Gigacsatával ért véget a világ legrövidebb futballbajnoksága

Grönlandi labdarúgás: 2019 után ismét a Nagdlunguaq-48 csapata lett az aranyérmes a világ egyik legkisebb, és legrövidebb ideig tartó bajnokságában. Gigacsatában, öldöklő küzdelemben, egy hét alatt vívott öt győztes (közte két hosszabbításos) meccsen.

Ismerkedjünk meg a grönlandi labdarúgással!

A hófödte hegyláncok és a vad fjordok közepette színes faházak szegélyeznek egy futballpályát. Ez Ilulisaat, az ország harmadik legnagyobb városa, amely idén otthont adott a világ legrövidebb futballbajnokságának.

A nyugat-grönlandi tengerparti városnak csaknem 4700 lakosa van, majdnem annyi, amennyi szánhúzó kutya él ott. Ez a házigazda és címvédő Nagdlunguag-48 otthona, igaz, a címvédés elég viccesen hangzik, hiszen az ország második legsikeresebb klubja 2019-ben volt bajnok legutóbb – azóta a koronavírus-járvány miatt két szezon is kimaradt.

Qeqertarsuaqi pálya Grönlandon. Fotó: Aningaaq Rosing Carlsen – Visit Greenland © Aningaaq Rosing Carlsen – Visit Greenland

Grönland a Föld legnagyobb szigete és egyben legnagyobb „függő területe”, ami azt jelenti, hogy dán fennhatóság alatt áll, azaz nem független. De a 2 166 086 négyzetkilométernyi terület (amelynek nyolcvan százaléka állandó jégtakaró) olyan nagy, hogy miután nincsenek utak a települések között, csak drága légi vagy hosszadalmas tengeri úttal lehet eljutni egyik helyről a másikra.

Az út nehéz és nem veszélytelen. 2004-ben három játékos szeretett volna áthajózni a Grönland északnyugati részén fekvő Disko-öbölben, hogy versenyezzen, de miután csónakjuk zátonyra futott, sohasem értek oda…

Hogy a távolság ne legyen áthidalhatatlan probléma, a futballbajnokságnak több regionális selejtezője van.

Ezúttal négy városban zajlottak a júniusi csaták: Nuukban öt, Uummannaqban három, Qeqertarsuaqban és Maniitsoqban két-két együttes csapott össze. Az ötödik régióban mindössze a Kissaviarsuk-33 nevezett, így ő automatikusan bekerült a végső nyolcas döntőbe.

És amiről írtunk: a világ legrövidebb bajnokságát a héten le is bonyolították, augusztus 8-13-as, azaz hétfő és szombat között lezavarták a csoportkört, a két elődöntőt és a két helyosztót.

Isaksen hősiessége kellett a címvédéshez

Ami magát a bajnokságot illeti: a csoportok közül a 2-es számú volt az erősebb, hiszen végül az onnan elődöntőbe jutottak vívhatták a finálét.

A címvédő Nagdlunguaq-48 három győzelemmel és 14-1-es gólkülönbséggel jutott tovább úgy, hogy ebbe belefért egy 10-1-es siker az UB-83 Upernavik ellen is. A legszorosabb meccsét a B-67 Nuukkal vívta, amelyet csak 1-0-ra nyert meg. A másik ágon a G-44 Qeqertarsuaq végzett hibátlanul az élen, megelőzve az Inuit Timersoqatigiiffiat-79 csapatát.

Az elődöntőben aztán a G-44 Qeqertarsuaq nagy pofont kapott, és 6-0-ra kikapott a mesterhármast szerző Sören Kreutzmann vezette B-67 Nuuktól. A másik ágon a Nagdlunguaq-48 elképesztő közel volt a vereséghez, az Inuit ugyanis a 86. percben vezetést szerzett ellene, de ezt Kunuuteeraq Isaksen a 90. percben hosszabbításra mentette, a 111. percben pedig Rene Eriksen Petersen bebiztosította a finálét (2-1).

A bronzmeccsen a G-44 Qeqertarsuaq újabb méretes zakóba szaladt bele az Inuit ellen (0-5), míg a Nagdlunguaq-48 folytatta harcos szerencsesorozatát. A Nuuk kétszer is vezetett ellene, de előbb Kunuuteeraq Isaksen megismételte a bravúrját és a 90. percben egyenlített, majd a hosszabbítás végén, a 122. percben (!) Rene Eriksen Petersen mentette ikszre a csatát (2-2).

A 2-2 után jöhettek a tizenegyesek, amelyet a címvédő rúgott jobban, és 6-5-re nyerve megszerezte története 12. bajnoki címét.

Ilyen eltökélt futballisták nincsenek máshol

De hogyan tudnak a játékosok megbirkózni egy ilyen intenzív időbeosztással?

„Lehet, hogy ez élettanilag sem a legjobb a játékosoknak, hiszen a grönlandi bajnokságért négy-öt meccset kapnak, ahol maximális nyomás nehezedik rájuk. De ez a vad mentalitás felér bármi mással” – nyilatkozta Morten Rutkjaer, a grönlandi férfi labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.

Szerinte a futball elképesztő jelentőséggel bír a térségben, még egy igazán extrém példát is felhozott a páratlan motivációra.

„Volt olyan játékosom, aki teljesen összetört, amikor azt mondta, hogy munka miatt nem tud eljönni a válogatottal az FC Nordsjaelland elleni edzőmeccsre Farumba. Aztán 30 perccel később felhívott a játékos exfelesége, hogy közölje, egykori párja felmondott, mert a legnagyobb álma az volt, hogy ott legyen azon a meccsen.”

De még ennél vadabb sztorija is akadt.

„Körbeutaztam Grönlandot, hogy a szervezett próbajátékokon kiválogassam a labdarúgókat a nemzeti csapatba. Az egyik szigeten láttam egy játékost, aki nagyon jó volt, és biztos voltam benne, hogy behívom. Háromórás hajóút után megérkeztem egy másik helyszínre, ahol meglepetésemre ugyanazt a játékost láttam. Megkérdeztem az asszisztensem, hogy ez hogy lehet. Elmondta, hogy a futballista elégedetlen volt az előbbi teljesítményével, ezért három órát vitorlázott a saját csónakján, hogy ismét pályára léphessen és biztos legyen abban, hogy befér a válogatottba.”

Ha beint az UEFA, irány a CONCACAF

Azok után, hogy van bajnokság, 1971 óta létezik Grönlandi Labdarúgó Szövetség és van férfi és női válogatott is, adódik a kérdés, miért nem szerepel a válogatott egyetlen nemzetközi versenyen sem?

A válasz egyszerű: Grönland jelenleg nem tagja sem az UEFA-nak, sem a FIFA-nak. Egyrészt infrastrukturális okokból (például nem tud fenntartani füves pályát, bár 2016 óta a Nuuk Stadion már műfűvel rendelkezik), másrészt azért, mert csak olyan országok lehetnek a tagok, amelyeket az ENSZ független államként ismer el. Emellett a Dán Labdarúgó Szövetség nem járult hozzá az UEFA-tagsághoz.

Azzal, hogy Gibraltárt 2013-ban az UEFA, három évvel később a FIFA is felvette tagjai közé, Grönland reménykedett abban, hogy sikerrel jár. Ehhez az kellett első lépésként, hogy kilépjen a Független Labdarúgó Szövetségből (ConIFA).

Az UEFA azonban egyelőre hajthatatlan. Így a grönlandi szövetség idén úgy döntött, hogy másik konföderációhoz, a CONCACAF-hoz nyújt be felvételi kérelmet, abban a reményben, hogy ez sikeresebbnek bizonyul.

„Gyakorlatilag lehetetlen az európai szövetség tagjává válni, mert nem támogat minket a dán szövetség” – indokolta az éles váltást Tönnes Berthelsen, a pályázati bizottság elnöke.

De a ritkán lakott szigetországnak még mindig meg kell ugrania néhány akadályt, mielőtt hivatalos taggá válhat.

Először is olyan stadionnal kell rendelkeznie. amely legalább 3000 ülőhelyes. A Nuuk Stadion egyelőre 2000 nézőt tud fogadni, de csak állóhelyen. A fedett lelátók tervei 2016 óta megvannak, de a finanszírozás hiánya megakadályozta a projekt megvalósulását.

A játékosoknak emellett kevesebb, mint 30 perc alatt el kell jutniuk a reptérről a stadionba – a CONCACAF szabályai szerint –, ami a nuuki repülőtér bővítését igényelné.

Eredmény egyelőre még nincs, így a helyi labdarúgók és szurkolóik számára továbbra is az idei ilulissati bajnokság mérkőzései voltak a legfontosabbak.

Kimelt kép: Aningaaq Rosing Carlsen – Visit Greenland © Aningaaq Rosing Carlsen – Visit Greenland