A kézilabdázás legendája most már ácsokat, asztalosokat és tanulókat irányít
Jan Pytlick a kézilabdapályát a mobil irodára és az építési területekre cserélte fel. A dán női kézilabda-válogatottal számos érmet nyert edző célja, hogy egészségesebbek legyenek a munkások, ezáltal csökkenjen a betegszabadságok száma.
Sydney, 2000
Jan Pytlick üvölt örömében, amikor a dán női nemzeti csapat megnyeri a hihetetlen izgalmakat hozó olimpiai döntőt Magyarország ellen. A szövetségi kapitány két évvel korábban vette át a stafétát Ulrik Wilbektől, és végre learatja első nagy győzelmét.
„Óriási dráma, nehéz rá szavakat találni, de egészen, egészen, egészen fantasztikus érzés!” – mondja a felfokozott állapotban lévő Pytlick egy tv-interjúban, röviddel a hármas sípszó után.
Odense, 2023
Reggel 6:40 van, és Jan Pytlick egy Odense peremén épp kívül eső építkezésen áll, péksüteménnyel a kezében. Fülébe jutott, hogy az egyik gyakornok nem mutat túl nagy fejlődést a brigádban, ahová be lett osztva, így elautózott a telephely irodaegységéhez a reggeli órákban. Amikor minden munkás köré gyűlt, a csapatmunkáról kezd beszélni, a helyes egymás közti kommunikációról, hogy mindenki jó közérzettel dolgozhasson.
A két jelenet jól ábrázolja, mennyire megváltoztak Jan Pytlick dolgos napjai a tavalyi év során, miután búcsút intett a kézilabdának. A legmagasabb szinten volt profi edző 33 éven keresztül, ezt adta fel, hogy coach és személyzeti (HR) munkatárs legyen az S. Guldfeldt Nielsen A/S-nél, amely egy dán építőipari vállalat Fyn szigetén.
A Lederstof. dk nevezetű magazin egy hosszabb interjút készített a dánok sikeredzőjével arról, hogy a vezetői képességeit mennyire tudja kamatoztatni a civil életben egy kemény munkahelyi környezetben.
„Eljutottam addig a pontig, ahol már úgy éreztem, mindent elértem a kézilabdázásban, amit el szerettem volna, és új energiára van szükségem, ami egy ettől különböző munkából fakadhat” – mondja
Az eredmények csak idővel jönnek
Amíg korábban egyedül arra kellett összpontosítania, hogy a csapata meccseket és végül érmeket nyerjen, jelenlegi feladata nehezebben mérhető. Ám annak ellenére, hogy csak néhány hónapja kezdte új munkáját, világosan látja, a vezetői módszerei ugyanolyan jól működnek a műhelyben, mint a kézilabdacsarnokban.
„Mint coach és HR-es, már nem az alapján ítélnek meg, hogy az adott héten győztünk, vagy veszítettünk, de ez a feladat is az emberekkel való foglalkozásról és a csapatmunkáról szól. Arról, hogy a lehető legjobban teljesítsenek. Az eredmények csak valamivel később látszanak meg” – mondja Jan Pytlick, aki két olimpiai és egy Európa-bajnoki arany mellett a kontinensbajnokságról két ezüstöt is nyert a dán női kézilabdacsapat kapitányaként.
Az S. Guldfeldt Nielsen 1938 óta Fyn-ön működik, de munkaterületük folyamatosan terjeszkedik, különösen az utóbbi években. A tavalyi év során felvásárolták a Hans Jørgensen & Søn építőipari céget is, így már 62 irodai dolgozónak és 250 szakmunkásnak (ácsok, asztalosok, kőművesek és tanoncok) adnak munkát, akik országszerte dolgoznak kisebb-nagyobb építkezéseken.
Erős értékeket kell építenünk
A cég ügyvezető-igazgatója, Kim Birkeröd szerint Jan Pytlicknek kamatoztatnia kell az élvonalbeli kézilabdaedzői tapasztalatát, hogy erősítse úgy a csapatszellemet és a munkások közti együttműködést, mint ahogy a jó légkört az építkezéseken és a központi iroda folyosóin Odensében egyaránt. Így veheti ki a részét hosszú távon abból, hogy az S. Guldfeldt Nielsen egy olyan megnyerő munkahely legyen, amely könnyen toboroz új dolgozókat és ahol a felmondások száma folyamatosan csökken.
„Jan Pytlick vezetői képessége segít majd hozzájárulni ahhoz, hogy a Guldfeldt még jobb munkaadóvá váljon.” – mondja Kim Birkeröd. Ő korábban a fegyveres erőknél szolgált bevetéseken, de volt irodista is, így tökéletesen tisztában van a decentralizált vezetés és a csapatmunka értékével.
Az S. Guldfeldt Nielsen már sok éve kiemelten foglalkozik a menedzserek és a munkások képzésével és továbbképzésével. Folyamatosan szem előtt tartják többek közt az olyan fontos értékeket, mint a szociális felelősségvállalás, illetve, hogy szavatartóak legyenek. Ez oda vezetett, hogy a 3F szakszervezet néhány éve az Év Munkahelye díjjal tüntette ki őket.
„Eleve elég magas szinten vagyunk és nem azt várjuk Jan Pytlicktől, hogy 20-30%-ot javítson a számokon, de talán képes lesz segíteni 1-2%-kal” – magyarázza Birkeröd, és azt a konkrét példát hozza fel, hogy még egy csekély mértékű csökkenés a betegszabadságok számában is nagy pénzügyi hatással bírhat.
„Ha a táppénzes kieséseket lejjebb tudnánk faragni 1%-kal, az extra 2 millió koronát jelentene. (104 millió Ft – a szerk.) Ez ennyire sokat számít.” – mondja.
Jan Pytlick / HR-munkatárs és coach
Thuröben született 1967-ben, eredeti szakmája kőműves. Fiatal korában magas szinten kézilabdázott, de egy súlyos sérülés miatt 19 évesen fel kellett hagynia az élsporttal, ekkor kezdett edzősködni. Többek közt az Esbjerg és a GOG csapatát is irányította, mielőtt átvette a sikeredző Ulrik Wilbecktől a női felnőttválogatott kispadját 1998-ban. A 2000-es és a 2004-es olimpiáról a 2002-es Európa-bajnoksághoz hasonlóan aranyéremmel tértek haza, a 2004-es EB-n pedig ezüstérmet szereztek. Ezt követően számos más kézilabdacsapatnál is dolgozott, valamint vezetői előadásokat tartott.
Mai napig Thuröben él.
A legkisebb részlet is lényeges
Jan Pytlicknek hatalmas tapasztalata van abban, hogy az utolsó cseppet is kifacsarja a lehetőségekből. Mint élvonalbeli edző, ezeket a végső százalékokat próbálta hozzátenni. Példaként azt említi, hogy a válogatottnál az edzői csapat ugyanazokat a zenéket játszotta le a bemelegítések alatt, mint amikor megnyerték a 2000-es olimpiát Sydneyben.
„Utána pontosan ugyanazokat a számokat ismételtük, így a játékosok újra átélhették az olimpiai győzelem érzését. Azon is dolgoztunk, hogy az öltözőben mindig ugyanazt az illatosítót használjuk. Mindegy, hogy hol játszottunk, ugyanaz a megszokott illat fogadta a játékosokat, mint otthon Dániában. Ezek jó példák azokra a kis dolgokra, amin mosolyognak az emberek, de valójában nagyon is sokat jelentenek a végén” – mondja Jan Pytlick.
Hogy az apró változtatásoknak is óriási hatása lehet, azt máris bizonyította új munkahelyén. Korábban a munkások csoportjai nagyon elkülönültek, de egy kurzus során Jan Pytlick megkérte az adminisztráción dolgozókat, hogy étkezzenek közösen az ácsokkal és az asztalosokkal, kezdetnek hetente egyszer.
„Szerencsére tetszett nekik az ötlet, és amikor láttam, hogy együtt ülnek a kétkezi munkásokkal, azt gondoltam, ez sikerült. Számomra ez az összetartozás jele volt.”
Meg kell tanulnunk csapatként dolgozni
Az elkövetkezendő hónapokban más munkacsoportoknak is tart majd az említetthez hasonló kurzusokat és négyszemközt is találkozik a dolgozókkal és vezetőkkel.
„Ezek nagyrészt a csapatmunkáról és az együttműködésről fognak szólni. A helyes egymás közti kommunikációról, a konfliktuskezelésről és az elvárások felvázolásáról. Úgy hiszem, ha a brigádvezető világosan mondja el mi az elvárt munka, azzal fejleszti az egyéni képességeit is.”
Mi az, amit át lehet ültetni a kézilabdázásból?
„Mindkét világban emberek dolgoznak, akiknek mindkét helyen optimálisan kell teljesíteni stresszhelyzetben. Az építőiparban gyakran kell nyomás alatt és határidőre dolgozni. A feladatom, hogy konkrét javaslatokkal álljak elő a csapatmunkával és az egymás közti kommunikációval kapcsolatban, így a feszítettebb helyzetekben jobb lesz a csapategység” – mondja Pytlick.
Külön odafigyelünk, hogy jó legyen a légkör
Az egyik dolog, ami kitöltötte a munkája nagy részét az első hónapokban, az a gyakornokok jó közérzetének helyzete volt. Vagy épp annak hiánya. Az S. Guldfeldt Nielsennek jelenleg 48 gyakornoka van és sokuknak kezdetben nehézségei vannak a beilleszkedéssel. Amikor bekerülnek egy brigádba, ahol teljesíteni kell és ahol alkalomadtán karcosabb a hangnem.
Kim Birkeröd elmondása szerint a betegség miatti kimaradás a munkából a gyakornokok csoportjában 7% feletti. Bár ez nem számít kimagaslónak az építőiparban, mégis arra kérte Jan Pytlicket, hogy kiemelten figyeljen oda a fiatal munkások egészségi állapotára.
„Ez lényegesen több energiát igényel, mint ahogy Jan és én kezdetben gondoltuk.” – mondja.
Jan Pytlick maga is szakképzett kőműves, aki annak ellenére emlékszik a helyenként jelenleg is meglévő durva hangnemre, hogy már jó ideje nem dolgozott építkezésen. Ez nyomasztó érzést kelthet a fiatalabbakban.
„Sokuk teljesen ledöbben, amikor kikerül terepre. Ezt egyrészt az okozza, ahogy a tapasztaltabb munkások kezelik őket, másrészt pedig amiatt, ahogy a fiatalok kezelik az új munkakörnyezetet. Kétségtelen, hogy a mai generációnak máshol vannak a határai, szóval az a kulcs, hogy mindkét felet rávegyük a közös munkára és nem utolsósorban arra, hogy helyesen kommunikáljanak egymással.” – mondja Jan Pytlick.
„Eljutottam addig a pontig, ahol már úgy éreztem, mindent elértem a kézilabdázásban, amit el szerettem volna, és új energiára van szükségem, ami egy ettől különböző munkából fakadhat.”
Fel akarom rázni a macsó kultúrát
Kim Birkeröddel tisztán látják, hogy a fiatalok hozzáállása ahhoz, hogy mit viselnek el a munkahelyükön, lényegesen megváltozott.
„Az egymáson való viccelődés szokványos, ezt jómagam is ismerem a kézilabdázásból, de tudnod kell, hol a határ. Viccelhettek egymással, de az mindenkinek egyformán vicces kell legyen” – mondja Jan Pytlick.
Reméli, hogy egy kicsit fel tudja rázni a „macsó kultúrát”, ami még mindig megtalálható az ácsok, asztalosok és kőművesek körében, és ami például abban mutatkozik meg, hogy nem merik kollégáik előtt kimutatni gyengeségüket.
„Tapasztalatom szerint az élsportban semmit nem fogsz nyerni, ha nem mered kimutatni a sebezhetőségedet és az érzelmeidet. Az én olvasatomban erénynek számít tisztában lenni a gyenge pontjaiddal, de ez egy kényes egyensúly. Ha valaki túl nyitottan mutatja ki gyengeségét munkatársai előtt, azok azt gondolhatják, mi keresnivalója van ennek itt?” – fejti ki Pytlick.
Küzdelem a legtehetségesebb fiatalokért
Kim Birkeröd nem utolsósorban azért is alkalmazta Jan Pytlicket, hogy a biztos lehessen abban, a Guldfeldt továbbra is vonzani tudja a munkásokat, egy olyan időszakban, amit a munkaerőhiány és a tehetséges fiatalok megszerzéséért zajló harc jellemez.
„Ebben az szakmában arra kell figyelnünk, hogy biztosítva legyen az a munkaerő, akiknek szándékuk, hogy nálunk dolgozzanak. Ennek feltétele, hogy kiemelten törődjünk az alkalmazottjaink jó közérzetével és folyamatosan figyeljünk a fejlődési lehetőségeikre.” – mondja Birkeröd.
Jan Pytlick ezt úgy foglalja össze, jókedvűen jönnek be az emberek dolgozni, vagy nem.
„Ha a Guldfeldt munkásai, menedzserei és tanoncai igennel válaszolnak majd erre a kérdésre az év legtöbb napján, akkor beérik munkám gyümölcse.” – summázza a korábbi szövetségi kapitány.
Végül interjúnk résztvevőinek hasznos gondolatai
Jan Pytlick legfontosabb vezetési tanácsai:
- Arra koncentrálj, amiből energiát meríthetsz. A napraforgó olyan növény, amely követi a nap mozgását. Számomra ez jól illusztrálja, hogy emlékeztessem magam arra, hogy közvetlenül az energiaforrásokra fókuszáljak.
- Ragaszkodj önmagadhoz és az értékeidhez. Fontos, hogy minden reggel bele tudjak nézni a tükörbe, ezért foglalkozok azzal, hogy ki tudjak állni magamért és az elképzeléseimért.
- Alakíts ki egy kultúrát, ami az együttműködésre épül. Egy csapat vezetésének alapja, hogy létrehozzunk egy közösséget, akik összedolgoznak és a közös célért küzdenek.
- Szokj hozzá a kényelmetlen helyzetekhez. A vezetők folyamatosan nyomás alatt vannak. Fontos, hogy megtanuljunk ezzel együtt élni és a feszült helyzetekben is teljesíteni, ahelyett, hogy megpróbálnánk kizárni azt.
- Ne felejtsd el megveregetni a vállakat. Add meg az elismerést, amikor kijár. Néha ehhez elég egy kis jel, a testbeszéd, máskor egy-két jó szó, hogy ez szép volt, jó munka. Ez nagyon sokat jelent.
Kim Birkeröd menedzseri útmutatója:
- Mindig profiként viselkedj, így a kollégáid, üzletfeleid és megrendelőid is ekként fognak kezelni.
- Tartsd magad a szabályokhoz és a megállapodásokhoz, így sok belső és külső konfliktust kerülhetsz el.
- Légy emberséges és segíts másoknak, amikor rászorulnak, így te is számíthatsz majd segítségedre, amikor neked van rá szükséged.
- A szerencse ritkán jön magától, minden ember a saját sorsának kovácsa.
- Mint vezető, mindig tartsd szem előtt a közösség érdekeit, így építhetsz erősebb céget.
- Mindig támogasd alkalmazottjaid, akkor is, ha hibát követnek el, de természetesen ne forduljon elő többé.
Forrás: https://www.lederstof.dk/nu-coacher-haandboldlegenden-toemrere
Roland Buzas
