„Az aranyérmek nem tesznek boldoggá, a családom igen” – súlyos gondok után 25 kilót fogyott a sztáredző
Nikolaj Jacobsen kifogyott a kifogásokból, többszöri sikertelen nekifutás után végre megtette azt, amire mindig is vágyott: lefogyott. A dán férfi kézilabda-válogatottal egy olimpiai ezüstöt és három világbajnoki címet nyert szövetségi kapitány évekig úgy élt, hogy fájdalomcsillapítókon élt, járni is alig bírt, de most 25 kilóval könnyebben új életet kezdett.
„Örülök, hogy lefogytam, de nem arra hajtok, hogy egy bizonyos alakot elérjek. Ami számomra a legtöbbet jelent, és aminek a legjobban örülök, az az, hogy megszabadultam a két rossz térdem és a két nagyon-nagyon rossz Achilles-ínam fájdalmától. Nem beszéltem róla, de nagyon régóta szenvedtem. Szinte mindenhol. Amikor annyira rossz volt, nagyjából reggeltől estig az ágyban feküdtem” – mesélte a Jyllands-Postennek.
A lap az otthonában kereste fel: Jacobsen egy kis szigeten (Thurö) él feleségével, Lenette-tel, tinédzser fiával, Linusszal és a család kutyájával, Alvinnal.
A változás szembetűnő, a szakember hat hónap alatt 25 kg-ot fogyott, azt mondja, már nem érzi úgy, mintha két konyhakés szórná a lábait, és a gyógyszerekre sincsen már szüksége. Úgy tűnik, végre minden megváltozott.
Új élet
Nikolaj Jacobsen aktív játékos pályafutása során lehúzott hét évet a világ legkeményebb bajnokságában, a Bundesligában, ahol 1997–1998 között a TSV Bayer Dormagen, majd 1998 és 2004 között a THW Kiel játékosa volt. A balszélső több mint 20 évvel ezelőtt súlyos sérülést szenvedett, a 2001–2002-es szezon nyitómérkőzésén olyan szerencsétlenül ütközött az SG Wallau/Massenheim kapusával, hogy onnantól kezdve a térde már nem volt az igazi.
Többször megműtötték, és az ízületi porckopás miatt 2021-ben a bal, idén tavasszal a jobb térdében is protézist kapott.
„Ezek a műtétek kétségtelenül sokat változtattak az életminőségemen. Korábban szinte semmit nem tudtam csinálni, most már edzhetek, hetente néhányszor padelt játszom, és hosszabb sétákat is tehetek. Igaz, futni továbbra sem tudok. De javult az életminőségem, ez pedig lehetőséget adott arra, hogy jobb formába kerüljek.”
Orvosával együtt megváltoztatta étkezési szokásait: kisebb adagok mellett a hangsúly a kalóriákon van. Bár pályafutása során utálta az erősítő edzést, most hetente öt-hat alkalommal lejár a helyi edzőterembe.
„Most már sikerült lefogynom, de mesélhetnék arról a 15 alkalomról is, amikor nem jött össze. Volt, hogy három hétig tartottam magam, majd feladtam az egészet, és még többet híztam. Most edzek, mert muszáj” – mondta.
„Három éven keresztül azt éreztem, mintha késsel szurkálnák az Achillesem. Legalábbis ezt éreztem, amikor tettem egy lépést. Alig tudom leírni, néha mennyire fájt. A két évvel ezelőtti, tokiói olimpiát megelőzően borzasztó volt, még mindig nem tudom, miért, de begyulladt és négy-ötszörösére nőttek az Achillesem. A fő ok valószínűleg az egészségtelen életmód, a túlzott cukormennyiség és a szervezetemben lévő sok gyulladás volt. Próbáljon meg valaki 25 kg követ egy hátizsákba tenni, és azzal sétálni két évig. Akkor valószínűleg a teste is reagálni fog.”
Azt mondta, volt olyan, hogy reggelente az ágyból kikecmeregve a falnál kellett nyújtania még a hálószobában, hogy egyáltalán néhány lépést tudjon menni. Hogy kétségbeesetten ült a kanapén, és mindenféle alternatív segédeszközt vásárolt az Amazonon, abban a reményben, hogy azok meg tudják menteni a kíntól.
Edzőként is vissza kellett vennie
De nem csupán játékosként, edzőként is túlhajtotta magát. Visszavonulása után két szezonon át az Aalborgot irányította, majd 2014 és 2019 között a Rhein-Neckar Löwent vezette. A Bundesliga pedig nem cspán játékosként, de szakvezetőként is megerőltető volt, ahogy fogalmazott, megrendült az egészségi állapota.
Négy éve ott hagyta a német klubot, bár valójában nem akarta. De muszáj volt. A kluborvos aggódott érte, úgy ítélte meg, hogy Jacobsen éveken át figyelmen kívül hagyta teste vészjelzéseit, és a végsőkig hajtotta magát a siker érdekében.
Öt németországi szezonja alatt egyetlen edzést sem hagyott ki. Bármilyen beteg is volt, ott állt, mert – ahogy megfogalmazta – ez a vezető sorsa: neki kell példát mutatnia, mindig neki kell ott lennie először.
Volt, hogy meccs közben olyan rosszullét fogta el, hogy kórházba kellett vinni. Alvási probléma mellett gyakori fejfájás és stressz gyötörte, ez pedig megágyazott a betegségeknek.
„Ha így folytatom, megkockáztatom, hogy olyan dolgoknak teszem ki magam és a családom, amit nem fogok tudni megbocsátani magamnak” – mondta akkor. Így aztán 2019 nyarán hazatért villájába és a megerőltető munka elhagyása után szép lassan visszatért minden a rendes kerékvágásba.
Ha jó napot akarsz, dönts mellette!
„Megígértem magamnak, hogy teszek valamit az egészségem érdekében, hogy minden olyan nyavalyától megszabaduljak, ami addig aggodalomra adott okot. De aztán jött a koronavírus-járvány, aztán a rossz térdem és így tovább. Több dolog is megnehezítette az elképzelésem, ám a tavaszi műtét után nem maradt több kifogás” – mesélte Nikolaj Jakobsen
Svendborgi orvosa folyamatosan dicséri a javuló eredmények miatt, és ugyan a térdében és az ujjaiban lévő ízületi gyulladás továbbra is kihívást jelent a számára, már nem kell minden este fájdalomcsillapítót bevennie, hogy aludni tudjon. Csupán a kézilabda-világversenyen idején engedi meg magának, hogy altatóval éljen, hogy 17 nap alatt akár 9 meccsen keresztül a legjobb formáját nyújthassa szövetségi kapitányként.
„Kétségtelen, hogy jobb a hangulatom, mert nem fáj állandóan mindenem, de valójában azt gondolom, hogy mindig is sugárzott belőlem az energia. Másokat nem szabad az én fájdalmammal és problémáimmal terhelni. Ezzel nekem kell megküzdenem.”
De nem tud ülni sokáig behajlított térddel, azt mondta, komoly kihívást jelent számára, hogy hogy néhány órát autózzon.
„Ez van. De nem akarok emiatt panaszkodni. Szerintem mindenki maga dönti el, hogy akarja magát érezni. Ha jó napot akarsz, dönts mellette. Aztán a dolgok persze elromolhatnak útközben. Sok embernek sokkal rosszabb, mint nekem, de az életem során átélt dolgok miatt nem akarok apróságokon bosszankodni.”
Súlyos családi örökség
De a nagy életmódváltozás mögött egy súlyosabb ok is rejlik. A családi örökség. Nikolaj Jacobsen 26 éves volt, amikor hosszú betegség után, 1997 karácsonyán elvesztette édesapját. Alig 14 hónappal később édesanyja agyvérzésben halt meg. Árván maradt, nem sokkal azután, hogy ő maga is először apa lett.
„A fogyásnak semmi köze az aggodalomhoz vagy a halálhoz, de valószínűleg mégis ott motoszkál valahol a fejemben, hogy egyik szülőm sem élt többet 50 évnél. Most én is ennyi idős vagyok. Ez valami családi örökség? Nem tudom. De az biztos, hogy senki sem tudja, mikor jön el az ideje.”
Ezt tavaly ősszel is megtapasztalhatta, amikor az anyósa halt meg hirtelen.
„Nem szeretem a rossz napokat. jól akarom érezni magam. Valószínűleg édesanyám váratlan halálától eredeztetem ezt, amit megerősített anyósom váratlan halála is. Egészséges és fitt nő volt, aki egyszer csak összeomlott, majd két és fél nap múlva meghalt. Kicsit olyan volt, mint édesanyám esetében. Akkor észreveszed, hogy az élet milyen törékeny.”
„Gyakran hallom azt, hogy fontos boldognak lenni. De milyen gyakran vagy boldog az életedben? Másrészt fontos, hogy jól érezzük magunkat. Sok fiatal úgy gondolja, hogy az életnek végig tökéletesnek kell lennie, de soha nem lesz az. Az élet néha nehéz, de az a lényeg, hogy minél jobban élvezzük, mert csak egy esélyt kapunk. Az aranyérmek sem tesznek boldoggá, a családom és a gyerekeim igen.”
