A dán labdarúgás luxusproblémája – HR-válság felé sodródhat a dán futball

A dán edzőknek kétségkívül jól megy. Soha nem volt még ennyi edzőnk külföldön – ilyen magas szinten. Vezetőedzők, asszisztensek, alvásedzők, pszichológusok, scoutok, bedobásedzők, sportigazgatók, stb. 

A Bröndby IF-nél megélt kudarctól és a Horsens-féle betonfocitól eljutottunk a Premier League-ig, a Bundesligáig és a Bajnokok Ligájáig. Lehetetlen nem lenyűgözve lenni attól, milyen messzire jutottunk.

De a sok siker mögött ott lapul egy probléma: elfogyóban lehetnek az edzőink?

„Ki a legjobb utánpótlásedző Dániában? Ki a következő nagy edzőtehetség? Kit kellene alkalmaznunk?”

Jó kérdések, és egyre gyakrabban találkozunk velük. A válaszok azonban nem egyszerűek. Ugyanis meglepően kevés edzőtehetség közül lehet választani.

A jó edzők iránti kereslet soha nem volt ilyen magas. 

A licenckövetelmények szigorodnak, a klubok egyre profibbak – és a külföldi klubok is elkezdtek Dániára figyelni.

A Nexusnál ezt közelről látjuk. Csak ebben a hónapban a világ 25 legnagyobb klubja egyikének segítettünk dán jelölteket találni. És ez csak a jéghegy csúcsa.

A gyerekfutballban is hetente kérnek tőlünk ajánlást jó edzőkre – kis és nagy klubok egyaránt.

Sajnos ugyanaz a válasz tér vissza újra és újra: egyszerűen túl kevés a jó edző.
És az a kevés is rendkívül keresett.

Több edzőt exportálunk, mint amennyit importálunk

Ritka, hogy külföldi edző dolgozzon a dán utánpótlásban – bár vannak kivételek, mint például a holland Menno van Dam, aki a Bröndby U17-től két év alatt az AaB vezetőedzője lett.

A klubokkal beszélve egyértelmű, hogy külföldi edzőt felvenni bonyolult.

A toborzás időigényes. A nyelv akadály. A beilleszkedés nehézkessé válhat. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb dán edzőt választani.

A külföldi edzők nem feltétlenül jobbak, de egyedi nézőpontot és tapasztalatot hoznak – olyan klubokból és kultúrákból, amelyek pont azt a fejlődést adhatják, amire a dán környezeteknek szükségük van.

Az a kockázat is fennállhat, hogy a külföldi edző majd továbbáll. De ez nem feltétlenül rossz a dán futballnak. 

Menno van Dam ma már az Emmen FC vezetőedzője a hazájában. A csapatában két dán játékos van: Adam Claridge és Lukas Larsen – akik korábban a Bröndby U17 csapatában dolgoztak vele.

A lényeg: ha több dán edzőt küldünk külföldre, mint amennyit behozunk, akkor egy idő után lyuk keletkezik. Egy lyuk, amely évről évre nőhet.

Évente 48 új elit edző – vajon elég?

Minden évben 48 dán edző szerez A-licencet: két csoport, csoportonként 24 fő.
90-en jelentkeztek, 53 százalékukat vették fel pusztán a jelentkezés alapján.
Nincsenek interjúk. Nincsenek esettanulmányok. Nincs átlátható kiválasztási folyamat.

És azt sem tudjuk, hányan voltak, akik az A-licencről álmodtak, de el sem indították a jelentkezést, mert pontosan tudták, hogy nem kerülnek be.

A 48 edző egyszerűen nem elég, amikor a dán edzők iránti kereslet soha nem volt ilyen nagy.

Az edzői képzési út ma hosszabb és nehezebb, mint valaha. Évekbe telik szintet lépni. Ez pedig elriasztja a lustákat és a lelkeseket is.

Ambiciózus fiatal generáció áll készen a fejlődésre, de jogosan kérdezik: „Mit kapok érte cserébe?”

És ha a válasz: „Egy hosszú, drága és bizonytalan út, amelynek a végén talán felvesznek egy tanfolyamra”, akkor sokan érthető módon más irányba fordítják az energiájukat.

Még akkor is, ha ma több lehetőség van elhelyezkedni, mint valaha A szenvedély önmagában már nem elég. Túl sok más vonzó lehetőség van a fiatalok előtt.

Az ajtót ki kell nyitni, nem bezárni.

Az álmot fel kell gyújtani, nem eloltani!

Felmerül a kérdés: romlana-e a szakmai színvonal, ha több mint 48 edzőt vennének fel évente?

Talán. De a stagnálás kockázata sokkal nagyobb.

A klubok úgyis a legjobbakat alkalmazzák.
Több jelölt → nagyobb verseny → jobb edzők → erősebb fejlesztői környezet.

A tény az, hogy a jelenlegi edzőképzési rendszer túlságosan zárt. A belépés hosszú, a kurzusok drágák. Minden tekintetben nehézkes.

És csak egyetlen csoport van, amelyiknek rosszabb lenne, ha megnyitnák az utat: azok, akik ma élvezik, hogy átjutottak a szűrőn.
De őszintén: a dán futball egy zárt elitklub a keveseknek, vagy valami nagyobbnak a része?

Az edzői licencek létfontosságúak az edzőknek, és az edzők létfontosságúak a játékosoknak.

Ha valódi különbséget akarunk tenni, akkor sokkal könnyebbé kell tenni a hozzáférést, és több edzőt kell képezni. Például:

• Több képzési helyet kell nyitni (több csoport).

• Az elit edzőképzést gyakrabban kell indítani – féléves ciklusokban.

• Olcsóbbá kell tenni a képzést, vagy lehetőséget adni részletfizetésre vagy „közösségi szolgálatra”. A dán A-licenc Európa egyik legdrágábbja.

A dán futballnak nem a rendszert kell védenie.

Az embereket kell fejlesztenie.

Mert a legfontosabb erőforrásunk nem a játékos – hanem az edző.

A jövőről mindig a játékosokról beszélünk. Pedig minden valahol máshol kezdődik.

Az edzők azok, akik a környezetet megteremtik. Ők formálják a kultúrát, a fejlődést – és a játékosokat.

Ha több játékosnak akarunk segíteni, hogy sikeres legyen, akkor azzal kell kezdenünk, hogy több edzőnek adunk esélyt a sikerre.