Puskás Ferenc és a Real Madrid -„Tíz ember szuper lábai, 100 szuper lábujj” a dán sajtóban

Az 1960-as BEK-döntő mérföldkőnek számított a labdarúgás történetében.

A glasgow-i Hampden Parkban a Real Madrid és az Eintracht Frankfurt csapott össze egymással: a spanyolok döbbenetes fölényben futballozva, Alfredo Di Stefano és Puskás Ferenc vezetésével 7-3-ra győztek.

A vasárnapi, lisszaboni labdarúgó Bajnokok Ligája-döntő előtt a dán Tv2 egy olyan fináléra emlékezett, amely a legrangosabb kupasorozatot tekintve egészen addig páratlan volt a maga nemében.

„Teljesen más szintű labdarúgás volt, mint amit valaha is tanultam. Az első gondolatom az volt, hogy ez egy kamu meccs. Egy megszerkesztett film, mert a játékosok olyan dolgokat csináltak, amelyek nem voltak lehetségesek, nem voltak valósak, nem voltak emberiek” – nyilatkozta Bobby Charlton, az angolok későbbi világbajnoka, aki 22 évesen a helyszínen tekintette meg a meccset.

A dán portál szerint a 60 évvel ezelőtti BEK-finálé történelmi nyomokat hagyott az utókorra, hiszen a Real Madrid olyan futballt mutatott be, hogy még a pártatlan skót nézők szemébe is könnyeket csalt.

Hogy miért? Mert ez volt az első alkalom, hogy egy döntőben két világsztár egymás oldalán lépjen pályára. Egy évvel korábban a Real Madrid 2-0-ra legyőzte a Stade de Reims-t, akkor Di Stefano játszott, de Puskás sérülés miatt nem lehetett ott a pályán.
Amikor végre sikerült együtt bejutniuk egy európai döntőbe, a duó felejthetetlenné tette az élményt.

Ahogy a Tv2.dk írta: „Olyan benyomást tettek azokra, akik a tavaszi estét Glasgowban töltötték, és arra a 70 millió nézőre, akik otthon ültek és figyelték a szemcsés, fekete-fehér képkockákat a tévében, hogy itt valami nagyon különleges történt a skót stadion gyepén.”
Az argentin születésű Di Stefano mesterhármast ért el, de barátja, Puskás őt is felülmúlta, négy gólt szerzett. Pedig a Magyarországról 1956-ban elmenekült, a FIFA által eltiltott vb-ezüstérmes, olimpiai bajnok csillag 1958-as Madridba érkezésekor azt mondta:

„Nem tudok játszani. Túl kövér vagyok.”

A két világsztár tökéletesen tudott együttműködni, az 1958-59-es bajnokságban például a góllövőlista élén álltak, és a történet szerint Puskás az utolsó mérkőzésen – miután már a kapust is kicselezte – az üres kapu helyett inkább passzolt csapattársának és barátjának. Így Di Stefano 23 találattal gólkirály, Puskás 21-gyel a második legeredményesebb lett.

A glasgow-i döntő több okból is fontos volt Di Stefanónak, aki sorozatban ötödször nyer BEK-et a Reallal, és mindegyik döntőjében eredményes volt. Ahogyan az Inter és a Barcelona legendás edzője, Helenio Herrera mondta: „Ha Pelé volt az első hegedűművész, akkor Di Stefano az egész zenekar.”
Ugyanakkor az 1960-as döntő előtt mégis Puskás volt a középpontban. Ugyanis a Frankfurt elleni meccs előtt a hivatalos bocsánatkérésére volt szükség, hogy az ellenfél egyáltalán kiálljon.

Puskás négy góllal büntetett

A magyar játékos ugyanis azzal vádolta meg a nyugatnémet válogatottat, hogy az 1954-es világbajnoki döntőben doppingoltak a magyar csapat ellen. Többek között ezért is tudtak nyerni 3-2-re. Így aztán a Német Labdarúgó Szövetség megtiltotta a kluboknak, hogy olyan együttes ellen lépjenek pályára, melyben Puskás is játszik. A négy gólnál jobb visszavágás nem is lehetett volna.

A mérkőzés a végéhez közeledett, és a két fehérben öltözött sztár, Di Stefano és Puskás Ferenc egymásnak passzolgattak. Tudatosan, hiszen várták a sípszót, ami azt jelentette, hogy valamelyikük haza vihet egy emléket a döntőről. Az áhított meccslabdát. A magyar játékos nyerte az egymás közötti rögtönzött kis meccset. Nem sokkal a lefújás után ott termett előtte a Frankfurt játékosa a két gólt szerzett Erwin Stein. Puskástól szerette volna elkérni a labdát „Nagyon szeretném ezt a labdát.” – mondta Puskás majd pár méter megtétele után oda fordult a német játékoshoz . „Te két gólt rúgtál és kikaptatok. Szóval az a legkevesebb, hogy odaadom neked” – válaszolta Puskás Ferenc

A 7-3-as végeredményt követően a német Zeit a következőket írta: „Canario, Del Sol, Di Stefano, Puskás, Gento – soha többé nem látunk ilyen támadósort. Tíz ember szuper lábai, 100 szuper lábujj. Olyan, mintha egy másik dimenzióban elképzelnénk Bachot, Mozartot, Beethovent, Haydnt és Handelt, ahogy a salzburgi érseknek játszik. Miközben a kispadon Brahms figyel.”

Puskás Ferenc koppenhágai látogatásáról a könyv kapcsán már beszámoltunk itt.

Kiemelt kép: 24.hu / gettyimages-829786056