Két évtizednyi csalódás után Norvégia újraírta a futballtörténelmet
Miközben a magyar labdarúgás 40 éves traumáról beszél, és még mindig a legutóbbi, 1986-os világbajnoki részvételt emlegeti, addig Norvégia hasonlóképpen panaszkodik. Csak éppen a legutóbbi, 25 évvel ezelőtti világversenyen való részvétel után most úgy harcolták ki a világbajnoki részvételt, hogy egyszer sem hibáztak, és toronymagasan a legjobb támadójátékot nyújtották.
Norvégiát évtizedekig nem tartották futballnemzetként számon, egyetlen valamirevaló eredményként az 1938-as világbajnokságon való szereplést tudta felmutatni a válogatott.
Ott egy meccs jutott neki, balszerencsére az egyenes kieséses rendszerben lebonyolított tornán mindjárt a későbbi győztes olaszokkal kerültek szembe, akiktől hosszabbításban kaptak ki 2-1-re.
Aztán sokáig semmi sem történt, egészen addig, amíg az 1990-es évek elején Egil Olsen át nem vette az irányítást.
Olsen és a dicső évek
Vezetésével Norvégia a legsikeresebb időszakát élte, az 1994-es világbajnokságra úgy jutott ki, hogy megnyerte a selejtezőcsoportját Hollandia és Anglia előtt. A vébén aztán a csoportjában utolsó lett úgy, hogy Mexikóval, Írországgal és Olaszországgal együtt 4-4 ponttal zárt, de ikszes gólarányoknál a legkevesebb gólt szerezte… mindössze egyet.
Az 1998-as franciaországi világbajnokság selejtezőin a magyarok is megismerkedhettek a norvég mentalitással, a hazai 1-1 mellett Oslóban egy sima 3-0-s hazai győzelem született (ki ne emlékezne Kjetil Rekdal 83. és 90. perc között szerzett mesterhármasára?), és az északi válogatott végül simán, veretlenül jutott ki a vébére. (Nekünk meg maradt a Jugoszlávia elleni 1-12-es pótselejtező…)
A vébé már jobban sikerült, mint négy évvel korábban: Marokkó (2-2) és Skócia ellen (1-1) döntetlent ért el a csapat, majd bombameglepetésre 2-1-re verte a címvédő Brazíliát. A nyolcaddöntőben azonban nem bírt az olaszokkal, Christian Vieri találata őket juttatta tovább.
Olsen 1998-as távozása után a korábbi U21-es edző, Nils Johan Semb vette át a vezetést, Norvégia még vele is kijutott a 2000-es Európa-bajnokságra (ugyancsak megnyerve a selejtezőcsoportját), ott azonban Spanyolország és Jugoszlávia is megelőzte a csoportkörben.
Ez volt az utolsó olyan világverseny, ahová Norvégia kvalifikálta magát – egészen mostanáig.
Balszerencse, alkalmatlanság, botladozás
A norvég Tv2 a mostani sikeres kvalifikáció után egy olyan cikket jelentetett meg, amelyben arról írt, két évtizede ápolják annak a csapatnak a történetét, amely mindig kudarcot vallott. Legalább is ez maradt meg a fejekben 2000 óta…
„Tökéletesítettük a szenvedés és a kudarc művelésének művészetét. A norvég férfi válogatott azon képességének történetét írtuk, amely modern népmeseként arról szólt, hogy megbotlottunk a célvonalon és lábon lőttük saját magunkat” – olvasható.
A cikk úgy fogalmazott, hogy kocsmáról kocsmára szálltak a történetek arról, hogyan lehet elbukni pontokat a hazai pályán lejátszott örmények azeriek és lettek elleni gól nélküli döntetlenekkel vagy éppen ikszelni idegenben a moldovai, északmacedón és grúz válogatottal.
De szóba került a 2015-ös, magyarok ellen kettős vereséggel elveszített Európa-bajnoki pótselejtező is, Király Gábor legendás melegítőnadrágjáról a magyar kapuban, amit megénekeltek egy norvég zeneszámban is.„NULL-NULL”
„Két évtizeden át az akasztófahumor volt a fegyverünk a szertefoszlott reményekkel és egy olyan csapattal szemben, amely a balszerencse, az alkalmatlanság és az iránytalan botladozás örök áldozata” – olvasható a TV2 sportkommentátora, Mina Finstad Berg által jegyzett írásban.
Új mesék születnek a tábortűz mellett
A mostani selejtező azonban parádésan sikeredett, Norvégia minden mérkőzését megnyerte, Olaszországot 3-0-ra és 4-1-re, Izraelt 4-2-re és 5-0-ra, Észtországot 1-0-ra és 4-1-re, míg Moldovát 11-1-re és 5-0-ra győzte le. A 37 találatból Erling Haaland (Manchester City) egymaga 16-ot vállalt, Alexander Sörloth (Atlético Madrid) és Thelo Aasgaard (Rangers) 5-5 alkalommal volt eredményes.
„Ez lesz a mi tábortűzünk. Most újra elmeséljük a meséket. Új főszereplőkkel, új pillanatokkal, új fontos másodpercekkel, amelyek közös történelmünk részévé válnak. A történetünk részévé arról, hogy kik vagyunk. A világbajnoki selejtezősorozat parádéja a legendás San Siróban ért véget. Rajtunk a sor, hogy szabadjára engedjük a tapsvihart ebben a futballkatedrálisban, amely oly sok sztárnak adott otthont és oly sok történelmi pillanatnak volt tanúja” – olvasható.
És a végső következtetés is fontos:
„Ha két évtizednyi csalódásból megtanulhattuk az akasztófahumort és az ironikus távolságtartást, akkor képesnek kell lennünk arra is, hogy őszinte örömöt tanuljunk egy olyan válogatottól, amely végre minden várakozást felülmúlóan teljesített.”
