A vörös zónától a Bajnokok Ligájáig – így építette újjá magát a Viking FK
2017-ben kiesett az élvonalból és pénzügyileg is vörös zónában volt. Kilenc évvel később a Viking FK Stavanger a Dinamo Zagrebet búcsúztatva jutott be a Bajnokok Ligájába.
Fotó/Kiemelt kép: Daniel Sannum Lauten / TV 2
Múlt hét kedden alig tíz perc telt el a horvátországi odavágóból, amikor a Viking FK már kétgólos hátrányban volt. A GNK Dinamo Zagreb épp úgy kezdte a Bajnokok Ligája kvalifikáció playoffjának első mérkőzését, ahogy az európai kupák rendszeres résztvevőjétől egy hazai találkozón elvárható. Dion Beljo a hatodik, Mateo Lisica a tizedik percben volt eredményes, miközben a horvátoknak további lehetőségeik is voltak, hogy megmutassák a minőségi fölényüket. A norvég bajnok azonban még a szünet előtt visszajött a párharcba. Előbb Peter Christiansen szépített, majd Zlatko Tripić egyenlített, így 2–2-ről utazhattak haza Stavangerbe.
Nyolc nappal később újra a zágrábiak szereztek vezetést a Lyse Arena közönségének nagy bánatára. Arber Hoxhagóljára viszont perceken belül jött a válasz Tripić büntetője révén, majd a második félidő elején három perc alatt Edvin Austbø és Tobias Moi is betalált. A Viking 3–1-re nyert, összesítésben 5–3-mal továbbjutott, és története során először bekerült a Bajnokok Ligája főtáblájára.
Önmagában ebből könnyű lenne újabb norvég futballcsodát kiáltani, a stavangeri történet viszont sokkal érdekesebb ennél. Kilenc évvel korábban ugyanez a klub a norvég másodosztályba zuhant, jelentős bevételkiesésre és egy pénzügyileg szigorúan felügyelt működésre készült. A Bajnokok Ligájához vezető út pedig valójában ott kezdődött el.
A kiesés, amelyet már előre lehetett látni
A Viking a norvég labdarúgás egyik tradicionális nagy klubja, ezért a 2017-es idény önmagában is történelmi törés volt. Huszonkilenc egymást követő élvonalbeli szezon után esett ki, és az egyesület saját történeti összefoglalója sem váratlan összeomlásként emlékezik erre az esetre. A 2010-es évek közepét kemény költségcsökkentések jellemezték, az aktuális kiírás első tizenöt bajnokiján pedig mindössze kilenc pontot szerzett a csapat.
A pályán látott problémák mögött ekkor már komoly pénzügyi kényszer húzódott. A Viking a Norvég Labdarúgó-szövetség (NFF) gazdasági ellenőrzési rendszerének vörös zónájában volt, vállalt költségvetési tervet kellett teljesítenie, ehhez pedig játékoseladásokra is szüksége volt. A klub vezetése akkor körülbelül harmincszázalékos bevételcsökkenéssel számolt kiesés esetére, a helyi lap, az Aftenbladet pedig nagyjából húszmillió norvég koronára becsülte az első osztályból való búcsú közvetlen hatását. A történelmi mélypontot jól leírja, hogy még a stadion önkormányzati értékesítése is napirenden volt.
Ebben a helyzetben tért vissza 2017 végén Bjarne Berntsen.
A kinevezés első látásra logikus válságkezelésnek tűnhetett, hiszen tapasztalt, erősen helyi kötődésű szakember érkezett a kispadra, aki a lehető leggyorsabban visszavezeti az együttest az Eliteserienbe. A feladata azonban ennél szélesebbkörű volt. A klub későbbi igazgatósági közleménye szerint kultúrát kellett váltania, fiatal helyi játékosokat kellett közelebb vinnie az első csapathoz, értékesíthető futballistákat kellett fejlesztenie, és közben Bjarte Lunde Aarsheimet, valamint Morten Jensent is fel kellett készítenie arra, hogy egyszer átvegyék tőle a csapatot. Fontos azonban tisztázni, hogy a helyi tehetségekre építő gondolatot sem a kiesés után találták ki. A Viking akadémiai programjának egyik 2019-es értékelése szerint a helyi beágyazottságot és játékosfejlesztést középpontba helyező nagyobb stratégia már 2016 végén megszületett. A 2017-es krízis viszont olyan helyzetet teremtett, amelyben ebből kényszerűségből is működési alapelv lett.
Feljutás kellett, de közben egy új Viking is épült
Az első eredmény gyorsan megérkezett, bár a 2018-as másodosztályú szezon sem volt akadálymentes. A Sandnes Ulfelleni májusi rangadóra 15 835 néző ment ki, a Viking 5–2-re nyert, majd rövid időn belül négy egymást követő vereséget szenvedett. A mélypontot az újonc Nest-Sotra elleni 5–0 jelentette. Berntsen akkor „rettenetesen kínosnak” nevezte a teljesítményt, bár ennek ellenére a csapat végül rendezte sorait, megnyerte az OBOS-ligaent és egy év után visszatért az élvonalba. A valódi visszaigazolást mégsem önmagában a feljutás jelentette.
A Viking 2019-ben újoncként ötödik lett az Eliteserienben, decemberben pedig a Haugesund elleni kupadöntőt is megnyerte Zlatko Tripić büntetőjével. Két évvel a kiesés után a klub ismét trófeát tehetett a vitrinbe, miközben Kristian Thorstvedthez hasonló fiatalok már komoly szerepet kaptak az első csapatban. A pályán elért eredményekkel párhuzamosan a pénzügyi helyzet is rendeződött. 2020 nyarán a Viking először került az NFF gazdasági rendszerének zöld zónájába. Különösen beszédes, hogy ezt még a nyári eladások, Thorstvedt és Tripić értékesítéséből származó bevételek nélkül érte el, mert az alapot a korábbi jelentős költségcsökkentés, a kontrollált működés és a sporteredmények javulása adta.
Thorstvedt Genkbe igazolásakor Eirik Henningsen akkori ügyvezető már nyíltan beszélt arról, hogy a Viking eladó klubként tekint magára. A modell lényege egyszerű volt – olyan játékosokat fejleszteni, akik először Stavangerben teremtenek értéket, majd egy magasabb szintű bajnokságba továbblépve gazdasági értéket is hagynak maguk után. Ugyanez egyben vonzerőt jelenthetett a következő fiatal számára is, mert megmutathatja nekik, hogy a klub segít karrierjüket magasabb szintre emelni.
Két vezetőedző ugyanazon a széken
A legkritikusabb pont 2020 végén érkezett el, amikor Berntsen szerepének lezárása kevésbé volt elegáns, mint amilyennek a hosszú távú terv alapján tűnhet. A klub játékoslogisztikai pozícióban szerette volna megtartani, ő azonban nem fogadta el a kialakított megoldást, így csalódottan távozott. A vezetőedzői utódlás ugyanakkor pontosan abba az irányba ment tovább, amelyet évekkel korábban kijelöltek. Aarsheim és Jensen 2021 januárjától egyenrangú vezetőedzőként kapta meg a csapatot. Előbbi játékosként hosszú éveket töltött a Stavangerben, csapatkapitány és kupagyőztes is volt, majd edzőként is több lépcsőfokot járt végig a klubnál. Utóbbi egészen más háttérrel érkezett, hiszen közgazdasági mesterdiplomát szerzett és tíz évet dolgozott az olajiparban. Amikor 2020 végén felmerült az utódlás, két napra elvonultak egy házba, külön-külön átgondolták, hogyan vezetnék a csapatot, majd rájöttek, hogy az elképzeléseik jelentős része egy irányba mutat – együtt vállalták el a feladatot.
Az eredmény azonnal látványos volt, mert első szezonjukban bronzérmet szereztek. A következő év viszont megmutatta, hogy a fejlődés még messze nem vált visszafordíthatatlanná. 2022 nyarán a Viking Európában kiejtette a Sparta Prahát és az ír Sligo Roverst, majd egészen a Konferencia Liga-selejtező playoffjáig jutott, ahol 4–3-as összesítéssel maradt alul a román FCSB-vel szemben. Eközben a bajnokságban mindössze egyetlen meccset nyertek az idény második felében és tizenegyedik helyen zártak, 35 ponttal és negatív gólkülönbséggel.
A keret is veszített az erejéből, a kulcsjátékosok távozása, az európai terhelés és a bajnoki visszaesés együtt jelezte, hogy a stavangeri együttes már képes volt magas szintű periódusokra, a teljes szezon kontrollálásához viszont még több kell. A klub erre nem irányváltással válaszolt és 2023-ban negyedik, majd 2024-ben harmadik lett, vagyis két év alatt ismét eljutott a dobogóig. Jensen évekkel később egy házassághoz hasonlította az Aarsheimmel kialakított kapcsolatát. A hasonlat mögött valójában a Viking egyik legnagyobb szervezeti előnye húzódik, miszerint ugyanaz a két ember dolgozhatott tovább a 2022-es mélypont után is, akik a 2021-es bronzot megszerezték. Volt idő korrigálni a modellen belül, aminek eredményei magukért beszélnek.
Olyan játékost keresnek, akivel mindkét fél továbbléphet
A folytonosság mellett egyre látványosabban működött a játékoslogisztika is. Az egyszeri nagy üzletekből idővel jól felismerhető tendencia lett. 2022 nyara óta a Viking hat játékost értékesített legalább kétmillió euróért, miközben a klubrekord is többször tovább emelkedett. A Transfermarkt által jelzett összegek alapján csak ez a hat transzfer közel 17 millió euró bevételt jelentett. Ennél azonban fontosabb, hogy többféle úton érkező játékosból sikerült piacképes értéket teremteni: volt közöttük saját rendszerben fejlődő futballista, Norvégián belül megszerzett tehetség és külföldről igazolt játékos is. Az értékesítés így már nem egy-egy jól sikerült igazolás mellékterméke, hanem a Viking működésének visszatérő eleme lett.
Ebben a modellben kap külön jelentőséget Peter Christiansen története is.
A stavangeri klub 2024 tavaszán nagyjából 4,5 millió dán koronáért szerezte meg a Sønderjyskétől, ahol addig 21 bajnokin 17 gólt és hét gólpasszt jegyzett. A csatár már az átigazolásakor úgy beszélt Stavangerről, mint olyan állomásról, ahol előbb kezdővé válhat és jó szezonokat teljesíthet, majd később gondolkodhat a következő lépésen – saját megfogalmazása szerint ez egybeesett a klub játékosfejlesztési ambícióival is. Az első norvég szezonjában hat bajnoki gólig jutott, 2025-ben viszont már tizennéggyel a bajnokcsapat házi gólkirálya lett. Idén tizenhat Eliteserien-meccsen kilenc találatnál jár, Zágrábban pedig az ő gólja indította el a Vikinget a 0–2-es helyzetből. A dán támadó pályaíve jól megmutatja, milyen profilt keres a klub: olyan játékost, aki egy alacsonyabb szinten már bizonyított, Stavangerben azonban még tovább fejleszthető, később pedig magasabb szinten is piacképessé válhat.
A másik játékosforrás házon belül található, és ennek fejlődése szinte végigkísérte a klub újjáépítését.
A Norsk Toppfotball akadémiai minősítésében a Viking 2017-ben még három, 2019-ben már négy csillagot kapott, 2022-re pedig 167 ponttal Norvégia legjobb ötcsillagos akadémiájává vált. A 2025-ös értékelésben megőrizte az öt csillagot és az első helyet, miközben 170 ponttal új rekordot állított fel. Az akadémia jelenleg 18 teljes és 12 részmunkaidős edzővel dolgozik, saját küldetését pedig meglehetősen konkrétan fogalmazza meg: fiatal rogalandi játékosokat akar eljuttatni az első csapatba, majd a legjobbak számára utat nyitni Európa tíz legerősebb bajnoksága felé.
A keret legértékesebb játékosa, a szélső Edvin Austbø ennél szemléletesebb példát aligha kínálhatna.
Öt-hat évesen már a Viking „knotteskoléjába” járt, gyerekként a lelátóról nézte a 2018-as feljutást, februárban pedig úgy hosszabbított 2028-ig, hogy addigra tizenhat éve tartozott a klubhoz. Akkor három célt jelölt meg 2026-ra: újabb bajnoki címet, kupagyőzelmet és bejutást a Bajnokok Ligája ligaszakaszába. Fél évvel később ő szerezte a zágrábiak elleni visszavágó második Viking-gólját. Közvetlenül utána Tobias Moi talált be. Ő szintén a Viking akadémiai rendszeréből jutott el az első csapatig, ráadásul Austbø egy 2023-as klubinterjúban még olyan játékosként nevezte meg, akiről azt gondolja, hosszú élvonalbeli karrier állhat előtte. Három évvel később a két saját nevelésű játékos néhány perc alatt 1–1-ről 3–1-re vitte a Vikinget a Dinamo ellen, és ezzel éppen azok közül kerültek ki a történelmi továbbjutás főszereplői, akiket a klub akadémiai stratégiája hosszú évek óta igyekszik eljuttatni erre a szintre.
A bajnoki címhez már kész csapat kellett
A 2025-ös bajnoki cím sem egyetlen kiugró periódusból jött össze. A Viking 30 mérkőzésből 22-t megnyert, 71 pontot szerzett, 77 gólt lőtt, és egyetlen ponttal előzte meg az FK Bodø/Glimtet. Christiansen tizennégy találattal zárt, Tripić pedig tizenhat gólpasszal az egész Eliteserien legjobb előkészítője lett. Az utolsó fordulóban még győzni kellett a Vålerenga ellen és a Viking 5–1-re nyert, az első gólt pedig éppen Austbø szerezte. 1991 után lett ismét norvég bajnok.
Aarsheim és Jensen csapata közben jól felismerhető futballt alakított ki. Az alapstruktúra rendszerint 4–3–3 vagy 4–1–4–1, de a lényeg kevésbé a mágnestáblára felrakható dolgokon van. A stavangeri alakulat szélességgel nyújtja az ellenfél blokkját, közben következetesen keresi a félterületeket és a vertikális, vonaltörő passzokat. Labda nélkül több magasságban képes védekezni, a magasabb presszingnél pedig nem minden helyzetben az azonnali labdaszerzés a cél. Gyakran elég kikényszeríteni egy hosszú átadást, majd a védők párharcára és a körülöttük felépített másodiklabda-struktúrára támaszkodni.
Ez a játék már jóval a bajnoki cím előtt felismerhető volt.
Jensen egy 2023-as, HamKam ellen 7–3-ra megnyert mérkőzés után „az offenzív Viking-futball propagandájának” nevezte a második félidőt, és azt emelte ki, hogy sok embert akarnak bevonni a támadásokba, sok helyzetet kialakítva. Azóta változtak a játékosok és finomodott a szerkezet, az alapgondolat viszont megmaradt, mert a Viking vállalja az előrejátékot, miközben a labda nélküli struktúrája elég rugalmas ahhoz, hogy erősebb ellenféllel szemben mélyebben is működjön.
Ez különösen fontos a Bodø/Glimthez való összehasonlításnál. A párhuzam kézenfekvő, mert mindkettő norvég klub, fejlesztésközpontú gondolkodással, felismerhető játékmodellel és európai előrelépéssel. A Viking azonban más alapokról indult. Stavangerben egy történelmileg sikeres, közben pénzügyileg és sportszakmailag meggyengült klubot kellett újra működőképessé tenni. A helyi identitás, az akadémia, a játékoskereskedelem és a vezetőedzői folytonosság ebből a helyzetből nőtt össze egy rendszerré.
A folyamat ráadásul nem ért véget a 2025-ös bajnoki címmel. Tizenhét forduló után a Viking 40 ponttal második az idei Eliteserienben, mindössze eggyel lemaradva a Bodø/Glimt mögött. A Bajnokok Ligájában pedig rögtön olyan helyzetet oldott meg, amely kilenc évvel korábban elképzelhetetlen távolságban lett volna a klubtól.
A Dinamo elleni két mérkőzés ezért sokkal többet mond el a Vikingről, mint egy sikeres selejtezőpárharc. Zágrábban a Sønderjyskétől továbbfejlesztett Christiansen és a klubot az újjáépítés kezdetétől végigkísérő Tripić hozta vissza a csapatot. Stavangerben két akadémiai játékos lőtte a továbbjutást eldöntő gólokat. A kispadon ugyanaz a két vezetőedző ült, akiket még Berntsen mellett kezdtek felkészíteni erre a szerepre.
2017-ben a Vikingnek azt kellett kitalálnia, hogyan tud ismét stabil futballklubként működni. 2026-ra ugyanezekből az alapelvekből összeállt egy olyan csapat, amely már Európa legerősebb klubversenyének ligaszakaszában kap lehetőséget. A két állapot között kilenc év telt el. A stavangeri történet legérdekesebb része mégis az, hogy közben milyen kevés dolog történt véletlenül.
