A kapcsolatépítés az edző kulcsa a játékos és a csapat fejlődéséhez
Minden kutatás azt mutatja, hogy a kapcsolati munka (kapcsolatépítés) a legfontosabb a tanulás legjobb lehetőségeinek megteremtésében. A jó kapcsolat kialakítása tehát az alapja annak is, hogy az edző optimálisan fejleszthesse a játékost, és ezzel a csapatot, írja Jesper Bundgaard, a Sapience dán internetes oldal tulajdonosa
Amikor a Dániasport.hu oldalt létrehoztuk törekedtünk arra, hogy valami érdekeset, újat és talán egy kicsit formabontó dolgokat is megosszunk az olvasóinkkal. Jesper Bundgaard honlapján talált írás nagyon elgondolkodtatónak és üdvözítőnek találtuk. A blog fordítása talán egy kicsit közelebb visz minket a dán és a skandináv sportkultúrához és a tehetségfejlesztési környezetük megértéséhez.
“Minden ember alapvető szükséglete, hogy egy másik személy olyannak élje meg, amilyen.” – Carl Roger amerikai pszichológus
A honlap szerint a kutatások azt mutatják, hogy a személlyel ápolt jó kapcsolat növeli az egyén képességét az új dolgok megtanulására, a társadalmi közösségekhez való csatlakozás képességét és az önmagába vetett hitet (beleértve az önbecsülést és az önbizalmat is). A játékosokkal való jó kapcsolat tehát mind a közösség, mind az egyén jólétéhez hozzájárul, ami rövid és hosszú távon is növeli az eredmények elérésének lehetőségeit.
Ahogyan az emberek, úgy az edzők is tudnak jó kapcsolatokat kialakítani, de ezeket a kapcsolatokat is könnyen tönkre lehet tenni. Ezért az alábbiakban néhány jó tanácsot adunk az edzőknek, hogy megteremtsék a legjobb feltételeket a kapcsolatok kialakításához.
A jó és tartós kapcsolatok kialakításához elengedhetetlen elemek:
1. Legyen gondoskodó: Légy megbízható, hallgass a játékosra, higgy benne! Mutasd meg, hogy élvezed vele az együttlétet, támogasd őt!
2. Kihívás: A legjobbat várd el a játékostól, és mutasd meg, hogy többre képes, mint gondolná. Tedd elszámoltathatóvá, segíts, hogy tanuljon a hibáiból!
3. Támogatás biztosítása: Segítsd a játékost a nehéz helyzetekben, építsd az önbizalmát, védd meg, amikor szüksége van rá! Állíts fel határokat, amivel utat mutathatsz neki!
4. Oszd meg a felelősséget: Vedd komolyan a játékost, vond be az őt érintő helyzetekbe, működj együtt vele a problémák megoldása és a célok elérése érdekében! Adj lehetőséget számára, hogy átvegye az irányítást és felelősséget vállaljon!
Az alábbi elemek tönkretehetik a kapcsolatépítést:
1. A játékos ignorálása
2. Hátat fordítani a beszélő játékosnak
3. Kiabálás
4. Hibáztatás
Egy edző a jó kapcsolat kialakításával a játékost felemelheti és fejlesztheti. Ezenkívül elkerülheti, hogy a belé vetett bizalom csak arra épüljön, hogy a játékost a csapatba választják, kap-e játékidőt, vagy a kispadon kell ülnie.
Ezzel kapcsolatban fontos megérteni az önbecsülés és az önbizalom fogalmát.
Az önbecsülés abból fakad, hogy elégedett vagyok azzal, aki vagyok, míg az önbizalom azt jelenti, hogy elégedett vagyok azzal, amit tudok. Az önbizalmat ezért a pályán elkövetett hibák megkérdőjelezik, és az a játékos, aki a mérkőzés elején tele van önbizalommal, gyorsan elveszítheti ezt, ha a mérkőzés elején hibázik. Más a helyzet az önbecsüléssel, amit nem befolyásol, hogy egy meccsen hogyan megy valaki a pályára.
Van azonban kapcsolat az önbecsülés és az önbizalom között.
A magas önértékelés gyakran azt jelenti, hogy az önbizalom stabilabbá válik. Ezt úgy kell elképzelnünk, mint egy tartály, amelyet önbizalommal kell megtölteni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Így a sikerre törekszünk, hogy önbizalommal töltsük meg. A tartály alja azonban az önbecsülés – tehát abban az esetben, ha rossz az önbecsülésünk, nehézen tudjuk teletölteni a tartályunkat, és folyamatosan sikerélményeket kell hajszolnunk, hogy jól érezzük magunkat.
Ez az oka annak is, hogy az edzők jobb eredményeket érnek el egy mélyebb kapcsolat révén, amely nem csak a játékos edzéseken és mérkőzéseken nyújtott teljesítményén múlik. A kapcsolatnak ehelyett azon kell alapulnia, hogy az edző őszintén a legjobbat akarja a játékosnak, és szoros kapcsolatot teremt vele, pl. a fenti tanácsokon keresztül.
Összefoglalva, egy edzőnek fontos megérteni saját belső pszichológiájának működését, hogy megértse, és egyben fejleszthesse saját képességét, hogy tudja azt, hogyan kell másokkal kapcsolatba lépni.
Egy DBU-projekt (Dán Labdasportok Szövetsége) kapcsán készült tanulmányból az a megállapítás született, hogy az edzők hajlamosak olyan játékosokat kiválasztani, akik hozzá hasonló természetűek. Ugyanezek az eredmények már régóta ismertek az üzleti világban, ahol régóta megfigyelhető, hogy a vezetők jellemzően hajlamosak hozzájuk hasonló embereket felvenni, ha a vállalatnál üresedés van.
A Sapiencenek van egy alapvető tipológiai rendszere, amelyet azért fejlesztettek ki, hogy felfedje, hogyan kaphat könnyű áttekintést edzőként arról, hogy a legjobb kapcsolatot alakítsa ki a csapat különböző típusú játékosaival.
A rendszer megmutatja a tipológiai ellentéteket és egybeeséseket.
Amit az alábbi ábra szemléltet: a “Vilje” (akarat) kategóriába tartozó edzőnek a legnehezebb megértenie azokat a játékosokat akik a “Fantasi” (képzelőerő) kategóriába tartoznak. Ennek az edzőnek a „Følelse” (érzelem) és a „Tanke” (gondolat) alapfunkciójú játékosokat érti meg a második legnehezebben, míg a „Szenvedély” 6, „Cselekvés 7” és „Logika 5” alapfunkcióval rendelkező játékosokat tudja az edző legkönnyebben megérti.
Holdspilleren – csapatjátékos; Improvisatoren – improvizáló; Taktikeren – taktikus
Ez egy leegyszerűsített ábra és szituáció, hiszen egyetlen edző sem tartozik egy pszichológiai kategóriába. Ezért egy edzőnek érdemes mindig önmagát megismernie, hogy optimális fejlődési lehetőséget teremtsen játékosainak.
Kapcsolódó tartalom:
