Új élet vár a világ legjobb kézilabdázójára
Egyedülálló fizikai mutatók, klasszis megoldások, gólerős játék: nem véletlenül tartják a 25 éves Henny Reistadot a világ egyik (ha nem a legjobb) kézilabdázójának.
Az irányító/átlövő 2015-2018 között a Stabaek IF csapatát erősítette, majd három évig a Vipers Kristiansand játékosa volt, 2021 óta viszont a Team Esbjerg vezére. Nem véletlen, hogy klubja köré építené a jövő nagy csapatát.
A norvég Tv2 riportja éppen egy edzőtermi nap során született, amikor a média is belepillanthatott, micsoda elképesztő munkát végez, hogy a legjobbak között lehessen.
„Fizikailag egyedülálló, aki úgy uralja a világ kézilabdáját, ahogy még senki más. Soha nem láttam még játékost, aki így kézben tartaná a meccseket, ahogy ő teszi” – mondta a Tv2 szakértője, Bent Svele.
Olyan egyszerűnek tűnik. De mégis hogyan lehetséges – és mi a titka?
Se ütés, se sebesülés nem állítja meg
Henny Reistad a kitartás és a technika mellett a gyerekkorát emelte ki, amely pillanatnyi nyugalmat sem engedélyezett a számára. Azt mondta, fiatal korától kezdve dolgoznia kellett, hogy lépést tartson idősebb testvéreivel, Jonnal és Petterrel. És egy pillanatig nem akart lemaradni mögöttük. A kis Henny pedig üldözte őket bárhová is mentek.
Ez pedig – amellett, hogy a kézilabdázás előtt számos sportágat kipróbált – szerinte meghatározó volt testi fejlődése szempontjából.
„De itt nincs semmi titok. Egyszerűen jó génjeim vannak, és könnyen képezhető vagyok. Rájöttem, mi működik a konditeremben, hogyan leszek erősebb, és mire reagálok jól.”
De kell is a kondi, meg az erő, mert ő az a játékos, akit mindenki meg akar állítani, aki igazi rémálom az ellenfelek számára. Ezért rengeteg ütést kell kiállnia, folyamatosan kisebb-nagyobb sebekkel, sérülésekkel él együtt.
Amikor az ellenfél keményen harcol ellene, néha azt érzi, a bírók sem védik.
„Néha meg tudok haragudni a játékvezetőkre, ha úgy érzem, hogy egy kicsit túl kemény vonalat képviselnek. De ritkán a frusztráció mondatja ki velem az utolsó szót.”
Fizikálisan általában nyer, de úgy véli, hogy az igazi csatát máshol vívják: a fejben.
A válogatottban 2018-ban, még 19 évesen debütált. Úgy emlékszik rá, mintha tegnap lett volna. Most mégis távolinak tűnik. Azóta az elvárások nyomják a vállát, és eltelt úgy öt év, hogy lassan 100 válogatott mérkőzésnél jár és mindent megnyert, amit csak lehet. Mind klub-, mind válogatott szinten.
A fenomenális fejlődés csúcspontját a nyári olimpia jelentette, amelynek döntőjében Norvégiával legyőzte a házigazda Franciaországot. Henny nem tagadta, gyerekként erről álmodott. Hogy olimpiai bajnok legyen és a nevét rajongók ezrei kiabálják.
De amikor az ujjongás elhalkult, véget ért az ünneplés, eluralkodtak rajta a mindennapok. A túlterheltség érzése nagyon sokáig megmarad a szervezetben, ám igazán soha nem volt ideje feldolgozni az érzéseit. Az sem érti, hogyan sikerült az ősz folyamán csúcsformában maradnia és gólokat lőnie.
Felelősségteljes új korszak
Most egy új élet vár rá, még több felelősség és elvárás, nagyobb nyomás. Henny Reistad ugyanis új korszakba lép, hiszen a visszavonult legenda Stine Oftedal után Norvégia új csapatkapitányaként kell helyt állnia. Elsőként éppen az osztrák, svájci, magyar közös rendezésű Európa-bajnokságon.
Az örökség azonban jóval többről szól, mint egy csapatkapitányi karszalag. Ő lesz a csapat arca, a játékostársak támasza és inspirációja.
„Nagyon izgatott vagyok, és határozottan érzem a felelősséget. És ezt vállalni kell, különösen most, hogy több játékost is pótolni kell” – mondta.
Tudja, hogy hajlamos túlságosan önkritikussá válni, amikor saját eredményeit elemzi, de most nem veszhet el a részletekben, hiszen már nem csupán a saját teljesítményéről, hanem a teljes kollektíváról van szó.
„Az egyik legnehezebb dolog megjegyezni, amikor a csapat gyengén teljesít, főleg, ha te magad is gyengén játszol. Akkor csak el akarsz bújni, és kerülni a kapcsolatot mindenkivel. Szerintem ez lesz az egyik legnagyobb kihívás” – célzott arra, hogy neki kell egyensúlyba hoznia az elvárásokat, a felelősséget és a saját bizonytalanságát.
De úgy érzi, készen áll a feladatra.
„Még hosszú idő van hátra a pályafutásomból, és nem látom, hogy egyhamar elveszíteném a motivációmat” – tette hozzá ravasz mosollyal.
