Katrine Lunde úttörő szerepe
A napokban megjelent a hír, hogy a világbajnokság után visszavonul Katrine Lunde, eszembe jutott, hogy a norvégok világklasszis kapusához nem akármilyen eredmény fűződik. És nem, nem a megszámlálhatatlan aranyéremre gondolok, hanem arra, hogy tulajdonképpen ő volt az, aki megnyitotta az utat a skandináv játékosoknak Közép- és Kelet-Európa felé.
Adventi naptárunk első ablakát a 🇳🇴norvégok kézilábdás sztárja, Katrine Lunde nyitja ki Szabó Gábor, a Kisalföld sportújságírójának segítségével:
Emlékszem, mikor jött a „füles”, hogy Lundéval tárgyalnak a győriek, kellett valami alibi, amivel felhívhatom Vanyus Attilát, az akkori elnököt, hogy esetleg sikerül-e kiugrasztani a nyulat a bokorból. Mivel megsúgták, hogy a kapus volt itt orvosi vizsgálaton, adta magát, hogy ezzel nyissak,
„Szia, Attila bá! Úgy hallottam, hogy Lundét szeretnétek leigazolni” – nyitottam a beszélgetést.
„Szia! Honnan szedsz ilyeneket?” – érkezett a válasz a telefon másik végéről.
„A kórházban látták orvosi vizsgálaton, többen felismerték” – feleltem.
„Ki ismerné ott fel?” – reflektált Vanyus Attila.
„Sokan, azért csak a világ egyik, ha nem a legjobb kézilabdakapusáról van szó” – indokoltam az érvelésemet.
Végül maradtunk a klasszikus sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom formulánál, ami a Kisalföld 2010. február 5-i számában ebben a formában jelent meg:
„Eddig sem volt rám jellemző, hogy olyan dolgokról nyilatkozzak, amiben nincs konkrétum, ezután is így lesz. Ez a mostani is ilyen ügy. Természetesen vannak kiszemeltjeink, de jó helyzetben vagyunk, hiszen a csapat gerincét adó játékosok közül szinte senkinek nem jár le a szerződése, s ez önmagában egy komoly erősítés. Ami a konkrét kérdésfelvetést illeti, ki az a bolond klubvezető, aki ne látná szívesen a soraiban Lundét? Tudni kell azonban, hogy a látszat ellenére nekünk is véges a pénzügyi keretünk, s mindig is patikamérlegen kellett egyensúlyozni a költségvetésben. Egy-egy kiugró tétellel ugyanis jelentősen »elcsúszhatunk«, márpedig Lunde nem egy olcsó játékos. Emellett pedig ott van a kapuban a szintén világklasszis Pálinger Katalin, valamint a két fiatal, Vig Vivien és Oguntoye Viktória. Az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy dán vagy norvég játékos eddig még nem választott kelet-európai klubot. Nem lenne rossz, ha mi lennénk ebben az úttörők, de ez nem csak rajtunk múlik.”
A sorok között azért már ki lehetett olvasni, hogy ennek a sztorinak a vége Lunde érkezése lesz. Nem is kellett sokat várni a hivatalos bejelentésre. Egy héttel később, a február 12-i számban már tényként írhattuk meg, hogy a kapus három évre aláírt a zöld-fehérekhez.
Pedig emlékszem, az országos sajtóban kétkedve fogadták a megszellőztetett információt.
Ők nem tudhatták, hogy az informátoromnak első kézből volt a „tudás” birtokában.
Ami egyébként számomra még pozitív volt a történetben, hogy Vanyus Attila nem erősködött, hogy ezt meg ne írjuk. Nem játszotta a sértődöttet, sőt, volt, hogy más sportág vezetőjének mesélte nevetve, hogy tetszett neki, milyen kamuval hívtam fel. Nyilván egyértelmű volt számára, hogy a szellem a palackból kiszabadult, kár lenne tagadni, hogy aztán napokkal később mégis bejelentsék a tutit.
Ezt egyébként Vanyus Attila nagyon érezte. Tudta, hogy egyrészt az újságíró a munkáját végzi, másrészt sok esetben azzal tudja elérni, hogy a média ne írja meg, amit nem szeretne, hogy egyszerűen elmondta az igazat, csak hozzátette, ezt ne írd meg.
