„Óriási alázat és kitartás kell ahhoz, hogy elérd a céljaid” – interjú Erdély Csanád jégkorongozóval
A Dániasport.hu olvasói már megszokhatták, hogy olyan sportolókról, edzőkről vagy vezetőkről írunk, akik magyarként dolgoznak, sportolnak Dániában, Skandináviában és a mindennapjaikat az ottani ország sportéletének szentelik. Sorozatunk következő interjúalanya Erdély Csanád, magyar válogatott jégkorongozó, aki a 2023/24-es szezonban az Esbjerg Energy csapatát erősíti.
Csanád Dunaújvárosban született, ahol a szüleinek köszönhetően ismerkedett meg a jégkoronggal már 5 éves korában. 2011-ig maradt a szülővárosában, ezután döntött úgy, hogy az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémiánál folytatja pályafutását. Székesfehérváron lett felnőtt játékos, ahol a 2014/15-ös szezonban vált profi jégkorongozóvá. Ez idő alatt a Hydro Fehérvár AV19 csapatát és természetesen a magyar válogatottat is erősítette. A 2023/24-es szezon elején igazolt Dániába az Esbjerg Energy csapatához, ahol novemberben már a meccs embere címet is sikerült megszereznie.
Az új csapat
Elég hosszú időt töltöttél Székesfehérváron. Mi volt a motivációd, hogy csapatot válts? Mit szólt hozzá a család, hogy költözöl?
“Igazából mindig is kíváncsi voltam, hogyan állnám meg a helyemet egy külföldi bajnokságban. Az volt a fő motivációm, hogy bebizonyítsam magamnak, képes vagyok olyan szerepet betölteni légiósként, mint hazai játékosként. Természetesen a családom maximálisan támogatott ebben. Sőt mi több, a feleségem is többnyire itt van velem Esbjergben, amennyiben a munkája engedi.”
Ismerted a dán bajnokságot, dán játékosokat korábban? Hogy sikerült a beilleszkedés?
“Nem volt még korábban egy dán csapattársam se, de a válogatottjukat jól ismertem, mivel nem egyszer játszottunk ellenük. Továbbá, mivel a hokivilág nem olyan nagy, tudtam egyeztetni korábbi csapattársakkal, akik már megfordultak ebben a bajnokságban. Mindenkinek hasonlóan pozitív volt a véleménye a Metal Ligaenről és az Esbjerg Energyről. Így miután megkerestek, elég hamar meg tudtunk egyezni. Ami a beilleszkedést illeti: mivel az angol az elsődleges nyelv az öltözőben, ezért az szerencsére könnyen ment. Emellett a helyi srácok is nagyon segítőkészek voltak, nem panaszkodhatok.”
Bemutatnád a csapatodat az Esbjerg Energyt?
“Nagyon jó rutinos csapatunk van. A játékosok többsége dán, de van négy kanadai, két finn, egy lett és egy amerikai légiós is rajtam kívül. Minden légiós megfordult már legalább egy komoly európai ligában, de olyan is van, aki az NHL-ben vagy az orosz KHL-ben játszott korábban. A csapattársaim közül is többen tagjai a dán válogatottnak. Legismertebb játékosunk a csapatkapitány Philip Larsen, aki már szintén játszott az NHL-ben és a KHL-ben is.”
Mennyivel másabb a dán bajnokság az osztrák bajnoksághoz képest?
“Ez egy érdekes kérdés, nem olyan egyszerű összehasonlítani. A jelenlegi tapasztalatom alapján azt elmondhatom, hogy sebességbeli különbség nincsen az osztrák bajnoksághoz képest, ugyanakkor mivel itt kevesebb légióssal állnak fel a csapatok, ezért a 3-4. sorok talán egy picivel gyengébbek. De ez nem jelenti azt, hogy ezek a játékosok amatőrök lennének, mint néhány más sportágban Dániában. A Metal Ligaenben mindenki profi, az amatőrök és utánpótlás-játékosok a Division 1-ben játszanak.”
Dániai élet
Sikerült megszokni a dán kultúrát, időjárást, ételeket? Van esetleg kedvenc dán ételed?
“Az időjárást muszáj megszokni, időnként mondjuk nehezen megy, mert Esbjerg eléggé szeles város és sokat esik az eső. Kicsit az angliai időjáráshoz tudnám hasonlítani. Eddigi tapasztalatom alapján a dán emberek eléggé nyugodtak és türelmesek. Sokan kerékpárral közlekednek, ami miatt sokkal kisebb az autós forgalom, mint otthon. Egyelőre nincsen kedvenc ételem, de lazacot szerintem sokkal többet eszek, mint otthon.”
Van valamilyen szabadidős tevékenységed?
“A feleségemmel próbáljuk bejárni a környéket. Voltunk Legolandben, amit már régen meg szerettünk volna nézni, és Ribében is, ami Dánia legrégebbi városa. De ha tehetjük, átutazunk Fanöre, megnézzük a fókákat, és gyakran sétálok a belvárosban is. Majd még Koppenhágába szeretnénk ellátogatni, bár már voltam ott többször is a csapattal, de az nem ugyanaz, mint amikor a csapatbuszból látja az ember a várost. Ha időm engedi akkor meg szoktam nézni a magyar sportolókat is. Például a magyar dartsválogatott a Granly Hockey Arenaban (az Esbjerg Energy jégkorongcsarnoka – a szerk.) versenyzett az esbjergi világkupán. És ott voltam a Team Esbjerg – Ferencváros női kézilabda-mérkőzésen is.”
Volt valami, ami Dániával kapcsolatban igazán meglepett? Esetleg valami érdekes történet, amit megosztanál velünk?
“Vezetés közben nagyon nehéz volt megszokni, hogy a bicikliseknek ugyanúgy van körforgalmuk és sokkal sűrűbben kell nézni a holtteredet, amikor vezetsz. Eddig ezt az akadályt jól vettem, remélem, ezután se lesz semmi baj. A másik furcsaság, hogy vannak parkolóórák az autókban, amit nem tudtam, hogy be kell állítani, ha megállsz valahol. Na, nekem az első héten sikerült összeszednem egy parkolási bírságot, ami ráadásul a pláza tetején volt, ami az egyik legdrágább büntetés. Mondanom se kell, hogy azóta kétszer is megnézem be van-e állítva az óra.”
Hogy állsz a dán nyelvvel?
“Még csak ismerkedem a nyelvvel, de mivel napi szinten hallom, így pár szót már megértek. A körülöttem lévők beszélgetéséből sokszor ki tudom találni, hogy miről is beszélhetnek. Amit már dánul tudok, az a rövid vers, amit a győztes meccsek után szoktunk ünneplésként mondani.”
Óriási alázat és kitartás kell ahhoz, hogy elérd a kitűzött céljaid.
Mit tanácsolnál annak a fiatal játékosnak, aki most szeretne külföldre igazolni? Mik a legfontosabb dolgok, ami ehhez kell?
“Talán azt mondanám, hogy először is győződjön meg arról, ahova igazolni készül, ott megvannak-e a feltételek ahhoz, hogy tovább fejlődhessen. Illetve, hogy sosem egyszerű egy új csapatba való beilleszkedés és hagyjon magának egy kis időt akklimatizálódni az új helyzethez. Emellett nyilvánvalóan óriási alázat és kitartás kell ahhoz, hogy elérd a kitűzött céljaid.”
Mik a távlati céljaid? Mind válogatott, mind klubszinten.
“Sosem szerettem nagyon a jövőbe tekinteni. Egyelőre a távlati célom a 2023/24-es szezonban újra legalább elődöntőig jutni a csapatommal. Az utóbbi pár évben csak a negyedik helyet sikerült megszerezni, de most azon dolgozunk hétről hétre, hogy ettől jobb eredményt érjünk el. Válogatott szinten az elsődleges célom, hogy tovább jussunk a februári olimpiai selejtezőn.”
Interjúnk után Csanád újra a magyar válogatott rendelkezésére áll, amikor a Sárközy Tamás-emléktornán Olaszország, Ukrajna és Szlovénia ellen lép jégre. Az első mérkőzés november 9-én, 18.30-tól, Ukrajna ellen lesz.
Szerző: Gál Sándor / Dániasport
Kapcsolódó cikkek:
