Válogatott sztorik, Bendó Zsolt “Befejezetlen meccsek” című könyvéből.

A dániasport.hu örömmel ad helyt olyan történeteknek melyek eddig nem kerültek a nagy nyilvánosság elé, vagy már a feledés homályába veszett az idők során. Az új, ezentúl majd minden hétfőn megjelenő sorozatunk ilyen lesz. Elsősorban a sporthoz és Dániához köthető sztorikat mutatunk be, Bendó Zsolt 2017-ben megjelent “Befejezetlen meccsek” című könyvéből.

A”Befejezetlen meccsek” nem sportkönyv.  Életrajzi ihletésű regény. De az írást, az első lapoktól az utolsóig végig kíséri a sport, azon belül a labdarúgás, kézilabda iránti rajongás. A regény írója  közel ötven éve él Dániában, igazolt labdarúgó volt, később a Nemzeti Sport és más magyar, szlovákiai magyar lapok tudósítója.  Dolgozott sport tanácsadóként, az ő közreműködésével szerződött Dániába többek között  Siti Eszter, Németh Helga, Bódi Berni, Pálinger Kati, Kovacsicz Móni és az egyetlen férfi játékosként Császár Gábor. Az FCK felkérésére segített Rabóczki Balázsnak az FCK kétszeres dán bajnok kapusának beilleszkedni a csapatba, eligazodni a dán hétköznapokba. A humoros, sokszor mélységesen szomorú történet érdekes olvasmány nemcsak a sportrajongók számára. A szerző hozzájárulásával mi természetesen a sporttal kapcsolatos oldalak között szemezgetünk. 

Elsőként máris egy legendás történetet mutatunk be a Dánia-Magyarország olimpiai elődöntőről.

1960-at írtunk. Rómában olimpiát rendeztek, az elsőt, amelyet már a sportban járatos nagyfiúként szurkoltam végig. Ünnepeltem Török „Béka” Palazzo dello Sportban kivívott olimpiai győzelmét, a kenus Parti János és a Kárpáti Rudolf vezette kardcsapat aranyérmét. Csodáltam a gazellamozgású Wilma Rudolphot a női százas döntőben, és Classius Clay senkihez sem hasonlítható táncát a nehézsúlyú bokszfináléban. A hat aranynál többre számítottunk, de nekem sokkal jobban fájt, hogy a Flóri és Titi vezette olimpiai válogatottunkat elüti a döntőbe jutástól a nevesincs Dánia.
Van egy történetem, amely, a kínos zakóhoz fűződik. Tizennégy évvel a római olimpia után, már a futballban általam annyira lebecsült Dániában éltem. Arról, miért és hogyan kerültem a kis skandináv országba a későbbiekben sok szó esik még. A Skovshoved IF játékosa voltam, amikor az egyik edzés végén szóltak, hogy Løve, azaz Poul Andersen szeretne velem beszélni a klub éttermében. Az Oroszlán becenevű,sokszoros válogatott Poul a Skovshoved élő legendája volt. Elmúlt már ötvenéves, de még mindig játszott az öregfiúk csapatunkban. Tudtam róla, hogy szerepelt ellenünk
azon a bizonyos mérkőzésen, amely annyi keserűséget okozott nekem 1960-ban. Ez járt a fejemben, amint az első emeleti étterem felé igyekeztem. Az őszülő, sűrű tüskefrizurát viselő Poul kisebb társaságban üldögélt az ablak mellett. Az asztaltól remek kilátás nyílt a szomszédos teniszpályákra, ahol megállás nélkül pattogott a labda. A játékot figyelték a salakon. Kellemes hangulatban voltak, túl a sokadik sörön.
– Hej, George – köszönt rám mosolyogva, miközben helyet mutatott az asztalnál. A klubban George-nak hívtak, sehogy sem boldogultak a Zsolttal.
– Amióta tudom, hogy magyar játékosunk van, szerettem volna beszélgetni veled – mondta, és kérdezés nélkül rendelt nekem is egy Tuborgot. Na, ez a Paul tud rólam valamit – gondoltam magamban, mert ez volt a kedvenc söröm.
– Hány éves voltál 1960-ban?
– Tizenhárom – válaszoltam, és már tudtam miről lesz szó. Úgy is lett, a kínos emlékű elődöntőről akart beszélgetni.
– Nagyon jó magyar csapat ellen játszottunk – vágott bele. – Csak egy hajszálon, illetve egy rágógumin múlott a döntőbe jutásunk. Pedig az én hibámból nagy esélyt kaptak a magyarok – kortyolt egyet a pohárból.
Halványan emlékeztem, hogy valamelyik támadásunknál, a tizenhatoson belül egy védő ledózerolta az egyik csatárunkat, de eszembe sem jutott, hogy ő lehetett a tettes. Tizenegyeshez jutottunk.
–Tudod ki volt a kapusunk? – nézett rám.
– Már nem emlékszem a nevére, de arra sajnos igen, hogy Várhídi Pál kihagyta a büntetőt – mondtam rövid gondolkodás után.
– Elmesélek neked egy történetet, amely Dániában legenda számba megy.
Henry From védett nálunk, aki egy kis csalafintaságért nem ment a szomszédba.
Kereste a szemkontaktust a magyar játékossal, aki kerülte a tekintetét, de Henry nem adta fel. A játékvezető már-már jelt adott a tizenegyes elvégzésére, de Henry felemelte a kezét. A bíró kérdőn nézett rá, és megállította a mozgásban lévő játékost. Ekkor Henry kivette szájából az amerikai rágógumit, ami nélkül ki nem lépett volna a pályára. Odasétált az egyik kapufához és a rágógumit a lécre ragasztotta. A megzavarodott magyar játékos a kezébe lőtte a tizenegyest.
Kis szünetet tartott, miközben fürkészve nézett a szemembe, hogyan reagálok.
– Nem volt sportszerű, amit csinált, ő maga sem szereti, ha itt-ott, a tévében, a sajtóban szóba hozzák. De én, örökre hálás leszek neki. A hárított tizenegyesnek köszönhetjük az olimpiai ezüstérmet, ha bemegy, egész életemben hallgathattam volna, hogy rajtam ment el az olimpiai döntő.
Sokat beszélgettünk ezen a délutánon az első olimpiáról, amelyet már láttam a tévében. Este, lefekvés után azon gondolkoztam, micsoda apróságokon múlnak az élet nagy pillanatai. Paul egy rágóguminak köszönheti legnagyobb sportsikerét. De vajon mit gondolhat az esetről, a szenvedő fél Várhídi Pál? Félálomban még eszembe jutott, mit nem adtam volna 1960-ban egy amerikai rágógumiért…

A legendás történet a YouTube-on is megnézhető

A “Befejezetlen meccsek” című könyv, még korlátozott számban megrendelhető az alábbi e-mail címen: zsoltbendo@hotmail.com.

A következő történet tartalmából:

“Én várom majd 1994 áprilisában egy szeles áprilisi reggelen a Puskás
Öcsi vezette magyar válogatottat Koppenhága repülőterén, hogy aztán négy napig segítsek a népes küldöttségnek…..”

Könyv borító hátlap

Forrás: Bendó Zsolt – Befejezetlen meccsek- című könyve alapján.

A Dániasport közösségi oldalán illetve a https://daniasport.hu/ oldalon  található cikkek a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. A https://daniasport.hu/  cikkei és tartalmai kizárólag csak, forrás megjelölésével felhasználhatók!Engedély nélküli bármilyen módon történő felhasználása, másolása vagy sajtótermék általi megosztása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet!

Share and Enjoy !

0Shares
0 0 0