Abalo nyugalomra és erdei házikóba vágyik Párizs után
A franciák világklasszis jobbszélsője két hét alatt nagyon megszerette Norvégiát.
Májusban mindenkit meglepett, amikor kiderült, hogy a franciák 35 éves olimpiai, világ- és Európa-bajnok jobbszélsője, Luc Abalo a PSG sztárcsapatát otthagyva elfogadta a norvég Elverum ajánlatát.
Persze az ügyletben volt egy kis trükk, hiszen a klub úgy állapodott meg vele, hogy ne kelljen 183 napnál többet tartózkodnia az országban, hiszen akkor a fizetése után jóval magasabb adó terhelné a klubot.
De lehet, Abalo még arra is hajlandó lenne, hogy a zsebébe nyúljon, mert bár ezt így nem mondta ki, de az Nrk.no közszolgálati portálnak nyilatkozva az derült ki szavaiból, minden pillanatát élvezi a skandináv kalandnak.
Elfeledni a rá nehezedő nyomást
Ahogy fogalmazott, két álma van: egy utolsó olimpiai aranyat nyerni, és egy erdei kis házban élni.
„Az első itt töltött napok után valami egészen különlegeset éreztem. Új motivációt kaptam, kicsit olyan, mint amikor fiatalként egy új csapathoz érkezel” – mondta mindössze 15 nappal a megérkezése után.
Azt is meghatottan értékelte, ahogy a szurkolók fogadták, ő pedig posztja egyik legjobbjaként valami egészen újra vágyott. A sportban is, de az életérzésben is: Abalo ugyanis elindult felfedezni a norvég természetet.
„Amikor kézilabdázni kezdtem, és bejártam Európát, arról álmodtam, hogy egyszer Norvégiában, Dániában vagy Svédországban játszhassak. Most amikor az Elverum engem akart, kiderült, ez jó alkalom arra, hogy megnézzem, hogyan élnek itt az emberek, és hogyan élik meg a természetet” – nyilatkozta a portálnak, amely elkísérte őt és Leica fényképezőgépét az első kis környékbeli kirándulására.
„Szeretek fényképezni, rajzolni és festeni. Akkor csinálom, amikor van szabadidőm. Számomra nagyszerű lehetőség, mert ezáltal elfelejthetem egy időre a kézilabdát és a rám nehezedő nyomást” – mesélte, hozzátéve, anno művészetet tanult.
Sikeres búcsút szeretne a válogatottban
Az Elverum marketing menedzsere, Kalle Björkman szerint a telefonja folyamatosan csörög. Mindenki arra kíváncsi, Abalo hogyan viseli a nagy változást, hogyan éli meg, hogy a 12 milliós Párizs után egy mindössze 21 ezer lakosú kisvárosban kell boldogulnia.
„A személyiségemből fakad, hogy állandóan mozgásban akarok lenni. Párizs gyönyörű, de ott a nagy forgalom, a sok ember és a zaj. Másik életmódra vágytam, és ez valóban teljesen más, mint Párizsban. Csak élveznem kell” – mesélte Abalo, aki egyáltalán nem hiszi, hogy
hiányozni fog a nagyvárosi nyüzsgés.
„Valójában az az álmom, hogy egy napon egy erdei kis házikóban éljek. Talán kutyákkal és családdal” – tette hozzá.
Abalo úgy tervezte, a nyári olimpia után nem vonul vissza, de mivel a szerződése lejárt a PSG-nél, csapatra volt szüksége. Többek között volt klubtársa, Sander Sagosen segítségével került kapcsolatba az Elverummal, amellyel egyéves szerződésben állapodott meg, megtartva
a hosszabbítás lehetőségét is.
„Szeretnék még egy utolsó esélyt a francia válogatottal, amellyel a legutóbbi Európa-bajnokságon gyengén szerepeltünk. Szeretnék valami jó befejezést.”
Közben kísérletet tesz a norvég nyelv elsajátítására, ezen a héten volt az első norvég órája.
„Még mindig kissé szégyenlős vagyok, de már megtanultam kávét és teát kérni. Hallottam, hogy a franciát gyönyörű nyelvnek tekintik, de szerintem a norvég is nagyon szép.”
lehet, nem az olimpia lesz a végállomás
Eddig három mérkőzést játszott az Elverumban, a bajnokságban a Kolstad (31-274) és a Halden (33-32) ellen sikerült nyerni, míg a Bajnokok Ligája múlt hétvégi nyitányán a Portót verte a csapat (30-28).
„Fontos volt, hogy nekem és a klubnak is ilyen rajtja legyen” – vélte. Számára az a legjobb, ha az Elverum a Bajnokok Ligájában a lehető legmesszebbre megy, hogy legyen esélye az olimpiai szereplésre.
„Nagyon magas a szint, mindenki meg akarja verni az Elverumot. Ez nagyon jó, erre van szükségem” – mondta.
Nem zárja ki, hogy az olimpia után még egy szezont vállal.
„Talán, ha a klub engem akar, és ha én is szeretnék még itt játszani. Fizikailag biztosan bírnám. De egész életemet a kézilabdának szenteltem, és vannak más projektjeim.”
Az biztos, hogy az első két hét minden várakozást felülmúlt, és még az első erdei kirándulás is beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Kiemelt kép: Yasmin Sunde Hoel Nrk.no
