljesítménnyel és hosszú távú munkával Solbakken nem csupán bajnoki címeket nyert, hanem a dán klubfutball kultúráját is formálta – a játékosok, edzők és rivális klubok számára egyaránt példa lett a következetesség és a profi mentalitás terén.
Koppenhágai két időszak eredményei alapján Solbakken elnyerte a „Superliga történelmének legnagyobb edzője” díjat, a TV3 Sport 38 tagú zsűrije egyhangú elismeréseként, köztük Morten Olsen és Rasmus Würtz támogatásával. Az FC Midtjylland ügyvezető igazgatója, Claus Steinlein – a zsűri egyik tagja –, egy interjúban a díjazás kapcsán szavakba öntötte Ståle Solbakken edzői pályafutását.
„Lehet, hogy ez meglepetésként hangzik, de természetesen én is egyértelműen őt láttam győztesnek” – mondta Steinlein, majd így folytatta: „Szeretném megköszönni neki nemcsak azt, amit a dán labdarúgásért és az FCK-ért tett, hanem azt is, hogy folyton ingerelt minket a pályán. Ő volt az egyik oka annak, hogy néha korábban keltem, és kicsit később feküdtem le, mert őket (az FCK-t és Ståle-t, a szerk.) le kellett győznünk. Személy szerint bennem, és az egész FC Midtjyllandban lángra lobbantotta azt a tüzet. Ezt is neki köszönhetjük.”
A hatás a dán futball egészére
Ståle Solbakken Koppenhágában nem csupán bajnokcsapatot épített. Egy olyan modellt hozott létre, amely a dán futball teljes rendszerét átalakította. A fegyelmezett, taktikus és szervezett játékstílus hamar mintává vált a rivális klubok számára, a játékosok és edzők pedig azóta is hivatkozási pontként követik a mentalitását és az öltözői kultúráját.
A riválisok számára az FCK Solbakken idején új mérce lett. A bajnoki cím már nemcsak cél, hanem a profi klubkultúra és a hosszú távú stratégia bizonyítéka. A fiatal játékosok fejlődését, a klubon belüli működést és az európai szereplést is átszőtte az ő lenyomata, és a dán futball így vált stabilabbá, kiszámíthatóbbá, nemzetközi szinten is elismert tényezővé.
Ha visszatekintünk az egész történetre, amit a koppenhágai két vereséggel kezdődő tavaszban el sem tudtunk képzelni, abból nőtte ki magát egy egész ország futballjának iránymutató korszakává – egy norvég, aki nem csupán bajnokságokat nyert meg, hanem a dán futball egészének új kultúráját is megteremtette.
