Lustának és túlsúlyosnak nevezték, de ma már mindenki Emil Nielsent akarja
Hihetetlen karriert futott be Emil Nielsen, a Barca dán válogatott kézilabdakapusa, aki tipikusan az a fickó, akit egy jóllakott óvodás formájában, bohém és zűrzavaros jellemmel, de elképesztő tehetséggel áldott meg a sors. Akinek hat éve azt mondta Nikolaj Jacobsen szövetségi kapitány, hogy addig nem tud számítani rá, amíg nem veszi komolyan a sportot, és aki 26 éves kora ellenére csak most lett stabil kerettag a válogatottban.
Javában zajlik a kézilabda Európa-bajnokság Németországban, ahol a dán férfi kézilabda-válogatott kiválóan teljesített eddig, hiszen a csoportban mindhárom mérkőzését megnyerte: Csehországot 23-14-re, a görögöket 40-28-ra, míg a portugálokat 37-27-re -verte.
A csehek elleni nyitányon Emil Nielsen a Barcelona kapusa remekelt, csereként 31 percet a pályán töltve 72 %-kal védett (18 lövésből 13-at hárított). A görögök ellen 29 perc alatt 21 lövésből nyolcat védett (38 százalék), míg a portugáloknál szinte pihenőt kapott, mindössze három hetes erejéig állt be, de azért egyet elcsípett.
Ilyen szétszórt ember nincs a világon
Ha vannak keretek, amelyekre be kellene szorítani sportolókat, akkor azokba Nielsen nem férne bele. Nem a termete miatt, hanem úgy általában. Ő az a típus, aki a koncertjegyeket az autóban felejti, aki mindig elkésik, de ha nem, akkor biztosan rossz címre megy, és akit sohasem érsz utol, mert biztosan akkor merül le a mobilja.
Ő már csak nevet ezeken a sztorikon, mert akad belőle bőven, ahogy azt a Jyllands-Posten egy korábbi cikkében felelevenítette.
Egyszer az autójában pihent a parkolóban, amikor hirtelen rádöbbent, hogy elkésett az edzésről. Lélekszakadva rohant be az edzőterembe, ahol a társai harsány nevetésben törtek ki. Az arca ugyanis tele volt fekete szösszel: az álmodozó dán ugyanis éppen kaparós sorsjeggyel bíbelődött a kocsiban, amikor rájött a késésére.
Volt, hogy úton egy meccsre otthon felejtette az egyik kézilabdacipőjét, ezért rá kellett vennie édesanyját, hogy adja le az autópálya egyik közeli kijáratánál. De volt, hogy azért hagyott ki edzést, mert egy karácsonyi szünet után New Yorkban ragadt, ugyanis elaludt és lekéste a repülőjét.
Egyszer még a taktikai szoba ajtaja is zárva maradt előtte és a folyosón kellett várakoznia, mert az edző a késése büntetéseként nem engedte be.
Csak nevetett a veszprémi pletykán
Nielsen 1997. március 10-én született, Aarhusban nőtt fel édesanyjával, és 10 évesen kezdett el kézilabdázni. Csupán 17 évesként érte el az áttörést a helyi csapatban, és óriási tehetségnek tartották, hiszen a védési hatékonyságok tekintetében már 2016 tavaszán a legjobbak közé tartozott.
A szezon végén aztán beütött a baj, agyhártyagyulladást kapott, hónapokig nem játszhatott, ám miután visszatért, olyan teljesítményt nyújtott, hogy 2017 nyarán a Skjern szerződtette. 2019-ben a francia HBC Nantes körülbelül egymillió koronát fizetett érte, ő pedig olyan teljesítményt nyújtott, hogy 2022 nyarán a spanyol Barca 2025-ig szóló megállapodást kötött vele.
Akit egykoron túlsúlyosnak és lustának neveztek, most a világ egyik legkeresettebb kapusa, nem véletlen, hogy december végén még az a pletyka is felröppent, hogy a Telekom Veszprém kétmillió eurót fizetne érte a Barcelonának.
A hírt a Füchse Berlin sportigazgatójaként dolgozó Stefan Kretzschmar szellőztette meg, ezt a veszprémiek egy kissé faragatlan stílusban cáfolták, de aztán Nielsen is jelezte, ő erről semmit sem hallott.
„Csak nevettem rajta, mert viccesnek találtam” – mondta a Bt.dk portálnak.
Rengeteg a hiányossága
Mindenhol világbajnokként hivatkoznak rá, ami persze igaz, de 2021-es vébén mindössze egy mérkőzésen lépett pályára. Ugyan 2018 tavaszán debütált, de annyira Niklas Landin és Kevin Möller árnyékában élt, hogy se a 2022-es Eb-re, se a tavalyi vébére nem jutott ki.
Igaz, az sem segítette a lelkét, hogy Nikolaj Jacobsen szövetségi kapitány egy 2018-as interjújában kijelentette, hogy mindaddig nem számít rá, amíg nem veszi komolyan a karrierjét.
Azóta Nielsen persze mindenkit meggyőzött, de azt elismerte, hogy a kritikák jogosak voltak.
„Soha nem illeszkedtem bele a dán kézilabda rendszerébe és stratégiájába. Soha. A testalkatomra próbáltam odafigyelni, tudtam, hogy meg kell felelnem néhány speciális követelménynek. Ám mint mindenki másnak, nekem is vannak olyan dolgok az életemben, amelyekben nem vagyok jó. Rengeteg hiányosságom van, és néha frusztrált, hogy emiatt az emberek nem arra gondolnak, hogy mit is értem el” – mondta.
Árad belőle az önbizalom, annyira bízik a saját képességeiben, hogy azt hiszi, nem játszhat két rossz meccset egymás után.
„Ugyanakkor nagyon ritkán vagyok elégedett az eredményeimmel. A legnagyobb erősségem az, hogy mindig magas követelményeket támasztok magammal szemben. Sokan azt gondolják, hogy gyorsabban és jobban kellene futnom, de én sosem leszek csúcssprinter vagy maratonfutó. Néhány kapusnak meg kell tanulnia több labdát védeni, nekem pedig jobbá kell válnom a futásban. Vannak korlátaim, ezen kell dolgoznom pályafutásom hátralévő részében. Ugyanakkor lehet, hogy tartok egy 30 másodperccel hosszabb szünetet, mint a többiek, de jobb vagyok, mint ők. Ez nekem fontos, mert nem vagyok komolytalan.”
Különleges anyagból készült
Úgy fogalmazott, nem akar a hiányosságai miatt megbélyegzett ember maradni. Pedig nagyon sok megalázáson ment át fiatalon. Amikor 17 éves középiskolásként sokkal jobb teljesítményt nyújtott, mint Európa-bajnok kollégája, Kasper Hvidt, akkor is a fizikai formája volt a téma. A tehetségét senki sem vitatta, de a 120 kg-os testsúlyát aggasztónak nevezték.
„Lehet, hogy időnként csináltam hülyeségeket, de soha nem volt bennem rossz szándék. Sokat fejlődtem, de a rendszer mindig is kihívást jelentett számomra.”
Stinne Nielsen, Emil édesanyja azt mondta, nem aggódott a sportszerű életmódja miatt.
„Emil különleges. Soha nem adja fel, ez végtelenül büszkévé tesz, mindig is csodáltam, hogy ilyen gyerekem van. Pedagógus vagyok és nincs bennem elitista versengő magatartás, ő viszont nagyon határozott. Két percet sem tudnék túlélni az ő világában. Valójában nehéz egy olyan fiú anyjának lenni, aki ennyire elhivatott, olyan magas elvárásokat támaszt saját képességeivel szemben, és mindig olyan kemény magával, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy eltervezte.”
Amíg mások a nyári szünetet Mallorcán töltötték, és jobbnál jobb autókat vettek, ők ezt nem engedhették meg maguknak. Gyerekként nem értette, hogy osztálytársai miért mehetnek el egy szendvicsbárba, miközben neki otthonról csomagolt ebédet kellett ennie.
„Soha semmiben nem szenvedtünk hiányt, de anyám megalkuvóvá vált a saját életében. Például elmentem egy időre egy magániskolába, bár nem volt rá elég pénzünk. Ám anyám megmagyarázta, hogy ez fontos nekem. Mindent megtett, hogy legyen pénzünk kézilabda-felszerelésre, középiskolára – még akkor is, ha egy ideig tésztasalátán kell élnünk. Szóval megcsináltuk” – mondta Emil Nielsen.
Hozzátette:
„Anyám sok mindent megadott nekem – kivéve a kézilabda tehetségét.”
Mindegy, hogy nézel ki
Azonban azt is elismerte, fogalma sincs, mit csinálna, ha nem a kézilabdázásból élne. Az iskolát mindig unalmasnak találta, a középiskola felénél kimaradt, és akkor még jött az agyhártyagyulladás, amely tizenéves korában teljesen felborította életét édesanyja szerint ráadásul széttépte önképét és identitását.
A betegség miatt 2016 tavaszán először izolációba, majd két hétre kórházba került, aztán csaknem három hónapot teljes sötétségben töltött a szobájában. Károsodott a látása, alvómaszkot kellett viselnie, néha kihagyott az emlékezete is.
Nyolc hónappal a diagnózis után tért vissza a kézilabdapályára. Kezdetben nem érezte a játékot, képtelen volt védeni, de lassan visszanyerte a formáját. Ugyan a lapok még mindig néha lekövérezik, de már csak mosolyogva mondja:
„Amíg rendesen végzed a dolgod, nem számít, hogy nézel ki.”
Kapcsolódó Tartalom:
