A szabadidős tevékenységek túlszervezettek, avagy vigyünk több játékot a sportba!
A gyereksport mindig egy izgalmas téma a Dániasport.hu számára, ezért egy újabb cikkel jelentkezünk. Most a norvég Sporttudomány Egyetem egyik docense készített tanulmányt arról, hogyan lehetne még jobb sport- és tehetségfejlesztési környezetet teremteni a norvég fiatalok számára.
Ahhoz, hogy a fiatal korosztály számára jobb körülményeket teremtsünk a fejlődésre és tanulásra, nekünk felnőtteknek kell lazábban beosztani az erre szánt időt, olvashatjuk a Norvég Sporttudományi Egyetem oldalán Christian Thue Björndaltól, aki sokéves kézilabdaedzői tapasztalattal rendelkezik. Kutatási területei közé tartozik a készségtanulás, az edzőképzés, valamint a gyermek- és ifjúsági sportok.
A mai gyerekek kevesebbet játszanak a szabadban, ezzel együtt többet ülnek csendben és töltik az időt a képernyő előtt. Ezt több kutatás is a fiatalok körében előforduló mentális problémákkal hozza összefüggésbe. Az egyre jobban szervezett, felnőttek által megszabott mindennapok során a sport fontos szerepet tölt be abban, hogy a kisebbeknek több idejük legyen a játékra. Ám ehhez arra van szükség, hogy a sportban komolyan vegyük a közösségi felelősséget, és a szaktudást a gyakorlatban is alkalmazzuk.
Sajnos több jel is arra mutat, hogy Norvégiában maga a sport úgy vesz részt a közösségi kapcsolatok megerősítésében, hogy csökkenti a gyerekek körében a tanulásra való törekvést és egyúttal növeli a stresszt.
A jelenlegi nehézségek
Nagyon sok fiatalnak hamar szembe kell néznie a sportágválasztással, annak ellenére, hogy a kutatások azt támasztják alá, a többféle sportban megszerzett alapok sokkal előnyösebbek. (Erről korábban itt írtunk – a szerk.) Ráadásul bizonyos esetekben olyan elkötelezettséget kíván meg az ilyen specializáció, hogy sokaknak már ez kizáró tényező.
Az egyik fő oka a lemorzsolódásnak, hogy manapság már a teljesítmény és az eredmények vannak a középpontban és ez egyre jellemzőbb a fiatalabb korosztályokra is.
Az a döntően elfogadott nézet az oktatásban, hogy hamar kell elkezdeni, és ennek köszönhetően, ha korábban kezdjük az intenzív edzést és a tanulást, akkor jobbak lesznek az eredmények. Ez a filozófia vezetett ahhoz, hogy az általános iskola fiatalabb életkorban kezdődik és az oktatási időszak két évvel hosszabb, mint 1997 előtt.
A megemelt óraszám, különösen a norvég nyelv és matematika terén, ahhoz vezetett, hogy a tanulók több időt töltenek ülve az iskolapadban, és kevésbé változatosak az óráik. Ennek ellenére sem mutatható ki javulás a tanulmányi eredményekben.
A korábban elkezdett munka nem javítja a teljesítményt
Ez az elképzelés a (gyerek)sportba is begyűrűzött. A szervezett keretek közt szintén megváltozott a nézőpont és az edzések intenzitása, ennek köszönhetően sok sportágban erőltetik a magasabb edzés- és mérkőzésszámot, valamint a tornákon való részvételt, már a legkisebbek között is.
Hogy érzékeltessük a különbséget, a kutatási eredmények azt mutatják, hogy a legmagasabb szinten lévő angol futball-akadémiákon, a 14 éveseknek heti három edzésük és egy meccsük van. Ezzel szemben Norvégiában sok egyszerű labdarúgó-egyesület is kétszer ennyi edzéslehetőséget kínál lényegesen fiatalabb korosztályoknak is.
Viszont összefüggés nincs a több szervezett edzéslehetőség és a kiemelkedő tehetségfejlesztés az egyik részről, illetve a másik oldalon a magasabb részvételi szám, az alacsonyabb kiszelektálódási ráta és a jobb teljesítmények közt.
Épp ellenkezőleg, a kutatás azt mutatta ki, hogy a korán specializálódó fiatalok, akik hamarabb kezdik az intenzív edzéseket, jobban fejlődnek juniorként, de előnyük nem tart ki sokáig. Ez vezetett ahhoz az illúzióhoz, hogy a korábban elkezdett munka a kulcs a sikerhez, de ezzel egyidejűleg alábecsülik a sport, mint egyfajta menedék szerepét a gyermekek életében.
A túl nagy szigor passzív részvételhez vezet
Maga a játék a kíváncsiság fejlesztése és motiváció az új dolgok megtanulására. Amikor a gyerekeknek – a sportben – egy felnőtt által koordinált szituációban kell részt venniük, ahol folyamatosan megmondják nekik, hogyan viselkedjenek, a felfedezésre való vágyuk és kíváncsiságuk megszűnik. Viszont óvodapedagógusok azt is tapasztalják, hogy vannak olyan gyerekek, akik zavarttá válnak, ha nem mondják el nekik, hogy mit csináljanak.
Ahhoz, hogy jobb körülményeket teremtsünk a tanulásra és a sportban való fejlődésre, nekünk felnőtteknek kell kevésbé szervezetté tenni a sporttevékenységeket. Az ilyen foglalkozás kötődhet az adott sporthoz, de rugalmasan alkalmazkodni kell a fiatalok változó igényeihez. Elég teret kell nekik hagyni, hogy a saját elképzeléseik szerint oldjanak meg feladatokat. Így válhatnak függetlenebbé és kreatívabbá.
A kutatások kimutatták, hogy a gyermekek és a korosztályos sport professzionalizálása gyakran aláássa a fontos oktatási alapelveket azáltal, hogy szigorúbb módon tanítja a technikai dolgokat, a posztokon való szereplést és a játékstílust.
A mindenre kiterjedő tesztek és mérések passzívabbá teszik a résztvevőket, akiknek az válik fontossá, hogy megfeleljenek az edzőik elvárásainak. Ez a hozzáállás engedelmes és passzív sportolókat nevel, akik rövid távon képesek a teljesítményre, de nem ismerik saját korlátjaikat és nem képesek önálló fejlődésre, ami a legmagasabb szinten való hosszú távú és fenntartható szerepléshez szükséges.
A stressz és a nyomás gátolja a tanulást
Azon gyerekek között, akiknek nincs lehetőségük a szabad játékra, a stresszszintjük emelkedik. Az olyan sportágakban, ahol egyre inkább a teljesítményen, kiválasztáson és a versenyhelyzeten van a hangsúly, a korosztályos sportolók nyomást tapasztalnak, hogy meghatározott időben teljesítsenek és ne essenek ki a csapatból. Megtanulnak versenyezni, de a tanulás megreked, ha úgy érzik nem szabad hibázniuk.
A 13 évesekben már elkezd kifejlődni az elvont gondolkozásmód és az önismeret képessége, de ezzel egyidejűleg jellemző rájuk a bizonytalanság és az is, hogy elfogadtassák magukat a közösséggel. Ezzel ellentétben a 16 évesek már jobb és fejlettebb önképpel rendelkeznek, nagyobb szabadságra vágynak.
Ebből adódóan egy 16 éves már felkészültebb a stressz és a nyomás kezelésére egy sportcsarnokban. Az időzítés kulcsfontosságú, hogy mikor vezetjük be a kiválasztáson alapuló tehetségfejlesztési méréseket. Amikor ennyire csekély összefüggés van a fiatalkori eredmények és a felnőttek között elért siker között, a szakszövetségeknek ezt észben kell tartaniuk.
Három vezérelv a jobb korosztályos sportért
Ahhoz, hogy a norvég sport a fiatalok szintjén erősödjön, három dolgot kell tennünk:
- 1. Csökkenteni a felnőtt által vezetett tevékenységek mennyiségét
- 2. Több sportlehetőséget adni iskolai keretek között
- 3. Meggyőződni arról, hogy az edzők kompetensek és rendelkeznek a megfelelő szaktudással
Több lehetőséget kell, hogy adjunk az önszerveződő játékra, anélkül, hogy egy felnőtt felügyeli azt. Ehhez nyílt sportpályák és csarnokok szükségesek, könnyen hozzáférhető eszközökkel. A működtetést végezheti felnőtt, de nem avatkozhat a játékba. Ez lehetőséget teremt a gyerekeknek, hogy kreativitásuk és önállóságuk fejlődjön és saját szabályaik szerint élvezzék a sportot.
Különösen fontos, hogy a szakszövetségek kevesebbet fordítsanak a kiválasztás-alapú tehetségfejlesztésre. A forrásokat ehelyett helyi és regionális, kis léptékű projektekre kell fordítani, amik a tanulást helyezik előtérbe, mintsem a versenyek és teljesítmény keltette nyomást.
A jó gyereksport környezet kialakításában az iskoláknak kulcsszerepük lehet abban, hogy változatosabbá tegyék a tanulók mindennapjait. Ennek a módja, hogy növeljék szabadidejüket, így részt vehetnek spontán, önszerveződő játékokban iskolaidő után, vagy pihenhessenek.
A norvég korosztályos sportiskolák körében végzett kutatások azt mutatták ki, hogy az ilyen jellegű változtatások összhangban vannak a fiatalok érdekeivel és magas szintű motivációt, jó közérzetet biztosítanak.
Sajnos az ilyen extra sportolási opciók ritkán adottak ténylegesen a magas részvételi költségek miatt. Hozzátéve, hogy az állami finanszírozási modell is hibás, ami azt jelenti, hogy ezekkel a lehetőségekkel gyakran csak a tehetősebb családok tudnak élni.
Több olyan edzőre van szükség, akik megértik a játék értékét, akik önkéntes alapon tudnak támogatást adni, anélkül, hogy anyagi akadályt képeznének a résztvevőknek. Ehhez az szükséges, hogy a tradicionális értékek mellett köteleződjenek el és birtokukban legyenek a sporttudományi és oktatási tudásnak.
A gyereksport számára is fontos lenne párbeszédet nyitni az ilyen típusú önkénteskedésről, ami segítheti a jelenlegi szakemberek munkáját.
Minden olyan ismeret, aminek jelenleg birtokában vagyunk, abba az irányba mutat, hogy a több játék azt jelenti, hogy komolyan vesszük a fiatalok korosztályát.
Fordította: Roland Buzas
