Interjú Benyáts Beatrix-el

2019.01.25.

A dániasport.hu elkötelezett az iránt, hogy bemutasson olyan sportólokat vagy volt sportolókat akik a magyar sportszerető közönség látókörén kívülre kerültek.

Így sikerült interjút készíteni a Dániában élő, a volt magyar válogatott kézilabdás, Benyáts Beatrix-el.

Merre kell járni annak, aki szeretne össze futni Benyáts Beatrix-al?

Messze a kézilabdapályáktól egy kozmetikai szalonban.
Másfelé sodort az élet.
Sajnos a pályafutásom utolsó pár évében nagyon megkeserítette a pályán az életemet a sokszor műtött térdem és amikor 2011/12-es szezonban Odense-ben játszottam emiatt kellett félbeszakítsam a pályafutásomat. Eközben tartott a kozmetikus tanulmányom és az orvosom ” ítélete” után, úgy döntöttem, hogy a sportolói énemet elrakom nagyon messzire és az új hivatásomra koncentrálok. Minden kötődést megszakítottam a kézilabdával, érzelmileg és fizikailag is. Ez segített, hogy ne okozzon nagy törést lelkileg a hirtelen változás. Másrészről megkönnyebbülés volt a lezárás, mert amikor egy csapatjátékos nem tudja hozzáadni a maga részét a csapatmunkához, nem tud teljes része lenni a csapatnak, az már csak egy szenvedés és már nem ad boldogságot. A sérülések folyamatosan akadályozták a válogatott karrieremet is, ezért sajnos soha nem jutottam el a felnőtt válogatottal Európa vagy világversenyre.
Sokszor újraépítettem magam testileg és lelkileg a sérülések után, de van egy pont amikor már elfogy az erő. Nem sajnálom, hogy így történt, mert könnyen túlestem egy radikális életmódváltáson, és ez vezetett ahhoz, hogy ideáig jussak az új szakmámban mint kozmetikus, műszempilla stylist és wellness masszőr.

privat foto: két magyar kézilabdás Dàniában, Mayer Szabina és Benyáts Beatrix.

Mi történt veled mióta nem játszol, hogy telnek napjaid ?

Dolgoztam 2 és fél évet egy wellness hotelben, majd szültem egy csodálatos kisfiút és most 2 éve egy szalonban dolgozok.
Éljük a mindennapokat, küzdünk, dolgozunk, hogy a kisfiúnknak boldog életet próbáljunk biztosítani.
Közben építjük, szépítjük a házunkat, ha marad idő ápoljuk az itteni magyar kapcsolatainkat.
Szerencsés helyzetben vagyunk, mert egy kis zsákutcában lakunk ahol 17 házból 5-ben magyarok laknak, ebből 2 ház a közvetlen szomszédságunkban. A másik két ház pedig anyósoméké és a sógórnőméké. Tehát nagyon családiasan élünk. Néha olyan mintha otthon lennénk, szinte csak magyar beszédet hallunk. Ez nekem nagyon jól esik, mert eléggé hiányzik az otthon, ami mindig Magyarország marad. Mondhatom, húz a szívem haza. Meglátjuk mit hoz a jövő…

Egy igazi sportos családból származol. Milyen érzés volt egy igen ismert, kiváló játékos lányának lenni, Benyáts névvel pályára lépni?

Mindenképpen előny volt, mert kézilabdás berkekben már ismert volt a Benyáts név Apa által, így lettem én a kis Benya. Apukám is végigjátszotta az összes korosztályos és felnőtt válogatottat, majd egy sajnálatos sérülés miatt a válogatott karrierje abbamaradt.
Ezenkívül Debrecenben maga a Benyáts név is közismert, mert apai nagyapámnak volt egy áruháza, Benyáts áruház néven és egy harisnyagyára.
Anyukám már 16 évesen NB 1-es röplabdázó volt, és anyai nagyapám volt téli és nyári olimpián is résztvevő sportoló. 105-szoros jégkorong válogatott és sokszoros magyar atléta bajnok volt. Mind a mai napig az országos bajnokságon a hármasugrás Farkas Mátyás emlékverseny nevét viseli.

A kézilabdával-van e még kapcsolatod, hiányzik –e még a játék, a meccset,rangadók hangulata ?

Nem hiányzik… Valószínű mert nem akarom, hogy hiányozzon. Nem követem a kézilabdát, bár néha bele-bele nézek a nagyobb versenyek meccseibe. Így történt legutóbb is amikor a női junior válogatott döntőt játszott és nyert. Na ott feltörtek az érzelmek, az emlékek.. az a hangulat… egy csarnoknyi ember tombol és buzdít…. és eltört a mécses. Kb 20 percig csak bőgtem és nem tudtam abbahagyni. A férjem sem értette, hogy mi történik, csak próbált vígasztalni. Mondtam is neki, hogy ” Na ezért nem nézek több kézilabda meccset”!

Több dán edzővel(Jan Leslie, Christian Dalmose, Claus Mogensen)dolgoztál pályafutásod alatt, hogyan jellemeznéd őket?

Egy dán edző ugyanúgy a csapat része, egy csapattag aki tudja, hogy a játékosok és ő egymástól függenek. Kölcsönös a tisztelet egymás iránt. A dán edző folyamatosan buzdít, bíztat, sose a hibáidat hangsúlyozza ki, hanem azt akarja látni és kihozni belőled amit a legjobban tudsz. Sugárzik belőle a győzni akarás és ezzel olyan motivációt ad a játékosoknak, hogy a leglehetetlenebb helyzetben is képesek a csapatot feltüzelni.
Ha rossz formában vagy, kitart, biztat, nem cserél le azonnal, mindenképpen el akarja érni, hogy úgy érezd te is aktív tagja voltál a csapatnak. Ha rosszul játszottál, meccs után leül veled elbeszélgetni, hogy jól vagy-e, történt-e valami és próbál segíteni, hogy átlendülj a mélyponton.
Ha megbánt a meccs hevében, később elnézést kér. Persze mindezeken kívül irányítja a csapatot taktikailag, de mindennél többet jelent, hogy pozitív felfogásával és kisugárzásával motiválja a csapatot. A sikeresség innentől meg a játékosokon múlik. Így lesz az egész CSAPATMUNKA!
Ami azt illeti Nekem szinte csak jó tapasztalataim vannak a dán edzőkkel kapcsolatban és szerettem mindegyikkel együtt dolgozni.
Jan Leslie volt a pályafutásom legjobb, és legkedveltebb edzője, ő kihozta belőlem mindig a maximumot. Mindamellett, hogy fantasztikus edző, egy nagyon jó ember is.
Persze említhetném a volt magyar edzőimet is, szakemberekben otthon sincs hiány.

Sokan emlegetik mostanság a “skandináv stilust”. Mi a skandináv stílus szerinted?

Küzdjünk egymásért maximálisan, éljük meg a sikert, nézzünk mindig előre és a kis siker is siker. Ez a kiindulópont. Nagy hangsúlyt helyeznek a beszélgetős, csapat összekovácsolós összetartástokra, ahol megtervezik a sikerhez vezető utat és célokat tűznek ki.
Nagyon szerettem azt is, hogy ki voltak adva a heti edzéstervek, (konditeremi edzés, futóedzés), a közös edzésen kívül és rá volt bízva a játékosra, hogy azt elvégezzék. És mindig mindenki megcsinálta. Itt Dániába szerettem meg a futást, én aki addig gyűlölte a futóedzéseket és mindig hátul kullogtam. Imádtam zenét hallgatni és élvezni a táj szépségeit futás közben, télen-nyáron, melegben-fagyban. Olyannyira fel edzettem magam, hogy amikor hazaigazoltam a Lokiba, a kinti hosszútávú futóedzéseken mindig az első háromban végeztem . Erre anno nagyon büszke voltam, mert egyedül dolgoztam fel magam arra a szintre.

Miért van az szerinted,hogy míg Magyarországon az a hír terjed, hogy egy magyar kézilabdás úgymond visszafejlődik, “megbukik”, ha kikerül külföldre, jelen esetünkben Skandináviába, Dániába.?
Ezt a felfogást sose értettem…
Ha olyan helyre igazol a játékos, ahol megkapja bőven a játéklehetőséget és mellette becsületesen elvégzi a kiadott edzéseket, akkor nincs reális alapja ennek a gondolkodásnak.
Az más kérdés, ha a játékos legtöbbször a kispadot nyomja, mert vagy nem tudott kellően beilleszkedni, vagy több azonos képességű játékos van a posztján és csak epizódszerepekhez jut. Akkor nyilvánvaló, hogy helytálló lehet a feltételezés.

Van-e esetleg valami amit mai fejjel máshogy csinálnál a pályafutásodban, esetleg tanácsod, amit szívesen megosztanál a fiatal kézilabdázókkal?
Nem csinálnék máshogy semmit, hiszek a sorsban, hogy mindennek úgy kell történnie az életben, ahogy az meg van írva. Ha az élet olykor kihívás elé állít, meg kell oldani.
Valahogy mindig lesz.
Ha a fiatal tehetségek kapnak rá lehetőséget, próbálják ki magukat külföldön, mert sok hasznos dolgot lehet megtanulni a pályán belül és kívül is az élettől, amit kamatoztathat a jövőben.

Terveid a közeljövőben?
Sok elégedett kuncsaftot kiengedni a kezeim közül a szalonban, ahol dolgozom és szeretném folyamatosan továbbképezni magam. Ezen kívül jó lenne kicsit többet utazgatni a férjemmel és a kisfiúnkkal.

pivat foto: Beatrix és családja.

Milyen sürün látogattok haza Magyarországra?
1-2x egy évben. A nyári szünetet rendszerint otthon töltjük Magyarországon és próbálunk 2 évente otthon Karácsonyozni. De napi kapcsolatban vagyok az otthoniakkal, így kicsit könnyebb elviselni a honvágyat.

Benyáts Beatrix