Nagy bocsánatkéréssel tartozik édesanyjának a dán kéziválogatott csillaga
A dán férfi kézilabda-válogatott klasszisa, Mathias Gidsel nagy bocsánatkéréssel tartozik édesanyjának, örökké hálás lesz ifjúsági edzőinek, és megígérte barátnőjének, hogy nem bujkál, felvállalja a hírességét. Hogy mit jelent számára a tigrisrák és miért menne vissza Japánba? – kiderül a bakancslistájáról.
Miközben zajlik a németországi férfi kézilabda Európa-bajnokság, a dánok egyik legjobbjának, a Füchse Berlint erősítő Mathias Gidselnek arra is volt ideje, hogy a Jyllands-Posten sorozatának alanya legyen. A dán napilap hazai hírességeket faggat a bakancslistájukról, ebből Gidsel sem hiányozhatott.
Hová szeretnél ellátogatni még, mielőtt meghalsz?
Japánba, pontosabban Tokióba. Sajnos a 2021-es olimpia idején csak fél tapasztalatot szereztem a koronavírus-korlátozások miatt. Menő, nagy és vad városnak tűnik, ami annyi izgalmas dolgot kínál. Nagyon érdeklődöm a bútorok és a belső terek iránt, és a japán bútortervezés az egyik legmenőbb dolog a világon. Szeretném megismerni és felfedezni.
Egy zenész, akit látnod kell élő koncerten?
U2. De mondhatnám a népszerű dán énekest, Thomas Helmiget is. Szerintem egyike vagyok azon keveseknek, akik még nem jártak a koncertjén. Az mondtam a jobbik felemnek, Katrine-nak, hogy ha összeházasodunk a templomban a “Stupid Man” – fog szólni. Nekünk írták ezt – mondta nevetve.
Milyen ételt szeretnél enni és hol?
Ahol felfedeztem a grillezett tigrisrák ízét. Berlinben voltam egy olyan japán étteremben, ahol nagyon nehéz asztalt szerezni. De szerencsénk volt és egy átvehettünk egy lemondott foglalást. Ott kaptam grillezett tigrisrákot, pedig általában utálom a tengeri dolgokat. Szóval csak megkóstoltam egy falatot. Egy új világ nyílt meg előttem. Amikor később a pincér megkérdezte, akarunk-e desszertet rendelni, grillezett tigrisrákot kértem. „Desszertként?”, kérdezte csodálkozva. „Igen, lehetséges?”, válaszoltam. „Ööö, igen, azt hiszem”, tétovázott egy kicsit, de megértett.
Mit húztál már ki a bakancslistádról?
Sosem volt konkrét listám, de például barátnőmnek igen. Azon drága órák és Louis Vuitton-táskák vannak… Nekem olyan profi sportkarrierem volt, amiről gyerekként álmodni sem mertem. Egyetértek azzal, hogy sok minden történhet a következő 10 évben, de már megtapasztaltam dolgokat, és máris olyan helyen vagyok, amit a legmerészebb álmaimban sem tudtam volna elképzelni. Az a tény, hogy a karrieremet egyszerre tudom összekapcsolni azzal, hogy külföldön és egy olyan nagyvárosban éljek, mint Berlin, csak jobbá teszi az egészet. Az is nagyszerű, hogy németül is tanulok, és így még egy nyelvet kapok az önéletrajzomba. De sohasem utaztam annyit a világban, mint amennyit szeretnék. Ám ezt még el tudom érni.
Van olyan személyes korlátod, amelyen szeretnél átlépni?
Szeretném megtanulni és elfogadni, hogy Dániában sokan felismernek. Amikor karácsonykor hazamentem Skjernbe, kimentem egy olyan ifjúsági kézilabdatornára, amelyen magam is sokszor részt vettem. De lerohantak, majdnem az egész hosszanti lelátó engem akart. Talán ezt előre kellett volna látnom. Egyszerűen nem bírtam, hazamentem. Nem ezért mentem ki.
Mikkel Hansen jó az ilyesmiben. Sokat tanulhatok tőle. Olyan nyugodt, elfogadja, hogy az emberek a világ minden tájáról folyamatosan nézik, mutogatnak rá, beszélnek róla, anélkül, hogy a hideg futna végig a hátán. Velem mindig ez történik, pedig már néhány éve reflektorfényben vagyok. Ezért szeretek Berlinben élni, mert senki sem ismer.
Melyik jellemvonásodon szeretnél változtatni?
Ez megint a saját életem elfogadásáról szól. A barátnőm azt mondta, hogy nem szabad elbújnom a külvilág elől csak azért, mert jól végzem a munkám. Ezt megígértem neki. Élveznem kell az életemet. Ebben kell még jobbnak lennem. Amikor 90-100 gyerek futva jött felém Skjerben, enyhe feszültséget éreztem, olyat, amit nem szeretek. Hiányzik a nyugalom. Nagyon-nagyon szeretnék beszélgetni, dedikálni, fényképezkedni, de nehéz, hogy nem tudok pihenni. Hogy nem választhatom csak ki azokat a helyeket, ahol lenni szeretnék.
Mit szeretnél megtanulni?
Szeretném elsajátítani a német nyelvet, hogy egy napon valós tudásként legyen meg. Aztán lehet belőlem sportigazgató vagy tévékommentátor (nevet).
Kinek kellene valami fontosat mondanod?
A szüleimnek. Különösen édesanyámnak tartozom egy nagy bocsánatkéréssel. Volt egy kis lejtmenetem a 2021-es vb-arany után, akkor elég rosszul éreztem magam. Ez az időszak különösen nehéz volt számára. Azt hiszem, magát hibáztatta ezért, és úgy érezte, hogy valami rosszat tett. Mert nem észlelte a jeleket. Valószínűleg soha nem mondtam el neki vagy apámnak, hogy természetesen nem hibásak. Egyáltalán nem. Ellenkezőleg, csak segítettek. Nem az ő hibájuk volt, hogy volt egy fiúk, aki túl okosnak érezte magát ahhoz, hogy elmondja, mit érzett valójában.
Komoly köszönettel tartozom Mathias Albrektsennek és Carsten Stumpnak, a két ifjúsági edzőmnek, amiért tinédzser éveimben jó irányba tereltek. A maguk módján sokat tanítottak nekem emberként és kézilabdázóként is. Nélkülük nem lennék itt a válogatottban. Többet jelentettek nekem, mint azt valószínűleg gondolnák. Soha nem tudtam rendesen megköszönni nekik.
