KÉZILABDAKIEMELT HÍRLEGFRISSEBB

Meghatódott a síró magyar szurkolóktól a dánok világklasszis kézikapusa, Susanne Munk Wilbek

Susanne Munk Wilbek élete meccsének egy debreceni kupadöntőt tart, amikor a Viborg az első trófeáját nyerte.

Folytatjuk sorozatunk, amelyben a június közepén megjelent Min bedste kamp (A legjobb mérkőzésem) című sportkönyv alapján szemezgetünk olyan élményekről, amelyek valamilyen szinten kapcsolódnak a magyar kézilabdához is. A sydneyi olimpiai döntőről Camilla Andresen mesélt, de megírtuk Anne Mette Hansen győri élményét, valamint az olimpiai
bajnok Christina Roslyng a 2001-es, FTC elleni BL-elődöntős történetét.

Susanne Munk Wilbek
Susanne Munk Wilbek Fotó: AOP
Következzen Susanne Munk Wilbek (született Lauritsen) sztorija, a dánok olimpiai, világ- és Európa-bajnok kapusa a legszívesebben az 1994. május 14-i EHF-kupa döntő visszavágójára emlékezett, amelyet Debrecenben vívott.

Az egész sikertörténet akkor kezdődött, amikor egy új vezetőedző jött a klubhoz különböző ötletekkel. 1987-ben tagja voltam a dániai ifjúsági világbajnokságon ezüstérmes válogatottnak, és csak álltam, néztem az engem ért új hatásokat: a közönség és a sajtó figyelmét. A szövetségi edző Ulrik Wilbek volt, a keretben pedig olyan tehetséges játszottak, mint a későbbi olimpiai bajnok Anja Andersen, Conny Hamann, Janne Kolling és Gitte Madsen.

A siker fontos volt, mert a szövetség éppen azt fontolgatta, az eredmények hiánya és a rossz pénzügyi helyzet miatt lemond a felnőtt válogatott szerepeltetéséről. Szerencsére ezt elkerültük, mert Ole Eliassen kapitány és maguk a játékosok is találtak szponzort. Ez lehetőséget adott nekem, hogy néhány hónappal később debütálhattam az válogatottban, és végül a bulgáriai B világbajnokságon a hatodikak lettünk.
Wilbek a Viborgban folytatta 1988-ban, a klub vevő volt a munkájára. Abszolút új ötleteket és tehetségeket hozott a klubhoz, az ifjúsági válogatott nagy része ott kézilabdázott. Hirtelen arról kezdtünk el beszélni, hogy ott lehetünk a legjobbak között. hetente többet és célzottabban edzettünk. Tanulmányoztuk, hogyan ugranak fel a röplabdázók, de közelebbről megvizsgáltuk az atléták futás- és ugrástechnikáját is. Wilbek egykoron tehetséges hármasugró volt korábban, ezért a saját tapasztalataival is hozzájárult mindehhez.

Viborg első nemzetközi kupagyőzelme.

Ötleteket loptunk más sportágaktól annak érdekében, hogy folyamatosan képezzük magunkat és erősebbé váljunk. A Viborg HK úttörővé vált a dán kézilabdázásban, addig egyetlen klub sem tartott annyi fizikai edzést. Már 1989-ben beérett a munka, feljutottunk az élvonalba, ahol a következő két évben már a legjobbak közé tartoztunk.
Nekem 1989 után 1991-ben is elszakadt a keresztszalagom, újabb hosszú és kemény csata várt rám, hogy visszatérhessek, alaposan próbára tette a kitartásom és az akaratom.

Szerencsémre nem kellett kihagynom világversenyt, mert 1992-ben még nem rendeztek Európa-bajnokságot.
Ulrik most már a Viborg mellett a válogatottnál is dolgozott, kicsit különleges helyzet volt, mert közben szerelmesek lettünk egymásba. Szerencsére addigra már mindkét helyen kulcsjátékos voltam, tehát megszabadultunk attól a spekulációtól, hogy csak miatta kerülök be a csapatba.
A klubtársaim bajnoki ezüstöt nyertek nélkülem, de az új szezon már rólunk szólt. A decemberi világbajnokságra készen álltam, Norvégiában nagy bravúrral ezüstérmet nyertünk, amitől megnőtt az önbizalmunk. Jól ment a bajnokságban és az EHF-kupában is.

De a legnagyobb hatást a magyar nézők gyakorolták rám

Susanne Munk Wilbek

Nagy hatással voltak rám a külföldi csarnokok légkörei, némelyik igazi oroszlánbarlangnak számított. Emlékszem, Lipcsében kezdtünk, ahol az egyik német játékos anyja azt kiabálta nekünk: „Mindannyian boszorkányok vagytok!!!”

A nyolcaddöntőben a lengyelországi Wroclawban állandóan ugyanazt az ételt szolgálták fel a szállodában. Valami vízben ázott spagettis, amit manapság sohasem ennénk már meccsek előtt. Teljesen új világ volt a számunkra.
Amikor negyeddöntőt játszottuk Zágrábban, akkor az ország éppen a polgárháború korszakát élte. A harcok a csarnoktól mindössze 30 kilométerre voltak, a mérkőzésen érmékkel és minden mással dobáltak bennünket, majd a lefújás után az öltözőben kellett ülnünk és biztonsági okokból két órát várnunk, mielőtt kimehettünk.
Megnyertük a negyeddöntőt, és a siker folytatódott a francia Dijon ellen az elődöntőben is.

Az EHF Kupa döntő visszavágó Debrecenben

A fináléra a Debrecen ellen került sor, otthon 23-20-ra nyertünk, és azzal az álommal utaztunk el a visszavágóra, hogy végre hazavigyük az első nagy trófeát.
Tirstrupból egy chartergéppel repültünk és majdnem három órával később landoltunk Kelet- Magyarországon. Amikor a gép kerekei elérték a pályát, megdöbbenve néztünk ki az ablakon. Úgy éreztem, hogy egy időutazás részese vagyok. A semmi közepén álltunk.

Észrevettem egy nagyobb családot, amely a kifutópálya mellett egy kis romos ház előtt ült fehér műanyag székeken és ebédelt. Hogy mit csináltak ott, fogalmam sincs. Talán csak így éltek.
Amikor kiszálltunk, nem volt repülőtér. Ehelyett át kellett mennünk egy fehér csempe padlóval üres házon, hogy felszállhassunk a ránk váró buszra. Különleges élmény volt.
Néhány órával később egy másik repülőgép is landolt. Szurkolóink Viborgból érkeztek, hogy támogassanak minket.
A meccs a végső sípszóig nyílt volt, a szurkolóink olyan hangosak voltunk, hogy szinte otthon éreztük magunkat. A vége 24-21-es vereség lett, bevallom, nem is nagyon számoltuk az idegenben szerzett gólokat, mert másodpercekbe tellett mire leesett, hogy megnyertük az EHF-kupát.

Egy pillanat alatt minden szurkolónk a pályára rohant, körbeugráltak bennünket, velünk ünnepelték a győzelmet. De a legnagyobb hatást a magyar nézők gyakorolták rám, akik sírtak a lelátón. Később megtudtam, ez volt a Debrecen negyedik elveszített kupadöntője. A csalódás ellenére a magyar drukkerek kezet ráztak velünk és gratuláltak. Ez volt az
eredményünk elismerése.”
– Susanne Munk Wilbek, aki jelenleg a Viborg HK másod és kapusedzője. Férje, Ulrik Wilbek Viborg város polgármestere.

Nemzeti Sport cikke a mérkőzésről
Nemzeti Sport cikke a mérkőzésről.

Kimelt kép: Niels Henrik Dam/ billedbladet.dk

A Dániasport közösségi oldalán illetve a https://daniasport.hu/ oldalon  található cikkek a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. A https://daniasport.hu/  cikkei és tartalmai kizárólag csak, forrás megjelölésével felhasználhatók!Engedély nélküli bármilyen módon történő felhasználása, másolása vagy sajtótermék általi megosztása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet!