„Most kezdődik újra az élet” – agyhártyagyulladás és morfiumfüggőség után térne vissza a dán kézilabdázó
December óta nem léphetett pályára Kasper Young, a Fredericia férfi kézilabdacsapatának játékosa, aki súlyos betegséget, agyhártyagyulladást küzdött le. Már túl van a nehezén, és csak hálás lehet párjának, aki mindent megtett, hogy összetartsa a családot.
Kasper Young tavaly december 20-a óta nem játszott mérkőzést. Aznap arra ébredt, hogy valami nem stimmel, a feje bal oldala furcsán kezdett el fájni. A 31 éves jobbszélső arra gyanakodott, hogy mindez a bajnoksággal és a Bajnokok Ligájával együtt járó nyomásnak köszönhető, de a karácsonyi ebéd után a fejfájás fokozódott.
„Annyira fájt, hogy alig emlékszem, mit tettem” – mesélte a Dr.dk portálnak.
A következő öt napban folyamatos fájdalmakkal küzdött, CT-vizsgálaton esett át, de igazából nem javult az állapota. December 31-én már kórházba került, és a legrosszabbra gondolt.
„Csak akkor jön rá az ember, milyen rossz a helyzet, amikor tűkkel a hátában és morfiummal az ereiben fekszik. Attól féltem, hogy daganatom van. Rák. Vagy egy túl későn felfedezett vérrög.”
A gerinccsapolás aztán kimutatta, hogy agyhártyagyulladása van, a betegség egy olyan vírusos változata, amely csak ritka esetekben halálos kimenetelű. Ugyanakkor rendkívül kellemetlen.
Amikor néhány nappal később azt javasolták neki, menjen haza, arra gondolt, hogy újra láthatja a kétéves lányát. Igent mond, és ahogy fogalmazott, nyüszítve és görnyedten hagyta el a kórházat, olyan fájdalmak gyötörték.
Másnap mentőautóval szállították ismét kórházba, ezúttal egy koldingi klinika ideggyógyászatára. Útközben éhesnek érezte magát, de azt mondja, nem működött az agya.
„Étellel a számban aludtam el” – mesélte.
Morfiumfüggővé vált
Amikor ismét hazatért, körülbelül nyolc hétig mozdulatlanul feküdt a szobájában. Az agyhártyagyulladás leggyakoribb tünetei közé tartozik a fejfájás, a levertség és a fényérzékenység. Az ablakot sötétítő függönnyel takarták el, ő pedig kezdetben napi nyolc, 15 milligrammos morfiumtablettát szedett.
„Feküdtem, és próbáltam megtanulni, hogy az agynak nyugodtnak kell lennie. Semmi képernyő, semmi fény” – mondta, hozzátéve, hogy az első 14 napban folyamatosan aludt, olykor napi 20 órát is.
Arról álmodott, hogy esetleg a rájátszásra már visszatérhet, de amikor hosszú hete után végre kiszállt az ágyából, annyira szédült, hogy vissza kellett feküdnie.
„Szégyelltem magam, hogy először arra gondoltam, hogy vajon tudok-e még kézilabdázni, amikor még a lányommal és a barátnőmmel sem lehettem. Állandóan hallom, ahogy a lányom azt mondja: Apa alszik. Őrülten nehéz volt.”
Ami még veszélyes volt, az a morfium használata, amely akár függőséget is okozhatott volna.
„Hat hét után már nem tudtam megmondani, hogy szükségem van-e tablettára, vagy csak azért szedem, mert hiányzik a gyors hatása. Hogy őszinte legyek: morfiumfüggő voltam.”
Elárulta, még titokban is gyógyszereket szedett, anélkül, hogy a barátnője tudta volna. Aztán odensei Egyetemi Kórházban az orvosa a helyes irányba terelte.
„Rám nézett és azt mondta, hogy nyugodtan fájhat a fejem, mert ez teljesen normális. Egy mentális akadályt kellett leküzdenem. Végül a barátnőm kidobta az utolsó pirulákat a patika kukájába, és mondott valamit, amire tisztán emlékszem. Hogy most kezdődik újra az élet.”
Megtanult boldog lenni
Kasper Young ma már nem nyúl a morfiumhoz, nem is gondol rá. De tudja, hogy a második gyermekükkel várandós párja nélkül ez nem sikerült volna.
„Anna mindent megtett annak érdekében, hogy most itt ülhessek. Különben még mindig morfiumot szednék. Amikor ott fekszel, más perspektívából látod az életet. Megtanulod becsülni azokat, akiket szeretsz.”
Hogy mikor térhet vissza a pályára, nehéz megjósolni. Az orvosai azt mondták neki, a teste egyszer majd készen fog állni erre, de ez hat hónaptól egy teljes évig is eltarthat. Személy szerint azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a nyári szünet után újra teljes lendülettel tudjon edzeni. Erősebb, határozottabb, mint valaha.
„Megtanultam boldognak lenni, és nem mindig a kézilabdára gondolni először. Számomra mindig a sport volt a lényeg, minden más csak másodlagos volt. De amikor családot alapít az ember, rájön, hogy vannak más, fontosabb dolgok is” – állapította meg.
Kapcsolódó Tartalom:
