Megtisztelő vereség a címvédőtől – Dánia akár vébét is nyerhetett volna 1998-ban
November 20-án, Katarban kezdetét veszi az idei labdarúgó-világbajnokság, amelyen a dán nemzeti csapat is részt vesz. A dán labdarúgó-válogatott története során hatodszor jutott ki a legrangosabb tornára, a Dániasport megpróbálja felidézni az eddigi fellépéseket. Az 1986-os debütálás után most nézzük, mi történt 1998-ban!
1990-ben távozott az addigi sikeredző, Sepp Piontek a dán válogatott éléről, és a szövetség nagy keresgélés után végül Horst Wohlers mellett döntött. A Mönchengladbach játékosaként kétszeres német bajnok és UEFA-kupa-győztes szakember jószerével akkor kezdte az edzői pályát, de a dánokat meggyőzte, hogy megfelelő lehet.
“Ha ló nincs, jó a szamár is”
Egy kisebb bohózat vette kezdetét, mert a vezetők még sajtótájékoztatót is tartottak, hogy bemutassák, miközben nem is rendelkezett aláírt szerződéssel. És nem is kapott soha, ugyanis akkori klubja, a Bayer Uerdingen beintett és nem engedte el.
Ha ló nincs, jó a szamár is: a dán kapitányi posztra így Richard Möller Nielsen került. Az első akadályt azonban nem tudta megugrani, hiszen elbukta az 1992-es Eb-selejtezőket, és csak a második helyen zárt Jugoszlávia mögött. A délszláv háború miatt azonban a jugoszlávokat kizárták, így Dánia az utolsó pillanatban meghívást kapott az Európa-bajnokságra, és általános meglepetésre meg is nyerte azt.
Möller Nielsen azonnal az egekbe emelkedett, bár Dániában nem lett az év edzője, a World Soccernél viszont igen – csak éppen a következő vb-selejtezőn elvérzett csapata, és a 3. csoport harmadik helyén zárva lemaradt a tornáról. 1995-ben ugyan megnyerte a Konföderációs-kupát és 1996-ban kijutott az Eb-re, de utóbbin címvédőként kiesett a csoportkörben, ez pedig Nielsen búcsúját is jelentette.
Az utód a svéd Bo Johansson lett, aki a nyolcvanas évek elején kétszer is bajnokot faragott az Östers csapatából, 1994-ben pedig a Silkeborgot segítette dán aranyéremhez. Az ő játékstílusa inkább a támadófutballt részesítette előnyben, ezzel pedig sikeresen feltámasztotta a dán csapatot.
„Nem féltünk senkitől”
Az 1998-as világbajnoki selejtezők igazi diadalmenetet hoztak, a csapat nyolc meccséből ötöt megnyert, két döntetlen mellett csak egy boszniai vereség csúfította el a mérleget, de az első helyet és a biztos kvalifikációt semmi sem veszélyeztette.
A csapat nagyszerű erőkből állt, a kapuban Peter Schmeichel (Manchester United), a védelemben Marc Rieper (Celtic), Jes Högh (Fenerbahce), Thomas Helveg (Udinese) és Jan Heintze (Bayer Leverkusen), a középpályán Allan Nielsen (Tottenham) és Michael Laudrup (Ajax), míg elöl Brian Laudrup (Rangers) és Ebbe Sand (Bröndby) nagyszerűen futballozott.
Dánia a csoportkörben 1-0-ra verte Szaúd-Arábiát, 1-1-re végzett a Dél-afrikai Köztársasággal, majd ugyan 2-1-re kikapott a franciáktól, csoportmásodikként továbbjutott.
A nyolcaddöntőben a nagyszerű Nigéria következett, amely addigra megverte már a spanyolokat, ezúttal azonban esélytelen volt. A dánok a 12. percben már 2-0-ra vezettek, végül sima 4-1-gyel bejutottak a legjobb nyolc közé.
„Azt hiszem, amíg szövetségi kapitány voltam, a dán válogatott nem játszott ennél jobb meccset. A Nigéria elleni futball fantasztikus volt” – mesélte később Bo Johansson.
Dániára a következő körben Brazília várt, és a negyeddöntők legjobb meccsén nem is okozott csalódást. Jörgensen már a 2. percben vezetést szerzett (0-1), ezt nyolc perccel később Bebeto kiegyenlítette (1-1). A 25. percben Rivaldo szép emelésével már a címvédő vezetett (2-1), ám a második félidő elején Brian Laudrup jobbról nagyon kilőtte a bal felső sarkot (2-2).
A győztes gólt azonban Brazília érte el, Rivaldo távoli bombája besurrant a bal alsó sarokba (3-2).
„Abban a csapatban sokkal több volt. Fantasztikus futballt játszottunk, mindent megnyerhettünk volna. Nem féltünk senkitől és nyugodtan jöhettünk le a pályáról, mert megtettünk mindent. Az egy megtisztelő vereség volt” – mondta Bo Johansson.
A legideálisabb edző-játékos kapcsolat
Miközben a dánok szép emlékeket ápolnak Sepp Piontekkel kapcsolatban, a legjobb edzőnek pedig az Eb-aranyérmes Richard Möller Nielsent tartják, addig Bo Johanssonról azt mondják, a legideálisabb edző-játékos kapcsolatot vele tapasztalták.
A dán TV 2 a korábbi kapitányokról készített egy műsort (Landstraenerne), amelyben Peter Schmeichel elmesélte vele kapcsolatban, hogy olyan edző volt, akihez mindig lehetett fordulni észrevétellel. Ő pedig nem volt rest meghallgatni a topjátékosait, sőt…
Schmeichel szerint az 1998-as, Nigéria elleni vb-nyolcaddöntő előtt Johansson azon gondolkodott, hogy Ebbe Sandot jelöli a kezdőcsapatba. A ManUnited kapusa és Michael Laudrup ugyanakkor azzal érvelt, hogy Peter Möller annyira jól teljesített az edzéseken, hogy neki kellene kezdenie.
A svéd mester megfontolta és meggondolta a kérést, majd valóban a PSV Eindhoven csatára mellett döntött, aki a 2. percben betalált, majd a második félidőben a helyre beállt Sand is betalált, 21 másodperc alatt, első labdaérintésre.
Johansson azt mondta, ebben a csapatban egyértelműen Michael Laudrup volt a legjobb futballista.
„Sohasem volt jobb játékosom nála. Soha. Mindenre képes volt a labdával” – lelkendezett.
Johanssen még a 2000-es Eb-n ott volt, de miután Dánia három sima vereséggel, 0-8-as gólkülönbséggel kiesett, nem volt maradása. Az utód a korábbi kiváló középső védő, Morten Olsen lett, aki a 2002-es vb-szerepléssel kezdte meg hosszú uralkodását.
Kapcsolódó tartalom:
