Már eltanácsolták volna satnyasága miatt, most ő a dán kéziválogatott egyik legjobbja

Az 1995-ös férfi kézilabda-világbajnokságon fordult elő legutóbb, hogy egy újonc legyen a dán válogatott legeredményesebb játékosa. Akkor Lars Christiansen a románok ellen nyolcszor volt eredményes, ezt döntötte meg pénteken Mathias Gidsel, aki első vb-mérkőzésén 11 kísérletből tízszer volt eredményes Bahrein ellen (34-20), és lett a meccs legjobbja.

Mathias Gidsel története a válogatottságig tanulságos lehet minden utánpótlással foglalkozó edző számára.

Pedig Gidsel nem számított egyértelmű tehetségnek, az, hogy 21 évesen ott van a válogatottal a vébén (úgy, hogy két hónapja debütált), csakis saját akaraterejének köszönhető.

15 évesen költözött el otthonról, azt tervezte, hogy megpróbálkozik legalább egy év erejéig az Oure városában található kézilabda-akadémiával. Az élet azonban annyira csábítónak bizonyult, hogy soha többé nem költözött haza.

„A tervezett egy évből kettő lett, majd öt. Pedig az első hónapokban minden másnap hazatelefonáltam, és kértem, hadd mehessek haza, de nem engedték. Természetesen hiányzott a család és az otthoni élet. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy az Oure a megfelelő hely, ahol ügyes kézilabdázóvá válhatok” – mesélte a dán Tv2-nek.

Egyáltalán nem voltam nagy tehetség. U16-os játékosként még az iskolánk első csapatába sem tudtam bekerülni

Mathias Gidsel első világbajnoki mérkőzésén a csapata a legjobbja lett, tíz góllal.

Miután az akadémia a GOG-gal állt kapcsolatban, ott kapott lehetőséget, főleg, miután posztriválisa, és példaképe a szintén jobbátlövő Niclas Kirkelökke a német Rhein-Neckar Löwenhez szerződött.

Azonban a 190 centis átlövőnek pluszmunkákat kellett végeznie, hogy ne ropialkatával tűnjön ki: Gidsel ma 40 kilóval nehezebb, mint hét éve, amikor otthagyta szüleit Skjernben.

„Több erőnléti edzésre volt szükségem, mint bárki másnak” – mesélte, és hozzátette, amíg a koronavírus okozta szünet miatt tavasszal nem lehetett játszani, addig ő a helyzetet a maga javára fordította.

A Dr.dk-nak hozzátette, tinédzserkorában rendszeresen találkozott azzal a hozzáállással, amely egy felemelt mutatóujj látványában testesült meg: a kézilabda a nagyok és az erősek sportja.

„Egyáltalán nem voltam nagy tehetség. U16-os játékosként még az iskolánk első csapatába sem tudtam bekerülni, rendre a második csapatban kaptam lehetőséget” – mesélte.

De aztán találkozott Claus Hansennel az utánpótlás-válogatottban, és ez sorsfordítónak bizonyult.

„Mathias emlékeztet mindenkit, aki tehetséggondozással foglalkozik, hogy nagyon vigyázni kell arra, hogy senkit ne bélyegezzenek meg és senkit se írjanak le túl korán” – mesélte Hansen, a Skjern jelenlegi edzője.

Először az utánpótlás-válogatottnál tesztelték a jobbátlövőt, akkor 16 évesen 67 kiló volt.

„Magam is láttam, hogy amikor megnéztem a magasságomat és a súlyomat, és azt mondtam, átlövő vagyok akkor valószínűleg ki fognak nevetni” – tette hozzá Gidsel.

A következő évben 12 kiló izomtömeget hízott, amin Hansen szerint mindenkit elámult. Egyértelművé vált, ez a gyerek megszállottan akar kézilabdázó lenni.

„Szerinte ez a legmenőbb dolog a világon, ez a szenvedély segítette át a nehéz szakaszokon. Ott, ahol mások esetleg már abbahagyták volna, Gidsel nem. Az ő hajtóereje az volt, hogy szereti a játékot” – mondta Hansen, aki szerint a kézilabdázó felnyitotta a szemüket, mert bebizonyította, nehéz felmérni, ki lesz a legjobb.

A kézilabda nem arról szól, hogy ki a legnagyobb vagy legerősebb, vagy ki lő legnagyobbat. Szerencsére, talán ez a lenyűgöző ebben a játékban. Ha valaki rendelkezik képességekkel, akkor az mindent meghatározhat.

Mathias Gidsel a GOG játékosa, a dán bajnokságban 72 % -os (103 / 75 gól) hatékonysággal játszik, csapatával vezetik a bajnokságot 17 forduló után az Aalborg elött.

Kiemelt fotó: Ernst van Norde/Scanpix 2020