KÉZILABDAKIEMELT HÍRLEGFRISSEBB

„A nemzeti csapattal kötött munkaszerződések szart se érnek?”

Kézilabdás körökben nagy meglepetést okozott a múlt heti hír, miszerint változás lesz a svéd férfiválogatott élén. Glenn Solberg lemondása, noha nem példátlan, mindenesetre szokatlan, hogy egy, a világ élmezőnyéhez tartozó válogatott élén hirtelen változás történjen.

Általában ezek a dolgok egy aktuális világesemény után történnek, az olimpia után jelentette be lemondását például Per Johansson (Hollandia), és ekkor lett sajtónyilvános az is, hogy Thorir Hergeirsson utoljára a decemberi Európa-bajnokságon irányítja majd a norvég női együttest. Klubcsapatoknál is inkább ez a jellemző, Stefan Madsen is jó előre elmondta, hogy az előző szezon lesz neki az utolsó az Aalborg élén.

Glenn Solberg távozása mindenkit meglepett, és már elkezdettek a találgatások ki lehet az utódja.

Solberg döntése azért is meglepő, mert gyakorlatilag már a jövő év elején megrendezésre kerülő világbajnokság felkészülési időszakának elején történt. Szezon közben eleve sokkal nehezebb edzőt találni, pláne hosszú távra, így a szakvezető távozása nehéz helyzetbe hozta a svédeket, a poszt túl sokáig nem maradhat nyitott.

Mivel többek közt a fentebb már említett norvég női szövetségi kapitányi állás is jelenleg betöltetlen, skandináv berkekben már úgy gondolkoznak, hogy ez lehet a történtek hátterében és ő is a kandidáló jelöltek (vagy kiszemeltek) között van. A svéd közvélemény megosztott, a szövetség kommunikációja nagyon higgadt volt ezügyben, viszont a Skånesport tapasztalt újságírója nem rejtette véleményét véka alá

Christoffer Ekmark a témában született írásának fordítását változtatások nélkül közöljük.

“Egy szavát sem hiszem el. Ki fogja átvenni a stafétát?

Az már önmagában hatalmas meglepetés, hogy Glenn Solberg leköszönt a svéd férfiválogatott szövetségi kapitányi posztjáról. Viszont kérdéseket vet fel. Elég sok kérdést.

Glenn Solberg szerződését majdnem egy évvel ezelőtt hosszabbította meg az SHF (Svéd Kézilabda Szövetség). Tökéletesen tisztában volt vele, mit ír alá. Az olimpia után még két világesemény következett volna.

„Úgy vélem hatalmas elismerés maga a tény, hogy a szövetség velem akarja folytatni a kapitányi pozícióban, négy év és négy nagy torna után. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy folytathatom a válogatott irányítását” – mondta tíz hónapja. Most pedig, ahogy értelmezem a szövetség közleményét, úgy döntött, hogy inkább lemond. Mi volt erre az indok? „Nagyon megerőltető szövetségi kapitányként dolgozni” – mondja Solberg.

Rendben. Indítsunk akkor innen? Hogy ez egy nehéz munkakör? Oké, igen. Én egy percig sem hittem el az indoklást. És te?
Nézzük mit mondott még Glenn?
„Most egy kis szünetre van szükségem, hogy átgondoljam mivel akarok foglalkozni a jövőben.”

Stop, mert egy szavát sem hiszem! Glenn Solbergből egy 18 éves YouTuber lett, aki egy krízisen megy keresztül, mert valamivel csökkent a lájkok száma, és muszáj átgondolnia mihez akar kezdeni?

Mikor lett elfogadott a sportban, hogy egy élő szerződést felbontani a világ legtermészetesebb dolga, olyan dolgok miatt, hogy „megerőltető a munka” és valakinek szünetre van szüksége, hogy „meglássa, mibe fog majd”?

A kézilabda világában, ahol a szerződésbontások általánosak, ez úgy hangzik, hogy:
1. Solberget kirúgták.
Vagy…
2. Azt, hogy Wedberg (svéd kézilabda szövetség főtitkára – szerk.) lefeküdt a hátára, mint egy kiskutya.
Ha a felsorolt dolgokból egyik sem igaz, akkor az egyetlen dolog amire következtetni tudok, hogy a nemzeti csapattal kötött munkaszerződések szart se érnek.
„Most úgy érzem eljött az ideje, hogy valami másba kezdjek” – mondja Solberg, akit a munkaadója úgy elenged, mintha ő lenne a megmentője, vagy tartozna ezzel a szívességgel.
Mi lenne, ha egy szerződtetett játékos mondaná ezt, egy profi csapatnál?
„Fújd ki az orrod, simlis, itt egy zsepi!” – és tedd a dolgod, mondaná a munkáltató.

Már csak egy LinkedIn-re illő, lélektelen alibi-idézet hiányzott az egész hírből.

Aztán lejjebb görgettem.
„Továbbá arra is büszke vagyok, hogy részt vehettem a svéd kézilabda fejlődésében, amit az értékeket szem előtt tartó és bensőséges vezetéssel tettem.”
Haha.
Állj!
Az értékek szem előtt tartása és bensőséges vezetés? Egész biztos, hogy ez az alap, mindegy, hogy a válogatottat, vagy a glemmingborgi nyugdíjasok krokettcsapatát irányítod!? Hogy egy rendes arc vagy.
„Az értékeket szem előtt tartó és bensőséges vezetés” a LinkdIn nyelvezetéről lefordítva nem többet jelent, mint „Nem vagyok paraszt.” Pont. A svéd kézilabda többet érdemel üres, elpalástolt szavaknál.

Ez valami olyasmi lenne, amire vállon veregeted magad? Értékvezérelt vezetés? Solberg a szakma ördöge, ezt mind tudjuk.
Gyanítható, hogy sok klub és szövetség hasznosítaná a tudását. Viszont, ha van valami, ami miatt nyilvános kritikát kapott, a felesleges meccs alatti cseréket kivéve, az pontosan az, ahogy néhány játékossal bánt a csapatában.

Szóval, amikor megetették velünk ezt a valahogy formába öntött szarkupacot, és végül a jelenlegi kommunikációs seriffek sem veszik többé komolyan a szövetség irányából érkező híreket, elkezdhetünk messzebbre nézni.
Ki fogja átvenni a stafétát?
Ki táncol úgy, ahogy a szövetség fütyül?

Elsőre Michael Apelgren jutott eszembe. Vagy Oscar Carlén Legyen segítője is, mondjuk Toni Johansson.

Gondold át, aztán mondj jobbat!

Valószínűleg van elég sok naprakész edző. Ám úgy gondolom fontos lenne, hogy a váltáskor ne csak a férfi csapat világversenyeken elért eredménye kerüljön szóba. Vegyük mondjuk Tomas Axnért.
Az összehasonlító tudás, amivel rendelkezik a svéd játékosokról, az utánpótlás válogatottaktól kezdve az enköpingi összetartásokon át a külföldön játszó szupersztárokig, szinte felfoghatatlan. Ahogy az is, amennyi időt a sportcsarnokokban tölt. Magam is gyakran látom.
Solberget soha.
Ahogy Axnér kötődik a munkájához, sokan mondanák azt, hogy megerőltető. Véleményem szerint viszont ezzel együtt ez az irány az, ahogy egy szövetségi kapitánynak dolgoznia kellene. A szövetség jó döntést hozott vele, ezt el kell ismernünk.
Mert a munkaköri leírásban egész biztos (?), hogy több van, mint “nyerjünk érmeket”. Az én szememben Axnér nem csak magasabb polcra helyezte a válogatottat, de érdekes módon a jövőre is felkészítette őket. Szerkezetet alakított ki.

„Egy svéd, aki többet tesz annál, hogy elutazik a nagy tornákra” lehetne az első feltétel, amikor meghirdetik a férfiválogatott szövetségi kapitányi állását. Nem én találtam ki, sms-ben kaptam valakitől, aki nálam sokkal jobban benne van ezekben a dolgokban, de 100%-ig egyetértek.”

Fordította: Roland Buzas

Kapcsolódó Tartalom: