Thomsen török kalandra, Soubak olimpiai éremre vágyik
Érdekes írást közölt a dán DR Sporten, amely arra vállalkozott, hogy olyan edzőket szólaltat meg, akik egzotikus helyeken akarják megvalósítani álmaikat. A cikkben a 73 éves futballkapitány, a Pápua Új-Guinea után jelenleg Fidzsi-szigetek válogatottjánál dolgozó Flemming Serritslev mellett két kézilabdaedző is szerepel. MORTEN SOUBAK és HELLE THOMSEN nem mindennapi körülmények között dolgoznak.
MORTEN SOUBAK és HELLE THOMSEN
Morten Soubakot nem kell bemutatni, a most 56 éves szakember 2009 és 2016 között a brazil női válogatottat irányította, nem is akárhogyan: a hazai sikerek (Pánamerikai Játékok, Pánamerikai-bajnokság) mellett 2013-ban világbajnoki címig vezette a dél-amerikaiakat.
Ehhez az is kellett, hogy 2013-14 között az osztrák Hypo edzőjeként együtt dolgozhatott a csapat gerincével. A sikertelen riói olimpiát követően (amelyen csak az 5. lett a válogatott) távozott Brazíliából, majd egy évvel később újabb egzotikus helyet választott: egyrészt ő lett az angolai női válogatott szövetségi kapitánya, másrészt fejlesztési tanácsadóként részt vesz az ország legnagyobb kézilabda klubja, a Primero de Agosto munkájában.
„Itt egészen más kézilabda-kultúra fogadott, mint amit otthon, Dániában megszoktam” – mesélte.
„Minden reggel 6.30-tól edzése van, akár a konditeremben, akár a pályán. Általában itt minden korán kezdődik, de a nap is gyorsan felkel az égen. Kicsit nehéz lehet egy kopasz dán férfinak” – tette hozzá nevetve.
„Az első években nem volt csarnokunk, ezért a szabadban játszottunk, kemény borításon, amely a parafa és a műanyag keverékére emlékeztetett. De csak a válogatott játékosok, az olimpiai sportolók rendelkeztek ilyen feltételekkel. Elég vad belegondolni, milyenek a körülmények az angolai kis klubokban. A legtöbb a szabadban, betonpályán játszik. Ráadásul a pályáik gyakran kisebbek is. Ez egyfajta utcai kézilabda, és nem különösebben kedvez a kapusoknak, mert a labda teljesen másképp pattog.
De a cselezések is markánsan különböznek, nem beszélve arról, hogy a szélsők vagy a beállósok nem vetődhetnek be, mert sérülésveszélyes elesni. Ezért teljesen más technikát alkalmaznak.”
Soubak elmondása szerint az elmúlt két évben egy újonnan épült, fapadlós csarnok rengeteget segített a válogatottnak, ez sokat tett Angolában a kézilabda fejlesztéséért. Ugyanakkor hiába fedez fel tehetségeket, a tapasztalt játékosokat nehéz megtanítani új típusú játékra. Az átállás időbe fog telni, mert tisztában van azzal, hogy erőszakkal semmit sem fog tudni átvinni.
„Nem próbálok dán vagy brazil filozófiával előállni. Meg kell néznem, milyen az alapanyag, és a koncepciót a játékosokra és a képességeikre alapozva kell kidolgoznom” – mondta.
Komoly célok az olimpára
Ugyanakkor komoly reményeket fűz ahhoz, hogy az új létesítménnyel, illetve a játékosokra szabott taktikával a 13-szoros afrikai bajnok eddigi legjobb teljesítményét tudja elérni a jövő évi tokiói olimpián.
Mert ott nem elégedne meg a jelenléttel, optimista hozzáállását bizonyítja, hogy negyeddöntőről, sőt elődöntőről álmodozik. Angola a tavaly decemberi, Japánban lejátszott vb-n a 15. helyen zárt.
HELLE THOMSEN
Bár Dániában kezdett el edzősködni, legnagyobb sikereit mégis külföldi válogatottak élén érte el Helle Thomsen.
A 49 éves edzőnő a Midtjylland női csapatával 2013-ban és 2015-ben bajnok lett, utóbbi évben EHF-kupát nyert, bejutott a BL Final 4-ba, majd 2016-ban – immáron a svéd női válogatottal – Európa-bajnoki bronzéremig jutott.
Közben svéd kapitányként 2014-ben Európa-bajnoki bronzéremig vezette a skandináv válogatottat. 2016 szeptemberében fogadta el a hollandok ajánlatát, és új csapatával minden évben éremmel tért haza az aktuális világversenyről: 2016-ban Eb-2., 2017-ben vb-3., 2018-ban pedig Európa-bajnoki bronzérmes lett. Közben klubedzőként a román CSM Bucurestinél megbukott, majd dolgozott a norvég Moldénál, kdáén augusztusban pedig – visszautasítva az orosz Rosztov-Don ajánlatát – a török Kastamonu edzője lett.
Ahogy a DR Sporten cikke fogalmaz, Törökországban aztán edzheti a türelmét is, hiszen olyan körülmények közé csöppent, amihez eddig nem szokott hozzá.
A riport éppen azt a pillanatot írta le, amikor egy buszban ülve, nyolc órát kell utaznia légkondicionálás nélkül egy idegenbeli mérkőzésre. Pihenést csak egy közbeiktatott megálló jelent. A busz a hosszú úton egy helyi kávézónál állt meg, hogy a játékosok kinyújthassák elgémberedett végtagjaikat.
A Törökország északi részén fekvő Kastamonuról úgy tartják, egy nagy ország nagy klubja – legalábbis kézilabdás értelemben. A 80 millió lakos ellenére ugyanis az ország nem rendelkezik nagy sportági hagyománnyal. Ennek ellenére Helle Thomsenben nem volt kétség, amikor a török bajnokcsapat jelentkezett nála.
„Hamarosan 50 éves leszek. Ezért egyszerűen azt választottam, hogy szeretnék még izgalmas élményt kézilabdaedzőként.
Valami olyat, amelyre a visszavonulásom után is emlékszem. Nem ismerek más dán kézilabda edzőt, aki járt volna Törökországban. Úgy gondoltam, meg kellene ezt próbálnom.”
A vírust is elkapta
Azt mondta, ugyan a csapat és a játékosok is profik, de ez valami egészen más, mint Dániában. Például így októberben még az FC Midtjylland meze van rajtam. Lesz itt is saját készlet, csak még nem érkezett meg. Azt mondták, majd a jövő héten, szóval eltelik még egy hónap” – mondta nevetve.
A helyi lazasághoz is hozzá kellett szoknia, mert aki Törökországban dolgozik, muszáj rugalmasnak lennie.
„Többek között arra is rájöttem, hogy 10.30-ra kell időpontot foglalnom a koronavírustesztre, akkor is, ha az edzés 11-ig tart. Mert akkor így kb. pont sorra kerülünk, ha végzünk a pályán.”
Helle Thomsen október elején elkapta a koronavírust, akkor csapata egyik mérkőzését a tv-adta, így a lakásából irányította a csapatát.
Kiemelt kép: Helle Thomsen/ Dr.dk
