“Nemcsak futballista vagyok, hanem teljes értékű ember is” – interjú a dán válogatott Luna Gevitzcel

Még egy hete sincs, hogy megkezdődött 9. női labdarúgó-világbajnokság. A dán válogatott első mérkőzése előtt Csiki Anna készített a Daniasport.hu számára egy interjút volt csapattársával, a dán válogatott egyik tagjával, Luna Gevitzcel.

Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással? Miért a futball? Mennyire volt normális, hogy egy lány focizik, amikor te elkezdted?

“Hatéves voltam, amikor kezdtem az iskolát is. A szüleim révén több sportágat és egyéb tevékenységet is kipróbáltam, köztük volt a labdarúgás. Belekóstoltam a kézilabdába, lovaglásba, tornába, zongoráztam és még egy zenekarban is játszottam. Ami akkor éppen eszembe jutott, azt kipróbáltam, a szüleim támogattak mindenben. Végül a labdarúgás mellett döntöttem, mert abban voltam a legjobb. Teljesen elfogadott volt akkoriban, ha egy lány focizott, de olyan helyen nőttünk fel, ahol nem volt lány focicsapat, így fiúkkal játszottam, amíg apukám létre nem hozott egy lánycsapatot nekem a nővéremnek, és a barátnőinknek.

Mennyire volt elfogadó a környezet akkoriban, és mennyit változott azóta, hogy elkezdtél játszani Dániában? A dán női kézilabda köztudottan jó, de nem lehet könnyű női labdarúgóként elfogadtatni magunkat…

“Ha valaki profi labdarúgó, arra nem tekintettek úgy, mint egy valódi munka. De a világ sokat változott, és nem csak Dániában. Emlékszem az első szerződésemre, és azóta nagyon sok mindent történt. Sokkal nagyobb népszerűségre tett szert a női labdarúgást. Viszont a dán bajnokság nem követte ezt a fejlődést, ami miatt csalódott vagyok.”

“Igen, a női kézilabdázók nagyon népszerűek, és sikeresek. Nehéz mellettük labdába rúgni.”

Gyerekkorod óta focizol majd fiatalon lettél profi sportoló, sok mindenről le kell mondanod. Hogyan tudsz ezzel együtt élni? Melyek a legnagyobb nehézségek, amelyeket az átlagemberek, akik nem sportolnak ilyen szinten, nem látnak? Hogyan bírod ezeket átvészelni, és milyen áldozatokat kell hoznod?

“Oh igen, sok mindent feladtunk és kötöttünk kompromisszumokat. Már gyerekkorban megtörtént ez, azért, hogy profi sportolóvá vállhass. Tinédzserkorban, amikor már látod, hogy egy igazán komoly szintet el tudsz érni. Az összes barátod elmegy bulizni, de te nem teheted, mert másnap meccsed van. Ott kezd el mindent megtenni az ember. Számomra fontosak voltak a barátok az iskolából, de más tevékenységek is a futballon kívül, megpróbáltam ezeket a kapcsolatokat is fenntartani, kezelni. Ez nagyon fontos volt számomra, mert nemcsak futballista vagyok, hanem teljes értékű ember is. Például a családi vacsorák is sokat jelentettek, amikről sajnos sokszor lemaradtam.“

“18 évesen kaptam meg az első szerződésmet, amikor a Montpellierhez szerződtem. Volt bennem egy kis FOMO-érzés (Fear of Missing Out – a szerk). El kellett mennem és nagyon jó évem lett. Hatalmas élmény volt. De azért megpróbálja az ember tartani a kapcsolatot a nagy távolságok ellenére is.“

“Úgy gondoltam, belevágok és ha nem sikerülne, még hazamehetek és élhetek úgy mint a normális emberek.“

Az építészet érdekel és amikor tanultam, akkor sokat segített a kikapcsolódni a futball mellett.

Van esetleg olyan hobbid, ami segít kikapcsolni az agyadat ilyenkor és átsegít a nehéz napokon? Mit szeretsz csinálni, amikor van egy kis szabadidőd?

“Végzettségem építészmérnök. Az építészet érdekel és amikor tanultam, akkor sokat segített a kikapcsolódni a futball mellett. Hiszen nem mindig mennek úgy a dolgok a pályán, ahogy az ember szeretné. Ilyenkor sokat segít nekem, eltereli a szomorú gondolatokat. Amikor más emberekkel az építészetről beszélek, könnyebben is visszatérek a futball világomba. Nagyon szeretem azokat a barátaimat onnan, mivel gyakran más szemszögből látják a dolgokat, ami nagyon fontos. Annak ellenére, hogy ez is sok energiámba kerül, de én úgy érzem, hogy így vállok teljes emberré. Néhány játékos csak a futballnak él, de nekem szükségem van erre. Egyelőre az építészet csak a hobbim, de később majd ez lesz a munkám. Szerencsésnek érzem magam, hogy két szenvedélyem van.“

Mikor kezdtél el arról álmodozni, hogy egyszer dán válogatott játékos leszel? Emlékszel, mikor kaptál meghívót az első válogatott edzőtáborodba, hogyan tudtad meg, hogy hova kerültél, kinek szóltál először? Mikor játszottad az első mérkőzésedet a válogatottban, ki ellen és hogyan sikerült?

“Sohasem gondoltam arra, hogy egyszer válogatott leszek. Fiatal koromban beválogattak utánpótlás csapatokba (U11, U14, U16). Néztük a felnőtteket, hogy ez az a válogatott, ahol sohasem játszhatok. Sohasem voltam a legtehetségesebb. Az edzőm mondta, hogy Luna te 80% akarat és 20% tehetség vagy. 2013-ban lettem először kerettag. Olyan kicsinek éreztem magam, de nagyon boldog voltam. Az első válogatott mérkőzésem Izrael ellen volt idegenben. 15 perc játéklehetőséget kaptam, de nagyon boldog voltam.”

Milyen reményekkel vágsz neki a világbajnokságnak? A dán válogatott az elmúlt években már ért el sikereket (pl. 2017-es Európa-bajnokság), érzel emiatt bármilyen nyomást a szurkolók részéről? Mennyire van vb-láz Dániában? Hogyan engedték a szurkolók, hogy Ausztráliába utazzatok?

“Tovább kell jutnunk a csoportból, és úgy gondolom, hogy ez sikerülni is fog. A 2017-es Európa-bajnokságon nagyon jól szerepeltünk. Nem tudom, hogy most sikerül-e olyan messzire eljutnunk. Nem lehet egy rossz napunk sem. A tavaly nyári Eb-n a németekkel és a spanyolokkal voltunk egy csoportban, ami nagyon nehéz volt. Nem bírtuk velük felvenni a versenyt. Talán egy kicsit stresszesek voltunk. De tanultunk a hibáinkból, és legközelebb jobbnak kell lennünk.“

“Az utóbbi két évben egyre több és nagyobb lett a szurkolói bázisunk. Legutóbb a spanyolok ellen 22 ezer ember volt kint a stadionban. Viszont ez a válogatottnak szól és nem a dán ligának. “

Szerinted kire kell figyelniük a dán szurkolóknak, aki idén betörhet a dán válogatottba és kiemelkedő teljesítményt nyújthat?

“Janni Thomsen a jobb szélsőnk. Erős és energikus játékos. Ezek olyan tulajdonságok amire egy ilyen világversenyen nagy szükség van. Kathrine Kühl, akit 19 évesen leigazolt az Arsenal. Kiváncsi leszek, hogy az Arsenalban eltöltött ideje alatt mennyit fejlődött, és sikerül-e neki szintet lépni. A védelemben Stine Ballisager egy nagyon fontos játékos. Nagyon stabil és ritkán hibázik. És természetesen Pernille Harder a csapatkapitány, ő is nagyon fontos tagja a csapatunknak.“

Mitől olyan sikeres ez a kis ország a női labdarúgásban? Mi a titka? Mik a dán válogatott erősségei?

“Csapategység ami a legfontosabb. Technikailag képzettek vagyunk, és képesek vagyunk megbeszélni a legkisebb részletét is a taktikának, akár órákon át. Nincsenek a csapatunkban a világ legnagyobb sztárjai. Így taktikailag kell föléjük kerekednünk.”

“Lakosság-arányosan nagyon sok kiemelkedő képességű sportolónk van Dániában. Lehetősége van az embernek sportolónak lenni, és nem csak anyagilag, hanem az iskolában is segitik az embert. Szerintem ez nagyon fontos.“

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Luna Nørgaard Gevitz (@lunagewitz) által megosztott bejegyzés

Mivel lennél elégedett, amikor leszállsz a repülőgépről Koppenhágában?

“Elégedett leszek, ha a legjobbat nyújtottuk, jól játszottunk, még ha vesztettünk is. Nagyon boldog lennék, ha a negyeddöntőbe jutnánk, de azt hiszem, a nyolcaddöntő nehéz lesz, mert Kanadával vagy Ausztráliával kell majd játszanunk. Szóval ez nehéz lesz, de jó móka lenne Ausztráliával játszani, a házigazdák ellen valószínűleg telt ház lenne a stadionban. Remélem, hogy csak élvezni tudom ezt az élményt, mert a világbajnokság történelmi jelentőségű, és ez a női labdarúgás eddigi legnagyobb eseménye. Szóval remélem, hogy egyszerűen csak élvezni fogom, és személy szerint bízom abban, hogy kapok némi játékidőt, mert ez a harmadik tornám. Az első kettőn egy percet sem játszottam, úgyhogy most remélem, legalább egy perc jut.“

Mi a célja ennek a dán válogatottnak? Milyen más céljaid vannak a labdarúgásban?
“A cél a válogatottunk számára, hogy túljussunk a csoportkörön, aztán meccsről meccsre haladunk, és nekem személy szerint az, hogy több játékidőt kapjak. De tudom, hogy az én szerepem nem az, hogy a kezdőben legyek. Szóval vannak saját céljaim azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetek a lehető legjobb kiegészítő játékos, hogy a pályán kívül a legjobb csapattárs legyek, hogy a lehető legjobban felkészítsem a csapatot. A lehető legtöbbet akarom kihozni a világbajnokságból, és ez így van rendjén.“

Mire vagy a legbüszkébb, amit eddig futballistaként elértél?

“Büszke vagyok arra, amit futballistaként elértem. 25 meccsen játszottam a Bajnokok Ligájában, ami nagyon jó volt. Megnyertem a dán bajnokságot és a dán kupát. Megnyertem a Svéd Kupát, a svéd bajnokságot sajnos nem sikerült. Egy francia kiscsapatot feljuttattam a legmagasabb osztályba, majd elértük a csapat eddigi legjobb eredményét a francia bajnokságban. Úgy gondolom, hogy valami nagy dolgot tettünk azzal, hogy tényleg csapatként küzdöttünk Guingampban. Amikor Hagenben játszottam, nagyon büszke voltam, hogy annak a csapatnak a kapitánya lehettem. Ez egy olyan szerepkör, ahol a lehető legtöbbet tudom használni a személyemet. Szóval számomra nem csak a címekről és a győzelmekről szól, hanem arról is, hogy úgy érezzem, egy teljes értékű emberként használhatom ki magam. És ezért tudok, örülni annak, hogy a válogatottban vagyok, még akkor is, ha nem játszom sokat.“

Kiemelt kép

Kapcsolódó tartalom:

Csak civilben mernek sétálni a dánok, olyan nagy az érdeklődés