Válogatott sztorik, Bendó Zsolt “Befejezetlen meccsek” című könyvéből, 2. rész.
A dániasport.hu örömmel ad helyt olyan történeteknek melyek eddig nem kerültek a nagy nyilvánosság elé, vagy már a feledés homályába veszett az idők során. Az új, ezentúl majd minden hétfőn megjelenő sorozatunk ilyen lesz. Elsősorban a sporthoz és Dániához köthető sztorikat mutatunk be, Bendó Zsolt 2017-ben megjelent “Befejezetlen meccsek” című könyvéből.
A”Befejezetlen meccsek” nem sportkönyv. Életrajzi ihletésű regény. De az írást, az első lapoktól az utolsóig végig kíséri a sport, azon belül a labdarúgás, kézilabda iránti rajongás. A regény írója közel ötven éve él Dániában, igazolt labdarúgó volt, később a Nemzeti Sport és más magyar, szlovákiai magyar lapok tudósítója. Dolgozott sport tanácsadóként, az ő közreműködésével szerződött Dániába többek között Siti Eszter, Németh Helga, Bódi Berni, Pálinger Kati, Kovacsicz Móni és az egyetlen férfi játékosként Császár Gábor. Az FCK felkérésére segített Rabóczki Balázsnak az FCK kétszeres dán bajnok kapusának beilleszkedni a csapatba, eligazodni a dán hétköznapokba. A humoros, sokszor mélységesen szomorú történet érdekes olvasmány nemcsak a sportrajongók számára. A szerző hozzájárulásával mi természetesen a sporttal kapcsolatos oldalak között szemezgetünk.
Az első történet után, itt a második :
A magyar sport három legnagyobb ikonja Koppenhágában.
1969 januárjában kezdtük el az alapozást, rengeteg futással, leginkább a Margitsziget körül, vagy bent a szigeten. Úgy emlékszem, az erőnléti edzéseket az Üllői úton egy iskola tornatermében végeztük, ahol megismertem Zakariás Józsi bácsit. Budai után, már a második játékos az Aranycsapatból, akivel összehozott a sors. Honnan tudhattam volna, hogy a hosszú évek során megismerem szinte a teljes Aranycsapatot. Én várom majd 1994 áprilisában egy szeles áprilisi reggelen a Puskás Öcsi vezette magyar válogatottat Koppenhága repülőterén, hogy aztán négy napig segítsek a népes küldöttségnek. Öcsivel, haláláig tartó szimpátia, barátság szövődött közöttünk. Arra is megkért, ne Öcsi bácsizzam, ami nehezen ment, de amikor többször is szigorúan nézett rám, ha elhibáztam, leszoktam a bácsizásról.
Hasonló volt a helyzet Szepesi Gyurival, akit, mint az egész Magyarország, apró gyerekkorom óta ismertem a rádióból. Egy hónap múlva ő segített rábeszélni Öcsit,fogadja el a dániai magyar kolónia meghívását. Először én próbálkoztam. Hívtam a tőle kapott telefonszámon, még a Béke szállóban lakott. Csak másodszorra értem el.
– Szerbusz, Öcsi, lenne egy komoly kérésem – kezdtem hozzá zavartan.
– Mondjad Zsoltikám, miben segíthetek – szólt barátságosan a kagylóba.
– Egy meghívásról lenne szó Öcsi.
Mielőtt folytathattam volna, közbevágott.
– Remélem, nem Dániába akarsz invitálni! Mert az messze van nekem.
– Pedig, pontosan erről van szó, Pap Laci elfogadta a meghívást, még Szepesi Gyurival kell beszélnem, ő a harmadik meghívott. Nagy szeretettel várunk, a kint élő magyarokkal és a követséggel.
– De Zsolt, nem kellek én oda, meglesztek a Gyurival meg a Görbével. Nem szeretem magára hagyni Bözsikét. Ő meg nem mozdul, ha nem muszáj, mielőtt még meghívnád őt is. Nekünk már többet jelent egy jó pörkölt nokedlival, amit Bözsi készít, mint egy fárasztó repülőút. Ne haragudj rám, de ezt az utat le kell mondanom.
Váltottunk még néhány udvarias mondatot, végül elszontyolodva tettem le a kagylót. Megértettem Öcsit, világos, hogy egy árva porcikája sem kívánja az utazást.
Fél életét repülőtereken töltötte, járta a világot. Millió protokolláris rendezvény díszvendége volt, örül, ha otthon lehet, nem kell megint egy viselkedős bulin megjelenni. Hívtam Szepesi Gyurit, ő szerencsére vállalta az utat, de érezte a hangomon, hogy búslakodok Puskás miatt.
– Fel tudsz hívni holnap este? Beszélek Öcsivel, de sok jót nem ígérhetek. Nem szívesen mozdul ki otthonról. Maradt egy kis remény, tudtam, ha a világon van ember, aki segíthet, az Szepesi Gyuri. Másnap este izgatottan tárcsáztam őt.
– Küldheted a programot, jövünk – mondta, nekem meg kis híján kiesett a
kezemből a telefon az örömtől és a meghatódottságtól. A magyar sport három legnagyobb ikonja tisztelt meg bennünket Koppenhágában.
Meccset is szerveztem, a szlovákiai magyar újságírók csapata volt az ellenfél, a kezdőrúgást Öcsi végezte el. Szegény, becsülettel végigszenvedte a mérkőzést. Más színvonalhoz szokott. Ennek ellenére, egy rossz szava sem volt. Amikor a pozsonyi vendégek kapitánya a jó nevű újságíró, Batta Gyuri megkérdezte, milyen volt a meccs?
Öcsi tömören értékelt. – Hosszú…!
A “Befejezetlen meccsek” című könyv, még korlátozott számban megrendelhető az alábbi e-mail címen: zsoltbendo@hotmail.com.
A következő történet tartalmából:
Verebes Józsi volt a szövetségi kapitány. Megörült nekem, régen ismertük egymást, még abból az időből,amikor az MTK-val bajnokságot nyert….
Forrás: Bendó Zsolt – Befejezetlen meccsek- című könyve alapján.
A Dániasport közösségi oldalán illetve a https://daniasport.hu/ oldalon található cikkek a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. A https://daniasport.hu/ cikkei és tartalmai kizárólag csak, forrás megjelölésével felhasználhatók!Engedély nélküli bármilyen módon történő felhasználása, másolása vagy sajtótermék általi megosztása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet!
